Leander Kills: 'Luxusnyomor' lemezkritika
Februárban jelent meg a Leander Kills harmadik nagylemeze, mely a ’Luxusnyomor’ címet kapta. Bár sosem voltam törzsrajongója az üvöltő-hörgő, növénynevű magyar zenekarnak, Köteles Leander kreativitása rettentő széles skálán mozog, tehetsége mindenképp elismerendő. Kár, hogy ezt a ’Luxusnyomor’-on annyira nem érezni.
Maga az albumcím nem valami sokatmondó (pedig lehetne az), a dalok jó indulattal is csak lazán kapcsolódnak egymáshoz. Ez a kapcsolódás nagyjából kimerül az énekestől már a Leander Rising idején is megszokott komor-kesergő, vágyódó-szerelmes tematikában. Az anyag zeneileg sem hoz túl sok újdonságot, ritkán kísérletezik, akkor viszont nagyon betalál. Azt érzi az ember hallgatás közben, hogy a hangszeresek patentül feljátsszák, amit kell, de igazából tökmindegy, hogy Leander épp kikkel veszi magát körül, valahogy mindig minden ugyanolyan. Személy szerint mondjuk több olyan dalra is kíváncsi lennék tőlük, amik talán a keményvonalas fanokat ki is mozdítanák kicsit a komfortzónájukból (akad ezen is néhány azért).
A nyitás a címadó dallal meglepően visszafogottra sikeredett, nem ezt szoktuk meg a bandától, nekem amúgy kimondottan tetszik, főleg a szöveg, de hát a dalszövegekre aztán sosem volt panaszom a Leander-projektekben. Marketing szempontból 2019-ben tényleg a ’Luxusnyomor’ a legkézenfekvőbb választás összefoglaló címként, ellenben a dalhoz készült klip nem igazán ragadja meg a figyelmet. Aztán a ’Kell a háború’-val és a ’Képtükör’-rel beindul a zúzda is, majd következik az album legizgalmasabb tétele, a ’Hazavágyom’. Csak azért nem ezt linkelem be, mert a Dal-nak köszönhetően (amit ugye senki nem néz, csak titokban a spájzban) már az egész ország ismeri.
A könnyedebb, együtténeklős refrénnel megáldott ’A Ti dalotok’ valóban a közönség dala lett, a hozzá készült klip is jórészt koncertfotókból áll. Az igazán keményen megdörrenő nóták közül a ’Sötét én’ áll hozzám legközelebb. Van itt még a végén egy zongorával erősen megtámogatott ’Aranymetszet’ is, de amiért valóban megéri végighallgatni az eddig eltelt nagyjából 35 percet, az a lezárás. A ’Hull az elsárgult levél’ valami elképesztő lett. Nem mondom, hogy jobb, mint Máté Péter, mert az akkor is istenkáromlás lenne, ha tényleg úgy gondolnám, de az eredeti, Express-verziót nevetve (vagy inkább sírva) kenterbe veri. Valahogy nagyon passzolnak Leanderhez a hasonló klasszikusok (’Szomorú vasárnap’, ’Hazám, hazám’, ’Fényév távolság’), és ezek azok, amiket szintén szívesen meghallgatnék tőle gyakrabban is.
Összegezve tehát valószínűleg kiemelkedő lesz a ’Luxusnyomor’ az idei felhozatalból, és a zenekar is egyedi a hazai palettán, de önmagukhoz képest nem sok újat nyújtanak. Egy olyan zenésztől, aki egy ’Szívidomár’ után képes volt az Amigoddal olyan önfeledten mókázni, én legalább is többet (merészebbet?) várnék. A borító nagyon el lett találva még akkor is, ha kicsit sablonosra sikerült.
Az album dallistája:
01. Luxusnyomor
02. Kell a háború
03. Képtükör
04. Aranymetszet
05. A ti dalotok
06. Fraktálok
07. Sötét én
08. Úgy sírsz értem
09. Hazavágyom
10. Hull az elsárgult levél (S. Nagy István, Malek Miklós)
Pontszám: 7,5/10
Somogyvári „Rossi” Ákos
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
