„Jöjj és láss!” - Aornos: 'The Great Scorn' lemezkritika
A The Great Scorn Algras zenekarvezető legutóbbi teljes munkája, honi viszonylatban számomra eléggé impresszív hatással bír; mind tartalmilag, formailag. Az előző anyagokhoz (Orior, Mors Sola – erről írtunk is oldalunkon) már volt szerencsém, ez pedig a harmadik nagylemez az Aornos életműben (ha a From The Deep-et nem számolom) és nem is akármilyen.
Ha szimplán csak irányokat kellene belőni, hogy mire és milyen muzsikára számítson az ember akkor talán az „északi atmoszférikus black metal” lenne az az egzakt útvonal, amerre laikusként érdemes elindulni – de maradjunk annyiban, hogy Algras zenéje, sűrű, gyors és kíméletlen precizitással prezentál az extrém metal műfaj hagyományainak megfelelő érzéseket, illetve gondolatokat. Viszont tapasztaltabb füleknek pár csapatot megemlítenék, ami biztosan hatott az Aornos-ra: DHG, Mayhem és Limbonic Art. Ahogyan megindul ez a rideg s metsző fekete-fém grind-áradat, úgy folyik át az album mind a 46 és fél percén; itt-ott megtörve jó pár emlékezetes monumentummal. A The Kingdom Of Nemesis vezér-gitártémája annyira skandináv hagyomány szerint hasít-száguld, hogyha nem tudnám, hogy itthoni produkcióról van szó, akkor simán rávágtam volna a norvég jelzőt. A Trace To Becoming Fade már-már katartikus pillanatokat rejteget magában, elgondolkodtató szerzemény, csakúgy, mint a Come And See, ami változatosságával a lemez legerősebb kompozíciói közé tartozik.
És ha már a monumentumoknál tartunk, pont ettől lesz igazán kiváló ez a lemez: nem fullad unalomba, még sokadik hallgatásra is előkerülnek apró-megbúvó részek, a dalok felépítése elég változatos skálán mozog, amihez a különböző énektónusok remekül passzolnak. Ilyen például a Svoid-os S közreműködésével előadott és már említett Trace To Becoming Fade (a szöveget is ő jegyzi) ami amellett, hogy személyes kedvencem, egyben az album másik szignifikáns dala. Totál favorit még a misztikus Come And See (a végén az a blastbeat megöl) és a címadó is fejeket szakít le a testekről, mindezt olyan gúnyos mosollyal, ami az Ördög arcán is fültől fülig tart. A Funeral March For The Death Of The Earth képében kapunk egy headbangelésre késztető menetelést még Algras-tól, majd jön a lemezt záró Adamante Notare, vészjósló, sodró black metal örvény, a középrész gyilkos, a végjáték éteri fennköltsége pedig messze túlmutat önmagán. A dobokat leszámítva minden élő a lemezen, a basszustémákra külön élmény odafigyelni, minden hangszer kivehető és élvezhető.
A hangzás / keverés / kivitelezés a dobgép és Algras egyedüli irányító-alkotó személye ellenére is totálisan élvezhető, semmi túlzott vagy művi nincs benne, sőt megmerem kockáztatni, hogy ez a „gépies lelketlenség” még jól is áll az anyagnak. Manapság a modern technológiáknak köszönhetően - gyakorlatilag – az ember hangszeres tudása teljes mértékben gépekkel helyettesíthető. Talán az énekes nem annyira, de abban biztos vagyok, hogy minden más igen. Persze ez mit sem érne a programozó, vagyis az ember meghatározó alkotói ereje nélkül.
Fontos még említenem pár szót a gyönyörűen megfestett borítóról, melyet Anvil Kvlt grafikusnak köszönhetünk. Sok munkáját láttam már, de ez az egyik legszebb tőle, eredetiben biztos bombasztikus lehet. A leporellószerűen széthajtogatható borítóban benne vannak még a szövegek, sőt a CD lemez írott oldala szintén „nyomott” (de még hogy!) szóval a design mondhatni pazar.
Mi kell még? Tessék meghallgatni-megvenni a The Great Scorn-t, és ami jó hír, időközben teljes felállású, koncertképes zenekarrá avanzsálódott az eredetileg egyszemélyes project, úgyhogy legközelebb szeptember 28-án lehet őket elcsípni a brit Barshasketh és a hazai Dunkelheit előtt a Dürer Kertben.
Lupus Canis
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
