„A közönség nélkül nem lennénk sehol” - The Rasmus interjú Lauri Ylönen-nel
Tavaly ünnepelte fennállása 30. évfordulóját a The Rasmus, nemrég pedig megjelent a banda új, szám szerint 11. nagylemeze, a Weirdo, amelynek dalait Budapesten is bemutatja majd a zenekar november 15-én a Barba Negrában. Elsősorban ennek kapcsán beszélgettünk a banda frontemberével, Lauri Ylönen-nel, de szóba kerültek meghatározó slágereik, sőt, még a budapesti fürdők is.
Rockbook: Szeptember 12-én jelent meg új albumotok, a Weirdo. Milyen visszajelzések érkeztek eddig az albumra, illetve mit jelent számodra maga a cím?
Lauri Ylönen: Nagyon boldog vagyok, mert számtalan pozitív visszajelzést kaptam, annak pedig különösen örülök, hogy szinte minden dallal kapcsolatban megjegyezték már többen is, hogy az lett a személyes kedvencük a lemezről. Sokan írták, hogy tetszik nekik, hogy ez az anyag egy kicsit súlyosabb lett és én magam is úgy érzem, hogy most jobban előtérbe került ez az oldalunk.
Ami a címet illeti, annak idején – főleg kamaszkoromban – mindenféle jelzőket aggattak rám és talán még a „furcsa” volt a legkedvesebb ezek közül… 
Sok mindennek elmondtak akkoriban, ami nyilván nem esett jól, de manapság már egyáltalán nem érdekel, hogy ki mit mond vagy gondol rólam. Egyébként mindig is kívülállónak éreztem magam. Valamiért kezdettől fogva kilógtam minden sorból és eleinte azt hittem, hogy egyedül vagyok ezzel, aztán az évek során kiderült, hogy nagyon sokan érzik ugyanezt és igazából egy nagy közösséget alkotunk, amit azóta is büszkén képviselünk.
Sok mindennek elmondtak akkoriban, ami nyilván nem esett jól, de manapság már egyáltalán nem érdekel, hogy ki mit mond vagy gondol rólam. Egyébként mindig is kívülállónak éreztem magam. Valamiért kezdettől fogva kilógtam minden sorból és eleinte azt hittem, hogy egyedül vagyok ezzel, aztán az évek során kiderült, hogy nagyon sokan érzik ugyanezt és igazából egy nagy közösséget alkotunk, amit azóta is büszkén képviselünk.Rockbook: Neked vannak személyes kedvenceid az albumról?
L.Y.: Könnyen lehet, hogy ez idővel változni fog, de most éppen a Creatures Of Chaos-t, a Break These Chains-t és a Love Is a Bitch-et érzem magamhoz a legközelebb. Azt hiszem, utóbbi nem szorul különösebb magyarázatra, elég beszédes címe van! 
Rockbook: Ha a Weirdo egy film lenne, milyen műfajban képzeled el? Horror, romantikus dráma, vagy esetleg abszurd vígjáték?
L.Y.: Ez jó kérdés… egy kicsit talán mindhárom említett műfaj benne van, de ha egy konkrét filmet kellene mondanom, akkor leginkább a Joker-hez hasonlítanám. Igaz, hogy nem egy konceptalbumról van szó, de szerintem ha valaki meghallgatja egyben az egész lemezt, valami olyasmit fog érezni, mint Joaquin Phoenix karakterével kapcsolatban, aki egy különc rosszfiú, de közben mégis drukkolunk neki.
Rockbook: Már volt néhány lemezbemutató koncertetek, amelyeken többek közt az új lemez címadó dalát is eljátszottátok, amelyben a The Funeral Portrait énekese, Lee Jennings is hallható, akikkel együtt fogtok turnézni. Honnan jött az együttműködés ötlete, illetve hogyan talált egymásra a két zenekar?
L.Y.: Igazából nem olyan régóta ismerjük egymást, de nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot, mert kiderült, hogy elég hasonlóan látjuk az élet nagy dolgait. Tavasszal már volt egy közös amerikai turnénk, melynek során még jobban összebarátkoztunk és rájöttünk, hogy rokonlelkek vagyunk, egy ilyen egymásra találás pedig szerintem ritka kincs a mai világban.
Ami a közreműködést illeti, úgy éreztük, hogy ebbe a dalba jól jönne még egy hang és rögtön Lee-t kértük fel, aki azonnal igent is mondott és szívvel-lélekkel énekelte fel a saját részeit, ami szerintem hallatszik is a végeredményen. Felmerült az ötlet, hogy hogy jó lenne élőben is előadni közösen az Európa-turnén vagy legalább néhány állomáson, de ez persze attól is függ majd, hogy Lee mennyire fárad el a saját koncertjük alatt.
Rockbook: A The Rasmus már több mint 30 éve létezik. Mi a titka annak, hogy a banda gerince hosszú évek óta együtt van és még mindig vannak friss ötleteitek, inspirációitok?
L.Y.: Igen, mi hárman (Eero Heinonen basszusgitárossal és Aki Hakala dobossal) valóban kezdettő fogva együtt zenélünk, ugyanakkor őszintén szólva úgy érzem, hogy Emppu (Emppu Suhonen, a banda gitárosa 2022 óta) csatlakozásával vált minden kerek egésszé. Ő volt az a darabja a kirakósnak, amelynek köszönhetően kirajzolódott a teljes kép. Tudom, hogy minden zenekar ezt szokta hasonló helyzetben mondani, de tényleg új lendületet adott az egész bandának és nagyon jó hatással volt ránk.
A dalokhoz általában a saját életemből és tapasztalataimból merítek ihletek, és ez most talán hatványozottan is igaz volt, mert a Weirdo különösen személyes hangvételű anyag lett, ugyanakkor az alkotás során visszatekintettem a legelső szövegekre, amiket több mint 30 évvel ezelőtt írtam és már azok is nagyon hasonló témákról szóltak, de azóta persze átéltem ezt-azt és egy kicsit talán bölcsebb is lettem.
Rockbook: Ha már szóba hoztad Emppu-t (Emilia Suhonen), könnyen sikerült beilleszkednie közétek? Egyedüli nőként azért nem lehet egyszerű bekerülni egy összeszokott férfitársaságba.
L.Y.: Ez igaz, de túlzás nélkül mondhatom, hogy az első perctől fogva tökéletesen passzolt közénk és igazából nem is kellett várnunk rá, hogy összecsiszolódjunk, mert rögtön teljesen egy hullámhosszra kerültünk. Egyfelől nyilván nagyon értékes és különleges női energiákat hozott a zenekarba, ugyanakkor igazi „havertípus.” Eleinte előfordult, hogy egy pillanatra elgondolkoztam egy-egy poénnál, hogy nem volt-e túl erős vagy illetlen dolog ilyen vicceket elsütni egy lány társaságában, de aztán ő rátett valami még durvábbat, úgyhogy hamar kiderült, hogy ezzel nem lesz gond.
Emilia "Emppu" Suhonen
Rockbook: Hogyan éled meg, hogy a zenéteken már felnőtt egy teljes generáció, akik közül sokan most már a gyerekeikkel együtt járnak a koncertjeitekre?
L.Y.: Nagyon furcsa ezzel szembesülni és nem is igazán találok rá szavakat. Amikor elkezdtük ezt az egészet, el sem tudtam volna képzelni, hogy még 30 év múlva is itt leszünk. Egyszerűen csak szerettem volna kiadni magamból a gondolataimat és gyógyító erőként használni a zenénket, aztán – ahogy már említettem – kiderült, hogy egyáltalán nem vagyok egyedül ezekkel az érzésekkel és mások is tudnak azonosulni a dalainkkal.
A közönségünk összetétele mostanra tényleg többgenerációs, és valóban, nem egyszer előfordult, hogy a rajongóink bemutatták nekünk a kamasz gyerekeiket, hogy már ők is itt vannak… Lehet, hogy egyébként nem ugyanazokat a zenéket hallgatják, mint a szüleik, de úgy tűnik, hogy mi sok esetben közös pont vagyunk számukra.
Lehet, hogy egyébként nem ugyanazokat a zenéket hallgatják, mint a szüleik, de úgy tűnik, hogy mi sok esetben közös pont vagyunk számukra.Rockbook: Pár éve a teljes Dead Letters albumot eljátszottátok élőben, ami szerintem elég bátor húzás volt, mivel így a koncert elejére kerültek az olyan sikerdalok, mint a First Day Of My Life és az In The Shadows. Nem tartottatok attól, hogy ez akár rosszul is elsülhet? Illetve ezúttal is készültök meglepetésekkel a setlistet illetően?
L.Y.: Igazából nem aggódtunk emiatt, mert tudatosan építettük fel ezt a koncepciót, plusz tartottunk egy közönségszavazást is, amelyen a rajongók voksolhattak a kedvenc dalaikra, szóval tulajdonképpen együtt alakítottuk ki a koncertprogramot és a visszajelzések alapján a többségnek nagyon bejött, hogy egy kicsit változtattunk a dolgokon és kipróbáltunk valami újat.
Most egyelőre még csak Finnországban koncertezünk, ahol 5-6 dalt játszunk a Weirdo-ról és valószínűleg hasonló lesz majd a helyzet az Európa-turnén is, bár nem kizárt, hogy egy-két dolgon még változtatunk addig.
Rockbook: Sokan a mai napig a Dead Letters lemez dalait szeretik a legjobban. Te hogy viszonyulsz hozzájuk? Sosem fárasztó számodra, hogy estéről estére elő „kell” adnotok a legnagyobb slágereiteket?
L.Y.: Soha. Egyáltalán nem teher ez számomra, sőt, a mai napig nagyon szívesen éneklem ezeket a dalokat. Rengeteget köszönhetünk a Dead Letters albumnak, és lássuk be, ha nincs az In The Shadows, akkor most valószínűleg nem is beszélgetnénk, szóval ez a szám nemcsak a rajongóknak jelent sokat, hanem személy szerint nekem is.
Rockbook: Néhány éve részt vettetek az Euróvíziós Dalfesztiválon Jezebel című dalotokkal. Hogyan hatott ez a zenekar népszerűségére? Érezhető, hogy egy újabb, szélesebb közönség is megismert titeket?
L.Y.: Inkább az történt, hogy sokan újra felkapták ránk a fejünket. Jó pár olyan kommentet olvastunk, hogy az illető fiatalon szerette a zenénket, de aztán elsodorta az élet, a munka vagy a család, így nem maradt ideje és energiája arra, hogy figyelemmel kísérje a pályafutásunkat, az Euróvíziónak köszönhetően azonban szembesült vele, hogy „nahát, ez a zenekar még létezik!” Szóval a régi rajongóink egy része a dalfesztiválnak és a Jezebel-nek köszönhetően talált vissza hozzánk, úgyhogy már csak ezért is megérte belevágnunk.
Szóval a régi rajongóink egy része a dalfesztiválnak és a Jezebel-nek köszönhetően talált vissza hozzánk, úgyhogy már csak ezért is megérte belevágnunk.Rockbook: Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy visszatérő vendégek vagytok Budapesten az elmúlt években és idén is eljöttök hozzánk november 15-én. Milyen emlékeid vannak a városról és a magyar közönségről?
L.Y.: Mindig nagy öröm számunkra visszatérni Budapestre, mert óriási szeretettel fogad minket a magyar közönség és magát a várost is szeretem. Tök jó fürdők vannak nálatok, és már el is terveztem, hogy elviszem valamelyikbe a The Funeral Portrait tagjait, mert imádják az ilyesmit!
Számomra egyébként is nagyon fontos, hogy szakítsunk időt arra, hogy körülnézzünk abban a városban, ahol aznap este fellépünk. Egyrészt szeretem megismerni a különböző kultúrákat és megkóstolni a helyi ételeket, másrészt pedig úgy gondolom, hogy attól lesz igazán személyes és különleges minden egyes koncert, ha elmerülünk egy kicsit abban a közegben, amelyben az ottani rajongóink élnek, a buli közben pedig aztán szóba is hozhatjuk az ott szerzett élményeket és sztorikat.
Rockbook: Pár hete indult az Európa-turnétok. Hogyan tudsz kikapcsolódni és feltöltődni ebben a sűrű időszakban?
L.Y.: Ez most egy elég sűrű időszak, mert számos interjút adok a lemez megjelenése és a közelgő turné miatt, ami értelemszerűen azzal jár, hogy sokat beszélek, úgyhogy már eljutottam arra a pontra, hogy a saját hangomat sem akarom hallani! Valamelyik nap viszont szó szerint semmit sem csináltam. Még ahhoz sem volt kedvem, hogy pengessem egy kicsit a gitáromat vagy feltegyem valamelyik kedvenc lemezemet. Egyszerűen csak ültem a csendben és nagyon élveztem!
Valamelyik nap viszont szó szerint semmit sem csináltam. Még ahhoz sem volt kedvem, hogy pengessem egy kicsit a gitáromat vagy feltegyem valamelyik kedvenc lemezemet. Egyszerűen csak ültem a csendben és nagyon élveztem! Rockbook: Köszönjük az interjút!
A Concerto Music bemutatja:
The Rasmus - Weirdo Tour '25
Vendégek:
The Funeral Portrait, Block Of Flats
2025. November 15., szombat 19h, Barba Negra Red Stage
Jegyek:
Early bird: 8.900 Ft (elfogyott)
Normál: 10.900 Ft
A koncert napján: 12.900 Ft
Tóth Mátyás
Fotó: Venla Shalin (Lauri)
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
