Ma harminc éves a Van Halen utolsó Sammy Hagar-rel készült albuma: 'Balance' (lemezismertető)
1995. január 24-én látott napvilágot a Van Halen tizedik albuma, a Balance. A direktebb hangzású, a nyolcvanas évekbe visszatekintő lemez egyértelmű siker volt.
Ha a rockzene egy hosszú út, akkor a Van Halen egy mérföldkő rajta. A kaliforniai zenekar története 1972-ben kezdődött Pasadena-ban és nyolcvanas években volt az aranykor. És pont ennek az időszaknak a közepén, az együttes karizmatikus énekese, David Lee Roth távozott a zenakarból. Az énekesváltás mindig kényes dolog, de szerintem a Van Halen az új frontemberrel, Sammy Hagar-rel jól jött ki belőle. Egyébiránt nekem a Sammy-vel készült lemezek jobban tetszenek. A Balance az utolsó abból a négyes blokkból, amit vele vettek fel. Ez a lemez az együttes tizedik albuma és komolyabb hangvételübb az elődeinél. Ráadásul én egyértelműn érzem a 80-as éveket rajta. Erről mondta Eddie Van Halen gitáros, hogy ezt az albumot másképp hangszerelték, átgondoltabbak a dalok is. Ennek ellenére, viszonylag gyorsan, öt hónap alatt készültek el vele. Húsz dalt demóztak fel, abból marad az a tizenkettő, ami felkerült a Balance-ra.
A nyitó Seventh Seal tibeti szerzetesi kántálással indul, van a dalnak lüktetése és már itt érezni lehet a letisztultabb hangzásvilágot. Nem sokat vacakoltak, a második dal a lemezen a csúcssláger Can’t Stop Lovin You-val folytatják, ami tiszta nyolcvanas évek, érzelmes, de még sem szirupos dal.
Csak egy hajszállal marad le tőle a Don’t Tell Me (What Love Can Do), akkora gitárjátékkal, hogy csak na. A következő az Amsterdam, aminél volt némi vita a szöveg miatt Sammy és Eddie között, egy tipikus Van Halen dal, talán egy kicsit szögletesebb az előzőeknél. A lendületes Big Fat Money egy rock,n’roll szám Van Halen módra, jazz-es szólóval, de ez nem annyira az én világom. A Not Enough egy szépen meghangszerelt ballada, Sammy nagyot énekel benne. Az Aftershock a zenekar rockosabb oldalát villantja fel.
A zenekar kritikusai között volt némi fanyalgás a három instrumentális dal miatt. Tény, hogy ezek közül kettő, csak olyan kísérletezgetés alig két percben, a Strung Out olyan mintha valami hátborzongató horrorfilmzene lenne, a Doin’t Time-ban pedig csak ütősök vannak, olyan mint egy dobszóló, valóban nem annyira illik ide. Viszont a Baluchitherium annak ellenére, hogy instrumentális, egy igazi mestermű. Egyébként a dalnak volt szövege, de aztán rájöttek, hogy így is működik. A szám az őskorban élt legnagyobb emlősről kapta a címét és végig érezni lehet a több tonnás lépéseinek a súlyát, nagyon jó zenei képfestés. A végén különféle állathangokat lehet hallani, amit Eddie a gitárjával csinált, sőt aki jobban fülel, a végén még egy kutya hangját is hallhatja. Ennek a története, hogy az aranykezű gitáros a kutyája ugatását akarta felvenni, a blöki viszont félt az orra elé tartott mikrofontól, de miután rákötöttek egy hot dog-ot, már sikerült szóra bírni.
Ebből is látható, hogy az albumon micsoda rendkívüli zenei megoldások vannak, ráadásul a szólóknál nem akarták dúsítani a hagzást, így élőbben szólnak, de abszolút jól működnek, ráadásul Micheal Anthony basszusát is remekül hallani. A lemez nagyon jól szól, a dobhangzást pedig egyenesen imádom. A zenészek csúcskategóriások, az élen Eddie Van Halen-el, de Alex Van Halen dobos és a már említett Michael Anthony basszusgitáros is nagyon tud. Már említettem, hogy Sammy Hagar-t mennyire kedvelem és ezen a lemezen is nagyon jól énekel. Az csak a lemez kiadása után derült ki, hogy mennyi feszültség és konfliktus volt a zenekarban albumkészítés folyamata közben, főleg Sammy és Eddie között.
Nos a Balance nagyot ment, 1995 februárjában az amerikai Billboard 200-as listáján első helyen állt. Az album úgy lett tripla platina lemez – ami akkor hárommillió eladott példányt jelentett – hogy azokban az időkben a rockzene nem élte virágkorát. A legsikeresebb természetesen a Can’t Stop Lovin’ You lett, az MTV sokat játszotta és tizenkétmillió megtekintéssel bírt a Youtube-on.
Eddie mondta egyszer magáról, hogy ő nem rocksztár, hanem zenész. Ezt ezen az albumon nemcsak ő, de a zenekar többi tagja is bebizonyította. Ez az egyik legjobb Van Halen lemez.
Az album dallistája:
01. The Seventh Sea
02. Can’t Stop Lovin' You
03. Don’t Tell Me (What Love Can Do)
04. Amsterdam
05. Big Fat Money
06. Strung Out
07. Not Enough
08. Aftershock
09. Doin' Time
10. Baluchitherium
11. Take Me Back
12. Feelin'
Fodor Attila
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
