A tengerentúlon már megszokhattuk, hogy, ha egy zenekar úgy érzi, hogy jelen pillanatban nem tud újat mutatni, vagy elfáradt, akkor szétszélednek, és valami újat készülnek mutatni, megjelennek a „Supergroup”-ok. A kis hazánkban az elmúlt hónapok is erről szóltak, hiszen a pillanatnyilag szünetet tartó Subscribe, illetve többek között az Idoru és a SuperSize Recording korábbi vezetője, Varga Zoltán közreműködésével megszületett az ország első igazi remek együttműködése, a Useme.

A Csongor Bálintot (Subscribe - ének), Anga-Kis Miklóst (Subscribe - basszusgitár), Szalkai Tibort (Ex-Newborn, Ex-Idoru, Blind Myself – gitár), Varga Zoltánt (SuperSize Recording – billentyű) és Markó Ádámot (Special Providence - dob) felsorakoztató Useme nem is tétlenkedett és mindössze 3 hónap alatt össze is állította az első, Világvevő névre keresztelt albumát.

A stílus alapjaiban pop-rock, de vannak benne lazább és ütősebb témák is, ahogy a Subscribe-os fiúktól már megszokhattuk, nem egy egysíkú történetet lett a lemezből.
De, hogy ne ragadjuk ki csak egy betársuló zenekart, hanem az egész masszát, nézzük/hallgassuk meg, hogy mit hoztak össze 3 hónap alatt a srácok.

A lemez egy könnyed kis dalocskával, a Minden hullám partot érrel kezdődik, ami olyan érzést kelt, mintha elrepülnénk abba a zenei világba, ami ők megálmodtak. Szép zongora betét, könnyed, nem túlgondolt szöveg, de egyszerű és hatásos.

Aztán jön az egyik kedvenc dal, a Nem vagy egyedül. Nem csak azért lett az egyik kedvencem, mert eléggé zúzós egy pop-rock stílushoz képest, de nagyon jól énekelhető és fülbemászó a dalszövege. Itt már kirajzolódik, hogy Bálint igenis fantasztikus magyar szöveget tud és képes írni. Zeneileg pedig pont ott van, ahol lenni kell ennek is, az elején kis billentyűs rész vezeti fel a kivételesen erős de jól eltalált basszer-dob párost, és nagyon jól viszik végig ezt az irányt. Nem szeretnék csöpögni, de eddig (tudom, két szám még nem sorsdöntő) telitalálat.

De, hogy meglássuk, hogy az egész lemez milyen összbenyomást kelt, nézzek a következő tételt, a már korábban bemutatott Világvevőt. Ismét egy könnyed, kicsit (pozitívan nézve) hidegkirázós kezdés, utána pedig olyan érzés, mintha kiállnál egy nagy rétre, kitárnád a karjaidat, éreznéd a szelet, és legszívesebben kiabálnád a dalszöveget, ahogy csak tudod, és élveznéd, ahol vagy…érzed az ujjaid között a levegőt, nincs is ennél jobb érzés. De, hogy ti is érezzétek ezt, tessék szépen meghallgatni:

Jön az első ízben közzétett alkotása a fiúknak, a Felhővitorlás, ami egy táncikálós, énekelős, „jól érzem magamat a bőrömben” szám lett, amit hallgathatunk békében mindennel, ahogy az Ördög van az Istennel, mert csak így lesz jó.

A többi a lemez hátralévő részeit nem tudva akár ki is jelenthetjük, hogy az album romantikus szeglete is lett ez, ami könnyed, akár egy tavaszi madárcsicsergésre felkelő nap első sugarai, és élmény megfürdeni benne.

Következik sorrendben egy ismételten erősebb szám, de ugyanakkor még nyugodtan lehet az énekelhető, érthető és stílusosan eltalált számok közé sorolni, ez pedig a Végszó. Hol a földön érezzük magunkat, hol pedig valahol egy olyan helyen, ahol nincsenek korlátok, és nem tudunk egyszerűen egy helyben maradni. Ez csak élvezni lehet…a végén pedig pár másodpercre kiengedi Bálint a hangját, ami éppúgy belefér még ebbe, ami akárhogyan más is, mert telitalálat lesz.

Jön az album leges legközepe, egy kiszínezhető számmal, ami szerintem mindenkinek olyan színű lesz, amilyet önmagának szeretne, néhol nagyon színes, néhol kicsit egyszínű. Ez pedig a Gondolatok a kettőnk táncáról. Pörgős szöveg alatt visszafogott zene, lassúbb szöveg alatt már kijön a zene alóla, és szöveg nélkül pedig jön minden, aminek csak jönnie kell, mintha egy vad táncot látnánk, amit az ének és a zene mutat nekünk.

Hova tartunk? Nos, azt hiszem, hogy jó úton ahhoz, amit szeretnénk hallani. Könnyed, de még mindig nem egysíkú (pedig már annyiszor leírtam, hogy könnyed) szám, a szerintem nagyon mosolyog arra, hogy egy koncert dal legyen. Amikor hallgattam, olyan érzésem volt, mint amikor sétálok egymagamban az utcán éjszaka, körülöttem tombol az éjszakai élet, de csak hallgatom ezt a számot, és a refrénnél elkezd szakadni az eső, de olyan jól esően…de szeretném, hogy, ha ti is meghallgatnátok.

A Légy a húsnőm egy búfelejtő féleségre született, amit egy szurkálódóan bársonyos zene kísér, ami segít elfelejteni a világ összes baját, és olyan jó lett a ritmusa az éneknek és a zenének is egyaránt, hogy a végére el is söpri rossz kedvünket. Kedvesen megmosolyogtató dalocska.

A Vigyázom a palotád a Felhővitorlásnak egy kicsit erősebb „változata”. Már ami az aláfestést illeti. Egy őszinte és gyönyörű dal, arról, hogy mi is nekünk a kedvesünk, és mennyi mindent képes adni mindamellett, hogy ott van nekünk és szeret minket. Éltető levegő, a föld, az ég, az ölelő, a menedék.

Most pedig álljunk meg egy percre, és hallgassuk meg a soron következő számot, ami igazából elgondolkodtad azon, hogy végre éljünk, ne rohanjunk, mert nem az életünk szép, hanem az út, amit épít a cél. Ez pedig az Élni végre, amit sajnos nagyon sokan nem használnak kis és el is felejtenek a mai világban. Nem gondolunk semmit végig, nem nézünk körül, és csak egy perc elég, hogy megértsd.

És (sajnos) el is érkeztünk az album végéhez, amikor is átgondolhatjuk, hogy sok mindenért …van miért. És igazából nem is lett túl csinálva ez a szám, mert igazából az utolsó két szám fest így…”Élni végre…van miért”.

Az év egyik legnagyobb dobása lett a Useme. És nem csak azért, mert ilyen kivételesen tehetséges zenészek alkotják, hanem mert nem egy összecsapott „mutassuk gyorsan meg, hogy mit tudunk” lemez lett a Világvevő, hanem azért, mert megtudtuk, hogy egy csapatnyi durvább metált játszó ember tud és képes olyan elgondolkodtató lemezt készíteni, amire eddig nem igazán volt példa, vagy csak nagyon kevés. Nagyon ígéretes, és csak így tovább!

Aki pedig szeretné élőben meghallgatni őket, annak kihagyhatatlan lehetőséget adnak a srácok, mégpedig a Világvevő lemezbemutató koncertjét, ami március 26-án lesz az A38-on. Esemény itt!


Useme – Világvevő

01. Minden hullám partot ér
02. Nem vagy egyedül
03. Világvevő
04. Felhővitorlás
05. Végszó
06. Gondolatok a kettőnk táncáról
07. Hova tartunk?
08. Légy a hősnőm
09. Vigyázom a palotád
10. Élni végre
11. …van miért

Zorg