E furcsa nevű budapesti formáció bemutatkozó EP-jét tartom a kezemben. A tagok közül csak Zsoltot ismerem, (Bálint Zsolt – énekes, gitáros) eddigi munkáiról csak elismeréssel tudok nyilatkozni (egykoron a Fagyhamu frontembere volt, illetve a Kuth-ban a dobokon kívül szinte minden más tőle származik) így nagyjából körvonalazódott bennem egy kép az Ygfan zenéjét illetően. Aki esetleg egyik bandát sem ismerné, annak elárulom, hogy az extrém muzsikákon belül, a black metal-hoz áll legközelebb az Ygfan zenéje, csak úgy, mint a fent említett csapatok is.

A „Köd” című kislemez négy, szimplán csak római számokkal jelölt tételt rejt, bő fél órában. Az első track fagyos, horzsoló gitártémái egyből hatnak, némi akusztikus elszállás, majd ahogy megindul útján a dal, úgy bontakozik ki e kettősség mentén, egy furcsán atmoszférikus, de nem ismeretlen érzésvilág. Dobosuk feszesen, magabiztos erővel üti meg a bőröket, ahogy kell, a kissé pszichedelikus részeknél meg olyan ügyes pörgetéseket, perkázásokat hoz, hogy csak pislogtam, hogy most ezt tényleg jól hallottam-e…

Ez a fajta dualitás jellemző az énektémákra is (mondjuk a kettes track-ben és a négyesben vannak narrátoros részek) nagyrészt a reszelős, black metal-os énektémák váltakoznak a tiszta, dallamos, enyhén megeffektezett énekhanggal végig az anyagon. Míg az első szám gyakorlatilag kitörölhetetlenül képes beleülni a hallgatóság fülébe (eléggé slágergyanús darab) addig a második számnál már kisebbfajta bizonytalanságot vélek felfedezni. Ne értsen félre senki, a track abszolút rendben van, csak a tiszta, magas ének az, ami miatt valahogy másnak érzem. Az elgondolás jó, de szerintem még csiszolni kellett volna rajta. Sajnos ez szintén vonatkozik a következő nóta első énektémájára, annak ellenére, hogy az egyik legvizuálisabb és legszínesebb kezdéssel büszkélkedő (s élettel teli) dal a lemezen. Ez a második kedvencem a „Köd”-ről, elég erőteljes kisugárzással bír. Az utolsó tétel, ismételten egy akusztikus gitártémával indít, itt már szerencsére helyén van az ének, feeling-es, groove-os black metal keveredik egy sajátosan értelmezett post-rock metal életérzéssel, ami valójában a lemez egészére jellemző. Nem a szélvész-sodráson és cséphadaráson van a hangsúly, hanem azon, hogy érzéseket, hangulatokat közvetítsen a maga hömpölygő-merengő módján az Ygfan – és ez egy örvendetes dolog. Mindenki ügyesen teljesít a hangszerén, elgondolkodtató élmény akár csak a dob, akár csak a basszus játékot figyelni. A hangzásba nem tudok belekötni, minden szépen, érthetően és erőteljesen szól, nincs agyonpolírozva; él és lélegzik. A zene kompozíciók és maga a zenei koncepció is találó.  Megvan benne a nyers fekete fém éle és a merész hajlandóság a pszichedelikus barangolásra egyaránt.  

A „Köd” egyelőre csak gyári kazettán jelent meg idén nyáron, egy friss, feltörekvő, hazai kiadó, a Fekete Terror Productions jóvoltából, mely közvetlen magától a bandától is megrendelhető. A hangulatos, pasztell és föld színekben pompázó borító tartalmazza még a szövegeket is, magyarul és angolul egyaránt, a front pedig Kátai Tamás egyik fotóján alapszik.

Bízok benne, hogy még sok hasonlóan erős és egyedi muzsikát rejtő anyagot fog letenni az asztalra az Ygfan gárdája és remélem, hogy legalább egyszer élőben láthatom őket. Ígéretes zenekar.
 

A zenekar Facebook oldala itt elérhető.

Lupus Canis