Két zenekar, két remek teljesítmény: Jelusick, Asphalt Horsemen koncertbeszámoló - Analog Music Hall, 2026.05.30.
Jelusick, Asphalt Horsemen - Analog Music Hall, 2026.05.30.
Vannak zenekarok, akikért tömegek rajonganak, és vannak olyanok is, amelyek még mindig a szélesebb közönség felfedezésére várnak. Dino Jelusić és zenekara egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozik, pedig amit a színpadon nyújtanak, az bármely nagynevű produkcióval felveszi a versenyt. A horvát énekes és társai két év után visszatértek Budapestre, hogy megmutassák, milyen is az, amikor a tehetség, a hangszeres tudás és a szenvedély egyetlen elementáris erejű koncertben találkozik, és természetesen hozták az új lemezük dalait is.
A menetrend ugyanaz volt, mint legutóbb is, az estét az Asphalt Horsemen nyitotta, majd érkezett a Jelusick az Analog Music Hall színpadára.
Lőrincz Karcsiék ismét hangulatos és lendületes műsort prezentáltak, és az új szólógitáros, Kocsándi Miklós is kiváló választásnak bizonyult. Nem csupán hibátlanul hozta a kötelező témákat, hanem karakteres játékával és színpadi jelenlétével új színekkel gazdagította a dalokat. A közönség kissé visszafogottan reagált a koncert elején, ami meglepő volt, hiszen ezek a laza, tökös rockdalok általában pillanatok alatt mozgásba hozzák a műfaj szerelmeseit. A zenekar azonban mindent megtett azért, hogy felrázza a nézőteret. A dalokból áradt az energia, viszont úgy tűnt, a közönségből sokan sokkal inkább a főzenekarra tartalékolják a lelkesedésüket.
Kiemelkedő pillanatokat hozott a kavargó tempójú „Breathe the Air”, a súlyos hangulatú „Run Man”, valamint az egykori Kyuss torok, John Garcia szerzeményeként ismert „Flower”, amelyet Kocsándi Miklós különösen ízes gitárjátékka díszített. Jól működött az ötletesen átdolgozott „A becsület” is a Piramistól, míg a koncert végén természetesen megszólalt az Asphalt Horsemen egyik alapdala, a „Seize the Day”. A zenekar továbbra is nagyon szerethető, felkészült és megbízható koncertcsapat, amely mindig képes jó hangulatot teremteni.
Elhangzott dalok:
01. Fatherhood
02. Old
03. Breathe the Air
04. Run Man
05. Ride On
06. Flower (John Garcia dal)
07. A becsület (Piramis)
08. Not the End
09. Seize The Day
A főattrakció azonban Dino Jelusić és zenekara volt, akik határozottan, energikusan és megállíthatatlan lendülettel robogtak végig a több mint másfél órás programon. A műsor gerincét a két eddig megjelent album dalai alkották, de jutott hely különleges átdolgozásnak is, ilyen volt a most is tökéletesen megszólaló, megrockosított Roxette klasszikus, a „The Look”. A zenekar ráadásul ügyesen csempészett be más előadóktól hangulatokat és motívumokat is, amelyek inkább színesítették, mintsem megtörték volna a koncert egységét.
A zenészek kiváló teljesítményt nyújtottak, de ismét külön említést érdemel Ivan Keller gitáros. Játéka egyszerre volt technikás, érzelmes és lehengerlően energikus. Minden megszólalása mögött ott volt a magabiztosság és a kreativitás, amely a legjobb gitárosok sajátja. Nem lennék meglepve, ha a közeljövőben saját projektekkel is jelentkezne, vagy ha nagyobb zenekarok is felfigyelnének kivételes tehetségére.
A Jelusick dalai élőben is rendkívül erősen működnek. Progresszív rockos megoldások, funkos lüktetés, kemény riffek és hatalmas energiák váltják egymást szinte megállás nélkül. Dino időnként a billentyűk mögé is odaállt, megvillantva hangszeres tudását, de ez az este egyértelműen a dalokról és a zenekari összhangról szólt. Nem öncélú villogást láttunk, hanem valódi csapatmunkát. A ritmusszekció ugyan változott a korábbi budapesti fellépés óta, de a színvonal egy pillanatra sem esett vissza. Sőt, bizonyos pillanatokban még feszesebben és erőteljesebben szólaltak meg a szerzemények.
Egyetlen apró észrevételként talán azt lehet megfogalmazni, hogy a zenekar rendkívül erős dalokat ír, azonban élőben néha hiányoznak azok a könnyen együtt énekelhető refrének, amelyek még közvetlenebb kapcsolatot teremthetnének a közönséggel. Ha ezen az arányon a jövőben finomítanak, az még magasabb szintre emelheti a produkciót.
Néhány dalt kiemelnék, a koncert rögtön erősen indított a „Jaws of Life” megszólalásával, majd a „Healer” súlyos lüktetése alaposan megdolgoztatta a mellkasokat. A „Seasons” érzékenyebb pillanatokat hozott, míg a „Groove Central” játékos hangulata újabb arcát mutatta meg a zenekarnak. A „Chaos Master” különösen izgalmas koncertélménynek bizonyult, a két részben előadott, és több hangulatot mutató előadásával, a ráadásban pedig Dino Jelusić és társai végképp bebizonyították, hogy helyük van a kortárs rockzene élvonalának kapujában.
Az Analog Music Hall közönsége ezúttal egy olyan koncertet láthatott, amely egyszerre szólt a technikai tudásról, a szenvedélyről és a valódi zeneszerzői kvalitásokról. Talán még mindig kevesebben ismerik Dino Jelusić nevét, mint amennyire azt a zenekar megérdemelné, de aki ezen az estén jelen volt, aligha távozott kétségekkel. Ez a zenekar nemcsak ígéretes, hanem már most is komoly tényező a nemzetközi rockszíntéren.
Elhangzott dalok:
01. Jaws of Life
02. Power to the People
03. The Look
04. Healer + Guitar Solo
05. Died
06. Seasons
07. Groove Central
08. How Many Times + Drum Solo
09. The Great Divide
10. Chaos Master
11. The Bitter End: Chaos Master, Part 2
12. Animal Inside
13. Fly High Again
Ráadás:
14. What I Want
15. Acid Rain
16. Reign of Vultures
A LOTS Music-ot pedig külön dicséret illeti, hogy ilyen minőségi muzsikákat hoznak el a zenerajongóknak, most már több műfajt és érintve.
Rici
Fotók: Hargitai Emma
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
