Bejelentkezés

x
Search & Filters

Melankolikus album érkezett a Threshold-tól: For The Journey (2014) lemezkritika

A brit Threshold az évek során komoly presztízst vívott ki magának. Töretlen lendülettel, bámulatra méltó kitartással szállították a minőségi progresszív rock muzsikát az erősen diétás '90-es években, amikor erre baromi kevesen voltak kíváncsiak (főleg az Egyesült Királyságban), s miközben egyre metálosabb élet csiszoltak maguknak, teljesen stabil, megbízható és - nem kell félreérteni! - kiszámítható módon, színvonalon örvendeztették meg maroknyi rajongójukat újabb és újabb lemezekkel. Lám, egy újabb bizonyítéka annak, hogy a kiszámíthatóság akár erény is lehet...

Úgy látom, hogy a valódi kitörést Andrew "Mac" McDermott énekessel sikerült elérniük, és a "Dead Reckoning" - mely sajnálatosan Mac hattyúdalának bizonyult - volt a csúcsteljesítmény. Nagy szerencse, hogy az időközben saját jogán is (lásd: Star One, Headspace stb.) szakmai megbecsülést kiharcoló régi-új énekes, Damian Wilson igent mondott a visszatérésre. A két évvel ezelőtt megjelent "March Of Progress" bebizonyította, hogy a bandából nem fogyott ki az üzemanyag, és Wilson még új energiákat is képes volt bennük mozgósítani.

 


Mivel a Thresholdnak mindig is a makacs kitartásban és a stabil, minden (kellemetlen) meglepetéstől mentes teljesítményben lakozott az ereje, nyilván senki sem gondolta, hogy a "For The Journey" valami egészen újszerű, kísérletező anyag lesz. Mindössze két dolog volt számomra némileg meglepő: (1) kifejezetten melankolikus lett az album, tele lassabb, lírai tételekkel, s ez nem föltétlen pozitív fejlemény (bár ez - elismerem - ízlés dolga); valamint (2) végre vastagabban, természetesebben szólnak a gitárok és Richard West billentyű hangszínei is kevésbé műanyagok (milyen jó is a Hammond ismerős duruzsolását hallani pl. az "Autumn Red"-ben!). Ez valami olyasmi, amit már évek óta szorgalmazok, így nem kis megelégedésemre szolgál.

Szerettem volna több olyan húzós tételt, mint az albumot nyitó "Watchtower On The Moon" és a "Turned To Dust", de inkább a középtempós, szinte doomos hangulatok uralják a terepet (Unforgiven, The Mystery Show, Siren Sky), és persze a jellegzetes Threshold lírák, mint pl. "Lost In Your Memory" vagy a szerencsére ambíciózusabb (12 perces) "The Box". Azt persze nem vitatom, hogy piszkosul értenek a hangulatteremtéshez, mint ahogy azt sem, hogy a több mint 20 éves pályafutásnak, a tekintélyes diszkográfiának a "For The Journey" is méltó darabja. Nincs mese, ezt is annak rendje-módja szerint be is kell szerezni, még akkor is, ha a Nuclear Blast kiadó árai elég elrugaszkodottak.

 


Tartuffe

Forrás: Dionysos Rising

Címkék: 
threshold