Ma 30 éves a Manowar 'Louder Than Hell' albuma (lemezismertető)
30 éve, 1996. április 29-én jelent meg a Louder Than Hell, amely új lendületet adott a Manowar hangzásának. Nyers, himnikus ereje ma is ugyanolyan erővel szól, és ma is képes ugyanúgy megmozgatni a rajongókat.
1996-ban a klasszikus heavy metal zenekarok többsége új irányba fordult, a tradicionális hangzás egyre kevésbé volt jelen a mainstreamben. A Manowar ebben az időszakban tudatosan ragaszkodott a saját stílusához, nem követte a trendeket. Európában továbbra is erős és lojális rajongótáborral rendelkezett. A zenekar időközben jelentős változásokon ment keresztül, hiszen az előző lemezhez képest a fél csapat kicserélődött. Két új arc érkezett: a visszatérő Scott Columbus dobos, valamint gitáros poszton Karl Logan.
A Louder Than Hell a zenekar nyolcadik albuma, és egy későbbi interjúban elmondták, hogy makacsul ragaszkodtak a klasszikus heavy metal hangzáshoz, nem akartak semmilyen hullámhoz alkalmazkodni. Karl Logan ráadásul friss energiákat pumpált a bandába.
A Return of the Warlord már az elején irányt mutat: tipikus, fogós Manowar-dallamok, a közepén motorbőgetéssel – erős, karakteres nyitány. A Brothers of Metal Pt. 1 a folytatásban sem lassít, egy alulról építkező, nem túlbonyolított, közösségteremtő darab. Ezután jön a lemez két legerősebb tétele. A The Gods Made Heavy Metal egy döngölős, kiváló dallamokkal megáldott, igazi „true metal” hitvallás, a zenekarra jellemző szenvedéllyel.
A Courage ennek szinte az ellentéte: lassabb, líraibb, érzelmesebb, egy szépen felépített szerzemény a kitartásról és bátorságról. Számomra a Number 1 kissé nyomasztó, a refrén viszont tipikus és dögös – így összességében működik.
A korabeli kritikák gyakran megemlítették, hogy a lemez nagyjából eddig igazán erős, a második rész – vagy ha úgy tetszik, a „B oldal” – már kevésbé meggyőző. Ezzel nehéz vitatkozni, mert gyakorlatilag a King kivételével gyengébb dalok kerültek ide, mint az album első felére. Például az Outlaw gyors és agresszív nóta, de összességében halványabb. Itt található a Today Is a Good Day to Die is. Nehéz hova tenni: egyrészt közel tízperces, instrumentális darab, amely nem igazán illeszkedik a lemez ívébe. Intimebb és epikusabb hangulatú, és bár a hangszerelése nagyívű, a feszültsége és figyelemfenntartó ereje korlátozott. (Muszáj volt utánanéznem a dalnak, annyira idegennek tűnt, és megtaláltam a magyarázatot. „A Today Is a Good Day to Die azért került a Louder Than Hell albumra, mert Joey DeMaio egy spirituális, indián tematikájú instrumentális tételt akart, amely Crazy Horse látomásos életútját zenében meséli el. A dal szerepét és jelentését a zenekar a Crazy Horse‑hagyomány tiszteletére építette”). Szép elképzelés, de ettől ez még nekem nem tetszik. A My Spirit Lives On inkább átvezető darab, az albumot záró The Power pedig egyszerűbb szerkezetű szám: próbálja elérni a lemez első felének színvonalát, de ez nem teljesen sikerül. Az egyetlen kivétel a King, amely egy lassabb bevezető után robban be, majd egy atmoszférikusabb rész töri meg a lendületet, ahonnan újra építkezik – ez jót tesz a dinamikának.
A kritikusok megosztottan fogadták az albumot. A klasszikus heavy metal hívei dicsérték, míg a modernebb irányok felé nyitók átlagosnak és önismétlőnek tartották. A rajongók viszont kifejezetten jól fogadták, sőt a mai napig a zenekar egyik legkedveltebb lemezeként tartják számon. Sokan a nyolcvanas évek nagy albumainak méltó folytatásaként tekintenek rá. Egy fanatikus a következő véleményt fogalmazta meg:
„A Louder Than Hell nem okoskodik, nem próbál másnak látszani, egyszerűen jön és letarol.”
Az album jól szól, bár a szólóknál néhol kissé kiüresedik a hangzás. Karl Logan valóban új energiát hozott, ami a többiek játékára is átragadt. Játéka technikailag pontos, jól illeszkedett a zenekarba. Eric Adams énekteljesítménye stabil, erőteljes és tiszta. Joey DeMaio basszusjátéka masszív és domináns, Scott Columbus dobolása pedig erőteljes és hatásos.
A Louder Than Hell kereskedelmileg is jól teljesített, különösen Európában. A népszerű videómegosztó oldalakon több dal is milliós nézettséget ért el, a koncerteken pedig a Brothers of Metal Pt. 1 máig rendszeresen szerepel a programban.
Összességében a Louder Than Hell hatása nem volt korszakformáló, viszont a Manowar pályafutásán belül meghatározó: stabilizálta a zenekar helyét a ’90-es évek zenei világában. Nem írta át a metal történelmét, de karakteres, őszinte és önazonos alkotás maradt.
Az album dalai a következők:
01. Return of the Warlord
02. Brothers of Metal Pt. 1
03. The Gods Made Heavy Metal
04. Courage
05. Number 1
06. Outlaw
07. King
08. Today Is a Good Day to Die
09. My Spirit Lives On
10. The Power
Fodor Attila
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
