Ma ünnepli 40. születésnapját az Overkill 'Feel the Fire' albuma (lemezismertető)
1985. október 14-én jelent meg az Overkill ’ Feel the Fire’ címre keresztelt első albuma. A lemez egy izgalmas időszakban született, az 1980-as évek közepén, hiszen egybeesett a keleti parti thrash mozgalom kibontakozásával. Ekkor jelentkezett lemezzel az Anthrax, a Nuclear Assault és a Carnivore is.
Az Overkill 'Feel the Fire' debütáló albuma annak idején kazettán volt meg nekem. A múlt idő azért indokolt, mert körülbelül húsz éve az összes kazettámat – a feleségem legnagyobb örömére – kidobtam. Hülye ötlet volt. De hát jöttek a CD-k, majd a fájlok, amik fizikailag, nem foglaltak helyet. Több száz kazetta került a kukába, köztük a Feel the Fire is. A kazetta érdekessége az volt, hogy kilenc szám szerepelt rajta, míg a CD-n egyel több: erre felkerült a Dead Boys nevű punkbanda 1977-es Sonic Reducer feldolgozása is. Egyébként a kazettaformátum ma is fellelhető az interneten – persze már nem annyiért, mint akkor –, igaz, már nem is tudnám mivel lejátszani. Ezt az albumot (kazettát) annak idején rengeteget hallgattam. Ez volt a New Jersey-i zenekar bemutatkozó lemeze: punkos lendületet és klasszikus heavy metal-hatásokat ötvöző, nyers, agresszív, őszinte energiájú street thrash.
A kezdeti korszakról így mesélt Bobby “Blitz” Ellsworth énekes: „Nem volt terv, az egész egy káosz volt. Sőt, apám meg is vádolt, hogy csak a csajok és az ingyen sör miatt csinálom – ami bizonyos mértékig igaz is volt –, viszont nagyon menőnek számított. Nem gondolkodtam, csak odaálltam a mikrofon mögé, és már nyomtam is.”
A zenekart ekkor az alábbi felállás alkotta:
- Bobby “Blitz” Ellsworth – ének
- Bobby Gustafson – gitár
- D.D. Verni – basszusgitár
- Rat Skates – dob
A lemez a Raise the Dead-del indul, egy hosszú, fokozatos felvezetés után. Dühös, punkos lendület jellemzi, de nem vágott hátba. Ellenben a Rotten to the Core már igen: agresszív, tempós, lüktető tétel, komoly gitárjátékkal és emlékezetes refrénnel, amelyet annak idején, az akkori házibulikon együtt üvöltöttünk Blitz-zel – a szomszédok legnagyobb örömére.
A következő három szám hasonló színvonalat hoz. A There’s No Tomorrow sebes, középen lelassul, majd újra visszatér a lendület – igazi punk/thrash hibrid. A Second Son is gyors, de talán egy kicsit epikusabb. A Hammerhead ismét a sebességre van kihegyezve, elkiabált refrénnel. A címadó Feel the Fire – főleg a galloppozós gitártémák miatt – a korai Maiden-hangulatot idézi, tempóváltásokkal és egy szuggesztív középrész-kiállással. Izgalmas darab, sok minden történik benne.
A Blood and Iron szerintem a lemez legszürkébb dala: intenzív, punkos tempó jellemzi, a gitárszóló is rendben van, mégis kevésnek érzem. A Kill at Command viszont visszatér a helyes útra: változatos, gyors, Blitz remekül énekel benne, sőt kicsit el is üt a szokásos Overkill-stílustól. Az Overkill (névadó tétel) jó ritmusú, a káosz és a kontroll határán mozgó szerzemény, amely többszöri ritmusváltással operál. A Sonic Reducer zárja a ma elérhető verziót, amit a banda punkos gyökerei előtt tisztelegve vett fel.
A lemez hangzása tiszta, bár kissé „dobozos”. Kiemelném Rat Skates dobolását és Bobby Gustafson gitárjátékát. Blitz később úgy emlékezett, hogy eredetileg nyersebb megszólalásban gondolkodtak, de Carl Canedy producer helyretette a dolgokat: szerinte a keverés túlságosan tisztán szólt, de végül sikerült megtalálni az egyensúlyt. A dalok nagy része 1983–84 között íródott, ezért is érződik rajtuk a punk öröksége.
A kritikusok egy része a thrash metal egyik legerősebb debütálásának tartotta a Feel the Fire-t. Szerintük ez a lemez gyújtotta meg azt a fáklyát, amit az Overkill azóta is visz tovább. Mások viszont felrótták, hogy a lemez túl nyers, egysíkú, és nem mutat még kellő kiforrottságot a későbbi albumokhoz képest. A dalok hasonló szerkezetűek, kevés bennük a dinamikai váltás, ami néhol monotóniát eredményez.
A rajongók szerint viszont autentikus, energikus, tele ikonikus pillanatokkal – a legjobb Overkill-lemez a technikásabb korszak előtt. Egyesek ugyan úgy vélik, hogy zeneileg egyszerűbb és a hangzása laposabb, Blitz hangja karakteres, de hosszabb távon kissé idegesítő, a riffek pedig letisztultabbak.
Két rajongói véleményt találtam, amelyek jól leírják a lényeget:
„A Feel the Fire a keleti part válasza a Bay Area thrashre – punkos dühből kovácsolva.”
„A Rotten to the Core miatt rúgtak ki a gimnáziumból. Kétszer.”
Az Overkill ezzel az albummal felkerült a thrash metal térképére. Zenéjükkel nem akarták újradefiniálni a műfajt – csak gyorsan, hangosan és dühödten játszani. És ez sikerült is.
Az Overkill 'Feel the Fire' album dallistája:
01. Raise the Dead
02. Rotten to the Core
03. There’s No Tomorrow
04. Second Son
05. Hammerhead
06. Feel the Fire
07. Blood and Iron
08. Kill at Command
09. Overkill
10. Sonic Reducer (Dead Boys cover)
Fodor Attila
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
