Bejelentkezés

x
Search & Filters

Hét Jel: 'Éltető elengedés' - Megkésett premier, vagy csak a sors kereke



Pócsi Pistivel sokat beszélgettünk privát, az elmúlt hónapokban, hogy készülnek a HÉT JEL új dalai, stúdióznak, még azt is elárulta, hogy két klip már a fiókban van, így kicsit értetlenül álltunk az előtt, hogy miért is nem publikál. Ma megtörte a csendet, és egy vadonatúj dallal, ehhez tartozó videóval rukkolt elő. A csendekről, az alkotói folyamatokról és persze az új gyermekről is kérdeztük.
 
Pócsi István
 
Rockbook: Furcsán kezeled a projekted: egyszer nagy lelkesedéssel, ezerrel kommunikálsz, aztán sűrű hallgatásba burkolózol. Tudatos ez a húzd meg, ereszd meg kommunikáció?
 
Pócsi István: Semmi tudatos nincs ebben. Ahogy arról már korábban is beszélgettünk, nekem a Hét Jel egy játszótér. Nem ez az elsődleges, ami kitölti a napjaimat. Ahogy az időm engedi, úgy foglalkozom vele, alkotok, stúdiózok, klipet készítek, kommunikálok. Ami pedig még nagyon fontos, hogy egyszerűen beleülök az energiák áramlásába. Ha éppen úgy érzem, hogy most nem alkalmas valami, akkor nem erőltetem, nem harcolok a széllel szemben. Ez esetben is így volt. Tavasszal forgattunk, vágtunk, hajtottam a munkatársakat, hogy legyünk készen, aztán fiók. De látod, most kinyitottam, és az első videó ma debütált is.
 
 
Rockbook: Első, azaz van még mutatni valód?
 
P.I.: Igen van. Igazából szinte egyszerre két anyag született meg, készült el, két nagyon mély tartalmú dalra. Rengeteget gondolkodtam azon, hogy melyikkel rukkoljak ki előbb, és az Éltető elengedésre esett a választásom. A másik dal mind mondanivalójában, mind képi világában olyan súlyosra sikerült, hogy féltem attól, ha azzal debütálok a készülő lemezről, akkor megriasztom az embereket.
 
Rockbook: Horror story?
 
P.I.: Nem, dehogy. Egyszerűen a szöveg, a dal születésének körülményei, és a hozzá kapcsolódó képi világ mind egy-egy olyan önálló történet, hogy már azokat is elég lesz feldolgozni. Egyben, pedig olyan súlya lett, hogy egész biztos, hogy meg fogom osztani vele a közönséget. Persze nem ez a cél, de ez így sikerült.
 
Rockbook: Maradjunk, illetve térjünk vissza az új dalhoz illetve a készülő lemezhez. Hogy állnak a munkálatok, hol tart a Vérrel Írva?
 
P.I.: Nem pont úgy, ahogy azt korábban terveztem. Az eredeti elképzelésem az volt, hogy idén novemberben már a teljes lemezről beszélgetünk, de igazából a szerencse, vagy valami karmikus erő úgy hozta, hogy várni kell rá. Viszonylag egyszerű a történés: tavaly év végén úgy éreztem, hogy készen vagyok, megírtam a dalokat, lehet menni stúdiózni, összeállt az, amit egységes egésznek gondoltam. Év elején azonban olyan ütemben íródtak új dalok, hogy folyamatosan átalakult ez a kép bennem. Akkor azt mondtam, hogy „ok”, most akkor szülessetek, gyertek, és majd válogatok. Szóval egy iszonyatosan intenzív alkotói folyamatba csöppentem és úgy gondoltam, nem szabad elzárni ezeket a csatornákat. E miatt pedig a felvételek csúsztak, csúsznak. Nem bántam, nem bánom, mert úgy érzem, hogy így valóban olyan lemez születik, aminek minden pillanata értékes lesz, nem lesznek töltelék szerzemények rajta.
 
 
Rockbook: Itt az új dal, klip, már megint egyfajta supergroup, mit tudhatunk az Éltető elenegedésről?
 
P.I.: Mondjuk azt, hogy néha még gondolkodom mi is a címe. smiley A munkacím annyira beégett az agyamba, hogy sokszor tényleg gondolkodom, hogy hogyan kereszteltem el. Szóval ő eredetileg az Egytől-egyig névre hallgatott. Saját dal, az első béna hangokat én ütöttem le, aztán addig faragtam otthon, míg meg mertem mutatni Pásztor Siminek, aki gyakorlatilag „megproducálta”, átszerkesztette, hangszerelte, elkészítette a gitár-, sampling sávokat, és utána úgy zajlott minden, ahogy azt már korábban is csináltam: dobost kerestem, basszgitárost, vokalistákat, és ez lett belőle. Amúgy nagyon izgalmas tanulási folyamat ez az egész, hogy az első demótól ha végigmegyünk az átalakuláson, akkor hol lépnék egyet vissza, hogy inkább egy korább verzió. Persze nem teszem, hiszen azért hívom épp azokat az embereket a közös zenélésre, mert bízom bennük. Simi nagyon szétszedte az eredeti elképzeléseimet, kellett is idő, mire megbékéltem a hallottakkal, közben pedig tudtam, hogy a demo betegséget kell egyszerűen leküzdenem: megadtam magam.
 
Zombor Szabi a doboknál nem gondolom, hogy meglepetés azoknak, akik nyomon követik az alkotói játékomat. Dolgoztunk már együtt, nyíregyházi kötődés, fain figura, és értjük egymást. Németh Lojzi szereplése nagyon nagy öröm. Az első lemez óta rengeteget beszélgetünk erről az egészről, amit én alkotásnak hívok, nagyon sok tanácsot kapok tőle, meg persze ha kell dorgálást is. Ő egyfajta csendes mentor nekem. Ha csak ennyit kapnék tőle, hogy időt szán rám néha, már nagyon boldog lennék, de az, hogy zenélni is volt velem kedve, az non-plus ultra. A vokál szekció sajnos a klipben nem látszik, ők egy kicsit messze vannak ahhoz, hogy a forgatásra el tudtak volna jönni, de a lelkük ott van. Jamie Winchester és Vincze-Fekete Vera hallható a dalban. Csodálatos volt újra az egész folyamat, ahogy alakult a dal, és pont Verosék esetében fogható meg nagyon jól. Nekem volt egy hangulat a fejemben, hogy milyen vokálokat képzelek el, de maximális szabadkezet adtam nekik, még csak el se mondtam, hogy nekem mik a képzeteim. Tök más érkezett, mint ami bennem megfogalmazódott, teljesen más megközelítés, de olyan pluszt tett hozzá az összképhez, amire nem is mertem számolni.
 
Németh Lojzi
 
Rockbook: Apropó kép! A klip éltet, vagy elenged?
 
P.I.: Rafinált kérdés, feltevés. Igazából a szöveg eleve kapcsokról, kötésekről, kötődésekről szól. Viszonylag egyszerűen, tisztán megfogalmazva, talán épp ettől igazán erősen. Azt tudtam, hogy szeretnék zenekaros részt, amiben mindenki partner is volt, de abban is biztos voltam, hogy kell egy másik réteg, ami jó esetben gondolkodtat. Az ötlet szerintem tök egyszerű volt, a csattanó a legvégén pedig felold, és megválaszolj a kérdésed. Ha valaki felületes, akkor persze majd mondja, hogy megint egy erdő, megint egy ásós ember, megint valami műhorror. Tessék végignézni, és döntést hozni, hogy éltet, vagy elenged!
 
Rockbook: Megvan a következő lépés is, ami a Hét Jel-et illeti?
 
P.I.: A dalok készülnek, stúdiózunk Nóniusz Gáborral, én közben újabb szerzeményeken is dolgozok. Tisztán látom magam előtt, hogy a kiadvány hogyan fog kinézni, van egy félkész klip, ez ugye már a harmadik, képi dolgokra is van még ötletem, és egészen biztos, hogy hamarosan megmutatom a már kész, Üresen maradt lapok című dalt is.
 
Elérhetőség: Facebook
 
 
BP
 
Fotók: Mahunka Balázs, Török Hajni