Húsz éve jelent meg Bruce Dickinson 'Tyranny of Souls' című albuma (lemezismertető)
Miután Bruce Dickinson kivált az Iron Maidenből, szólókarrierbe kezdett, majd a visszatérése után is folytatta saját projektjeit. A Tyranny of Souls volt a hatodik szólólemeze, amely 2005. május 22-én jelent meg a Sanctuary Records gondozásában.
Amikor Bruce kiszállt az Iron Maidenből, azt gondoltam, hogy stílusilag valami teljesen mást fog csinálni, mint a heavy metal. Azt hittem – naivan –, hogy elege van már a metal sztárságból. Lehet, hogy megvoltak a saját tervei a jövőre nézve, de mi, rajongók, erről vajmi keveset tudhattunk.
Aztán, amikor elkezdte kiadni a szólólemezeit, csak akkor döbbentem rá, hogy nem a műfajból ábrándult ki, csak a Maidenből. Bár mostanra már a sokadik Bruce Dickinson-név alatt megjelent lemeznél tartunk és lehet, hogy bennem van a hiba, mert egyszerűen képtelen vagyok elvonatkoztatni Bruce hangjától és énekstílusától – valahogy kihallom Maiden szellemét a dalaiból. Főleg, mert néhány refrén simán elférne az anyaegyüttes lemezein is. Talán ez nem is véletlen, hiszen az album dalai egy Iron Maiden turné alatt születtek.
A Tyranny of Souls már a hatodik albuma volt. A társai: David Moreno dobos, Ray „Greezer” Burke basszusgitáros, Juan Perez basszusgitáros (ő csak két számban játszott), Maestro Mistheria billentyűs és Roy Z. gitáros – aki egyben a lemez producere is volt. A dalokat Bruce és Roy írták; vagyis többnyire Bruce, Roy Z.-vel inkább csak véglegesre csiszolták őket.
Erőteljes kezdéssel indul a lemez: The Mars Within intrója után az Abduction egy Slayeres riffel robban be – meglepően húzós, dögös alapokon nyugszik a dal, jól fel van építve, és a refrén is kiváló. Ütős kezdés, az biztos.
A Soul Intruders egy szigorúbb hangvételű szám, de ez is jó refrénnel operál. A Kill Devil Hill annyiban tér el az első két szerzeménytől, hogy középtempós, a vége pedig szinte elszállós – több benne a kísérletezés, nem annyira direkt.
A Navigate the Seas of the Sun az album egyik csúcsdala. Bruce nagyon ért a balladákhoz, ezek mindig magukon hordozzák a névjegyét. Hangulatos, igényesen összerakott és hangszerelt dal.
A River of No Return szépen építkezik, és a refrénnél nyílik ki igazán. Ezt követi egy újabb csúcspont, a Power of the Sun – amely egy modern hatásokat mutató szerzemény, hatalmas refrénnel.
A Devil on the Hog kicsit kilóg a sorból – hetvenes-nyolcvanas éveket idéző darab, itt is emlékezetes a refrénnel. A Believil szintén más karakter: jóval komorabb és súlyosabb hangulatú, mint a többi tétel.
A végére is marad egy erős pillanat: a címadó Tyranny of Souls sötétebb tónusú szerzemény, de a refrénben megjelennek a „fények”. Szépen van felépítve, sőt, a közepe egészen bedurvul.
A Tyranny of Souls hangzása jól össze van rakva – erőtől duzzadó, a dalok direktsége miatt jól befogadható, a riffek ülnek, kísérletezés gyakorlatilag nincs – vagy alig. A borító Hans Hemling 15. századi festő pokolábrázolása.
A lemez fogadtatása kifejezetten pozitív volt. A korabeli kritikusok dicsérték Dickinson hangját és az album erőteljes dalait – sokan a Chemical Wedding és Accident of Birth lemezek hangulatához hasonlították az atmoszféráját.
A legnépszerűbb dalok közé tartozik az Abduction, amelyhez videóklip is készült, valamint a Kill Devil Hill és a Navigate the Seas of the Sun.
Bruce Dickinson csúcsformában énekel, és hogy mennyi alázat, lelkesedés és tehetség van benne, azt nem ekkor kellett bizonyítania – már rég megtette. Ezt jól példázza az alábbi nyilatkozata:
„Nem szeretem, ha elismernek, nem érdekel a híresség. Csak teszem a dolgom – szeretek énekelni és a színpadon állni.”
Mi is szeretjük.
A Tyranny of Souls albumdallistája:
01. Mars Within
02. Abduction
03. Soul Intruders
04. Kill Devil Hill
05. Navigate the Seas of the Sun
06. River of No Return
07. Power of the Sun
08. Devil on the Hog
09. Believil
10. Tyranny of Souls
Fodor Attila
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
