Bejelentkezés

x
Search & Filters

„A harmóniát a hősök mindig elfelejtik.” Symphony Of Symbols: 'Historiocriticism' lemezkritika

A szegedi tech-death banda új lemezének címe felér egy nyelvtörővel, míg a zene az agyunkat töri porrá és apró darabokra. 11 track-et vonultat fel a harmadik albumán a Forró István (dobos) vezette brigád, két részre bontva a dalfolyamot; rövid intermezzók szakítják meg az eszement őrléseket. A „Flood” – „Dispersion”-nal már kirajzolódik a ránk váró súlyos death metal, amire olyan ősök hatottak, mint a Suffocation, Nile vagy a Massacra. A hangzás nagyon pöpec, mindent hallani, nem vésznek el a sodró dobtempók között a gitártémák, hallom a basszust, arányos a sound. 
 
Első blikkre kevés kapaszkodót kínál a SOS legénysége, nem az egyszer hallgatós zene, komplexitása és széttördeltsége több odafigyelést kíván, mint egy pőre old school kripta zúzás. A félreértések végett; ezzel semmi baj nincs, tudom jól, hogy a srácok már lassan 15 éve döfték le lándzsájukat eme izgalmas stílus mellett, mely az underground műfajon belül is egy specifikus réteget alkot. A „Gates” – „Pyramid Cities” kettőse következik, a „Gates” totál más zenei világot képvisel, lehet fanyalogni, nekem nagyon tetszik ez az indusztriális, fenyegető aura, megszakítja a death metal tornádót pár perc erejéig. A tornádó szó szerint értendő, a „Pyramid Cities” úgy megy végig a hallgatón, mint egy brutális légörvény, ide-oda pörgeti a gyanútlanokat, majd a földhöz csapkodja. Még a dal végén található lassabb riffözön sem kegyelmez. A „Rings” viszont kimérten áramlik tovább, a floridai császárok (Morbid Angel) hatása itt érződik leginkább, majd a „Verity Of Legends” képében jön az újabb 9 perces dózis, már-már zenei határokat feszegetve. Kegyetlen témák még kegyetlenebb témákra halmozva (ez lehetne a lemez ars poetica-ja is), a muzikális őrület szélén táncoló technikás death metal ez, aminek kifejezetten örülök, mivel nem sokan mernek ilyen messzire elmenni. Legalábbis itthon, mivel úgy vélem a Symphony Of Symbols a maga stílusában teljesen egyedülálló, nem sok ehhez hasonló anyagot hallottam, persze lehet, csak én vagyok kevésbé tájékozott. Hirtelen a sajnos már nem létező Depths Of Depravity ugrik be, más nem nagyon, ugyanis ahány csapatunk van, az annyifelé ágazik. A „Giant Signs” megint ipari hangulatot áraszt, jó ötlet volt oldani a dalokból áradó töménységet, de még így is nehezen befogadható, amit hallunk. A „The First Nation, The Last Survivor” tesz róla, hogy ne maradjunk ingerszegény környezetben, konkrétan a maradék agytekervényünket is kib*sszák a fülünkön keresztül. Az utolsó kettős gyilok után a kiváló „Everything Unraveled” zárja a lemezt, málházós-szenvedős, Gorguts-ot idéző riffeléssel, ami átmegy először élénk ambient-be, némi akusztikus gitározásba majd megint előtör az ismert ipari feeling. 
 
 
A „Historiocriticism” alapjában véve koncepcionális, szövegvilága nem megszokott; közös történelmünk van fókuszban, illetve annak más aspektusban való vizsgálata. Mint tudjuk, a történelmet általában mindig a győztesek írják, mégis a mostan előkerülő tények ellenére illetve az eddigi teóriák megdőlésének ellenére, minden ugyanaz marad. 
 
De nem úgy, mint ez a lemez; minden elismerésem a srácoké, hatalmas munkát tettek le a komplex death metal asztalára, ami külföldi viszonylatban is megállja a helyét.
 
Még több ilyet!
 
A zenekar tagjai:
 
Kovács Zoltán Frigyes - ének
Szalkai Sándor - gitár
Mezey Tamás - basszusgitár
Forró István - dob és szövegek
 
 
 
Lupus Canis