Ma ünnepli 20. születésnapját az Edguy Rocket Ride című albuma
2006. január 20-án jelent meg az Rocket Ride, amely egyértelmű fordulópontot jelentett az Edguy pályafutásában. Abban az időszakban, amikor a klasszikus európai power metal lendülete már érezhetően kifulladóban volt, a zenekar tudatosan eltávolodott a korábbi, epikusabb megszólalástól, és egy lazább, játékosabb, rockosabb hangvétel felé nyitott – kockázatos lépés, amely azonban új színt vitt a zenekar világába.
Valahogy ennek az időszaknak a power metal zenéi annak idején elkerültek engem. Tobias Sammet hangját, karakterét és előadásmódját viszont mindig is kedveltem. Így volt miért elmélyednem a német Edguy nyolcadik lemezében, a Rocket Ride-ban – a 20 éves jubileum apropója mellett is.
A kétezres évek közepére a metal színtér kezdte elfogadni, hogy a műfaji határok már nem szentek. A Rocket Ride akkor született, amikor a zenekar egyszerre reagált a változásokra, és kezdte kiteljesíteni saját kreativitását.
A Sacrifice-szel nyit az album, ami egy igazi energiagenerátor. Szuggesztív, klasszikus Edguy-dal, jó helyen elhelyezett nyugodtabb kiállásokkal, amelyekből a szám új lendületet tud venni – erre szükség is van, mert kissé hosszúra sikeredett. Érdekes módon nekem pont a címadó Rocket Ride nem működik igazán: gyorsabb ugyan, de ezzel a lendülettel el is rohant mellettem. Nem úgy a Wasted Time, amelyben erősek a dallamok; lüktető, de egyértelműen rádióbarát tétel. A hard rock felé való elmozdulás egyik ékes bizonyítéka a következő Matrix. A Return to the Tribe felemel, ráncba szed és magával ránt. Ezután két csúcsdal következik: az egyik The Asylum, amely érzelmesen indul, majd berobban – energikus, vibráló és dallamos.
A Save Me szerintem a lemez legjobb darabja: melodikus, lassan kibomló tétel. A Catch of the Century is a jobb számok közé sorolható. Nem mondom, hogy nincsenek benne ismerős elemek, de ez nem zavart, mert könnyed és slágeres. Az Out of Vogue szintén kitűnő szerzemény, vérbeli Edguy-dal, tele tűzzel, egy határozott pofon a trendeknek. A Superheroes verzéje tovább viszi ezt a vonalat, a refrén pedig hard rockos, energikus és dinamikus. A Trinidad vidám, poénos és merész – itt két lehetőség van: vagy szereted, vagy nem. Én inkább nem. A záró Fucking with Fire egy könnyed, harsány, bulizós lezárás.
A Rocket Ride-dal kapcsolatos kritikák meglehetősen megosztóak voltak. A kritikusok kiemelték az öniróniát, a játékosságot, a felszabadultságot, az erőt, a dallamosságot, a rockos lendületet és a kísérletező kedvet.
A negatívumok között gyakran szerepelt, hogy a lemez a power metalból a hard rock felé csúszik el, túl sok a poénos elem, kevés a tűz, a „régi” Edguy csak árnyéka önmagának, az anyag túl könnyed és túl rádióbarát.
A rajongók többsége úgy látta, hogy a Rocket Ride más, de mégis Edguy: egy természetes fejlődési lépcsőfok. Nem a zenekar legerősebb albuma, de szerethető. Egy pozitív rajongói vélemény szerint: „A Rocket Ride az Edguy legszabadabb, legvidámabb arca.”
Akik viszont nem voltak megelégedve a lemezzel, azt emelték ki, hogy ez már nem power metal, hanem hard rock, és az előző albumokhoz képest visszalépés. Erre is akadt rajongói vélemény: „A Rocket Ride a metal teljes kelléktárának paródiája.”
Abban viszont mindenki egyetértett, hogy a zenészi teljesítmény kifogástalan. Tobias Sammet magabiztos, karakteres énekes, kissé Dickinsonos stílussal. A gitárosok, Jens Ludwig és Dirk Sauer masszív ritmusfalat húztak fel, amelyet ízes szólókkal koronáztak meg. Tobias Exxel basszusgitáros adja a rockos gerincet, Felix Bohnke dobos pedig precíz és lendületes.
A YouTube-on két dal teljesített a legjobban a lemezről: a Save Me és a Superheroes.
A megosztó fogadtatás ellenére a lemez erős kereskedelmi eredményeket hozott. Több országban is bekerült a Top 50-be (nálunk a 32. helyig jutott), így a zenekar egyik legjobban teljesítő albuma lett.
A Rocket Ride az Edguy legmerészebb stílusváltása, amelyben azért végig megmaradt a zenekar karaktere. Profi hangszerelés, biztos hangszeres játék, könnyedebb és szabadabb hangulat jellemzi. Nem csupán egy album, hanem az Edguy felszabadult, életigenlő pillanata.
A Rocket Ride dallistája:
01. Sacrifice
02. Rocket Ride
03. Wasted Time
04. Matrix
05. Return to the Tribe
06. The Asylum
07. Save Me
08. Catch of the Century
09. Out of Vogue
10. Superheroes
11. Trinidad
12. Fucking With Fire
Fodor Attila
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
