Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Mert csak a döglött hal úszik az árral” - Fish! interjú + Barba Negra beszámoló

Pénteken (november 29.) fergeteges koncertet tartott a Fish! zenekar Budapesten, a Barba Negra Music Club-ban, ahol bemutatták új, Konzervzene című albumukat.

A Barba Negra kiváló helyszín ilyen nagyszabású koncertprogramokra, jól megközelíthető helyen van, tágas tere be tudja fogadni a folyamatosan áradó tömeget. Erre szükség is volt, mert érkeztek is az emberek, szépen meg is telt a hely.

A buli a Headbengs-zel kezdődött, akik rendesen belecsaptak a lecsóba. Aztán a Csakazértis zenekar lépett színpadra, őket lehetett már hallani a Fish! emlékezetes, nyári Zöld Pardonos koncertjén, most is zúztak, ahogy kell. A Plastic Bitch pedig hozta azt a színvonalas, lebegős rockot, amiről híresek, ez alkalommal bemutatták egy magyar nyelvű dalukat is.

 

Headbengs

 

 

 

Csakazértis

 

 

 

Plastic Bitch

 


Háromnegyed 11 környékén lépett színpadra a Fish!, akiket már nagyon vártak a rajongók, hiszen országjáró turnéjuk közepén vannak, szeptember óta most láthatta őket újra Budapesten a közönség. A Konzervzene dalai ismertek már a közönség számára, hiszen az ősszel kijött anyagot letölthetővé tették, azóta is megvásárolható a konzervdobozba csomagolt speciális CD. Szerencsére szinte minden dal elhangzott a koncerten, megtűzdelve a zenekarra jellemző improvizatív elemekkel, amik mindig felturbózzák az amúgy is remek hangulatot. Ezen az estén vendégművészként színpadra lépett velük a kazincbarcikai rapper, Deniz MC is, a Több a többnél című lendületes rap így élőben még jobban hasított. A hörgős Sav és a Kelj fel kezdetű ugyancsak rövid eposz egybefolyatása zseniális ötlet, jól is fogadta a hallgatóság, őrületes pogó indult középen. A dallistában helyet kapott néhány régebbi sláger is és megcsodálhattuk Kovács Krisztián énekes új gitárját is, ami szép, fényes és jól is szól, jelentős plusz erőt hozzáadva a hangzáshoz.

A „koncert értékelése végett” (is) interjúvoltuk meg a frontembert.

Először úgy gondoltam, érdekes kérdéseket teszek föl, mint például: Mikor állt össze a banda?, Hogyan állt össze a zenekar?, Kik a tagok és ki milyen poszton van?, Ki a főnök?, Hogyan zajlanak a próbák?, Hogy írjátok a dalokat?, Milyen sűrűn próbáltok?, Milyen sűrűn koncerteztek?, Mit üzentek dalaitokkal a közönségnek? – aztán amikor a felhúzott szemöldököt megláttam, ezektől elment a kedvem. Aki hallott már a Fish!-ről, és járt koncertjükön, a hangulat ragadja magával és nem a közhelyek érdeklik, arról a Fish!-nél szó sem lehet. Inkább érzésekről, talán eddig kevésbé érintett témákról dumáltunk a rendkívül kommunikatív Krisztiánnal.

Rockbook: Előfordul-e, hogy változik a koncert közben az előre megtervezett dalok listája, sorrendje, attól függően, hogy mire hogy reagál a közönség? A mostani koncerten volt-e olyan dal, amit terveztetek előadni, aztán mégis kimaradt, vagy ami azért került be menet közben, mert a közönség követelte?

Kovács Krisztián: A mai koncertre szokásunkkal ellentétben készültünk, hiszen próbálni kellett egyet Denizzel, hogy a közös dalunkat előadjuk és beemeltünk az eddigiekhez képest még egy új számot. Így egy konkrét programot adtunk elő, persze menet közben bármi történhet nálunk, amire reagálva adott pillanatban alakul át egy dal vagy akár létrejön egy másik. A számok sorrendjén egy-egy időszakban minimálisan változtatunk csak, a lemezbemutató klubturnén nagyjából ugyanaz a program, de  a fesztiválszezonra  is más műsor készül mindig, amin aztán módosítgatunk. Sokszor a saját számaink is kicsit más köntöst kapnak idővel és olyan is van, hogy elbasszuk, véletlenül kihagyunk valamit.

Rockbook: A Fish! nagyon fontosnak tartja a zenekarhoz kapcsolódó tárgyakat, mindig gazdag a merch-pultotok, a lemezeiteket is egyedi formában adjátok ki. Ezeket közösségépítő elemeknek szánjátok vagy egyszerűen csak jó érzés látni, ahogy srácok/lányok Fish!-es pólóban, sapkában, pulcsiban mászkálnak a koncerteken?

Kovács Krisztián: Mindkettő és van még más oka is. Egyrészt közösségépítés, hiszen abszolút elérhető árakkal dolgozunk, mindenki talál kedvére való holmit és ezzel a mi egyre bővülő családunkhoz tartozik. Nekünk az remek reklám, ha a srácok hordják a cuccainkat és egyre többen mozognak Fish! pólóban, sapkában vagy pulcsiban. Ezekkel a tárgyakkal ugyanakkor a saját kreativitásunk is próbára van téve, számunkra az is fontos, hogy eredetiek legyünk és mondjuk nem egy műanyag tokos cédével jövünk ki, hanem teljesen spéci megjelenésekkel, de a pólómintákat is említhetném. Most elég „menőnek” számít a zenekar, mind a koncertes nézőszámok, mind a közönségünktől és a folyamatosan újonnan érkezőktől kapott visszajelzések alapján, szép magyar szóval dübörög a „hype” és erre felettébb büszkék vagyunk, különösen úgy, hogy semmilyen komolyabb médiatámogatásunk nincs. Reméljük, hogy a Sav lemezzel elindult kreatív folyamat a jövőben sem szakad meg és mindig meg tudunk újulni vagy legalább a szintet tartani zeneileg és fílingben egyaránt.

 


Rockbook: A Konzervzene című lemezről szerencsére szinte minden dalt meg lehet úgy említeni, mint „slágergyanús” szerzeményt, a legtöbb nagyon jól működik élőben is, nem lenne üresjárat akkor sem, ha egyben lejátszanátok az egészet. Ti hogy látjátok?

Kovács Krisztián: Egyetértünk, volt is róla szó, hiszen 29 perces az egész lemez. Azonban szerencsére vannak olyan régebbi dalaink, amik slágernek és kötelezőnek számítanak, ezekkel is kell sakkoznunk…másrészt nem szeretnénk hamar „kinyírni” a lemezt, nagyon szeretjük és még nagyon sok emberrel meg tudjuk ismertetni reményeink szerint, úgyhogy hagyunk pár lehetőséget erre januártól. Szeretnénk klipeket is még, megérdemli az album, tényleg nagyon szeretjük, és azt akarjuk, hogy mindenki megismerje, akit csak el tudunk érni.

Rockbook: Egy nyári, szabadtéri koncerten egy ismert zenész a „méltán elfeledett x.y. zenekarról” viccelődött. Nyilván szokás ez a zenészek között, hogy időnként oltogatják egymást. Egy interjúban azt mesélted, hogy megsértődtek rád hasonló beszólás miatt, ez hogy lehet, mikor sok zenész csinálja ezt?

Kovács Krisztián: Van, akinek alacsonyabb az ingerküszöbe vagy nem szereti azt a fajta stílust, amit képviselek/képviselünk. Ez régebben bosszantott is, hiszen legalább annyi önirónia van a csipkelődések mellett, ha nem több. Egy ideje már nem magyarázzuk meg a vicceket, mert annak semmi értelme, aki érti, érti, aki nem, az nem. Aki nem tud magán nevetni, azzal nem tudunk és nem is akarunk mit kezdeni…van egy ilyen nagyon menő, ájtatos, szeretettúltengéses fogalmazási mód, a „coelhózás”, leginkább sállal megy nagyon. Mi ezzel nem tudunk azonosulni, nem ilyenek vagyunk…a cinizmus szerintem nem negatív hozzáállást jelent, és nem egyenlő az irigységgel vagy a haraggal, sokkal inkább egy egészséges nézőpont, ami nem vesz mindent túl komolyan, inkább megkérdőjelez és megpiszkál. Ez most mondjuk kibaszott modorosan hangzott, de valami ilyesmiről van szó nálunk.

 


Rockbook: Krisztián! Mellékállásban menő budapesti szórakozóhelyeken dj-zel. Mennyire képviseled ott ezt a Fish!-es zenei irányvonalat, vagy másfajta zenéket pörgetsz? A két dolog mennyire van oda-vissza hatással egymásra? Fish!-rajongók járnak-e „diszkóba” illetve akik ott hallanak téged, elmennek-e később koncertjeitekre?

Kovács Krisztián: Zeneileg semmi köze a kettőnek, részemről viszont sok különbség nincs: minden körülmények között egy fasza bulit akarok csinálni, a Fish! koncertjeihez hasonlóan egy dj bulin is történhet bármi, vehet bármilyen irányt a hangulat. Amikor tánczenéket játszom egy pultban, akkor nincs nálam mikrofon, ott másképp lehet a hangulatot irányítani, mint egy koncerten. Zeneileg mindenevő vagyok, imádom a jó elektronikus zenéket, a funkot, a jó rapzenéket, a drum’n’bass-t is, olyasmiket játszom, amikre szívesen buliznék én is pár ital után. Rockzenéket nem játszom, ezt élőben meg tudom tenni a zenekarral és hát annál tényleg nincs jobb. Sok olyan arc van, akik koncertekre és ilyen bulikra is járnak, ez már nem a kilencvenes évek, nincsenek határvonalak. Metálzenész haverok is megjelennek rendszeresen egy-egy partin, sörözés, duma, a lényeg, hogy mindenki érezze jól magát és legyen nyitott, ha megy neki.

Rockbook: Biztosan volt már szó erről, de komolyan érdekel, hogy a más zenekarokkal való közös fellépések mennyire csupán a menedzsmentek kénye-kedve szerinte alakulnak, és/vagy mennyire játszanak ebben szerepet a személyes, akár baráti kapcsolatok is? Magyarul, ti is beleszóltok ebbe, esetleg segíteni próbáltok másoknak vagy ők nektek? Mondanál ezekre példát?

Kovács Krisztián: Mivel itthon mindenki ismer mindenkit, a menedzserek is egymást és az összes zenekar összes tagját, így valahol a kettő között van az igazság. Az utóbbi pár évben lett újra jellemző a közös turnézás, bár mi most pont önállóan nyomjuk, hiszen lemezbemutatózunk és próbára is tesszük magunkat ezzel, most már kijelenthetem: sikerrel, hiszen minden tekintetben szintet léptünk. Ez persze nem zárja ki, hogy tavasszal közösködünk valakivel pár helyen, hiszen a turnétársak jó esetben erősíthetik egymást, új rajongókhoz jut el minden zenekar, ez a lényeg és az, hogy emellett jól szórakozzunk mi is és a közönség is. Bizonyos időközönként kellenek a változások és új dolgok, egy turné egy új zenekarral ezt is jelenti, amellett, hogy egymástól is tanulhatunk. A vendégzenekarokat, bemelegítő, kisebb bandákat a baráti körből hívjuk meg vagy maguk ajánlkoznak. Emellett minden állomáson igyekszünk helyi zenekarokat meghívni, akiket aztán be tudunk mutatni máshol is, de legalább némi reklámot tudunk nekik biztosítani. Így korrekt.

 


Rockbook: Hogy alakul a turné további folytatása, hol láthatnak még benneteket idén a rajongók?

Kovács Krisztián: Sportújságírósan fogalmazva a hajrában vagyunk, Székesfehérvár, Tatabánya, Esztergom és Kapuvár van még terítéken aztán egy fővárosi, nagyszabású fesztiválbulin zárjuk az évet, ez lesz az Indoor Fesztivál, ahol december 28-án játszunk, ezután pedig február legvégéig nem lesz budapesti koncertünk, a január nyugiban telik, legalábbis látszólag: klipeket készítünk elő, szervezkedünk, emellett meg nem akarunk unalmasak lenni, kell egy kis lazítás, nem kell mindig a csapból folynunk.

Rockbook: Egy interjúban azt mondtad, hogy „Nem az a lényeg, hogy minél többen szeressenek, hanem, hogy aki szeret, az tényleg szeressen.” Ezt hogy próbáljátok elérni?

Kovács Krisztián: Ezt nem kell próbálni… Az a lényeg, hogy olyanok vagyunk, amilyenek, őszinték, remélhetőleg hitelesek, közvetlenek és közben cinikus parasztok, akik magukat is kinevetik, ha úgy alakul. Ezt fentebb boncolgattuk…ez a stílus lehet megosztó, lehet szimpatikus, akinek tetszik, az velünk van és szeretni fog minket, mert mások vagyunk. Mi pedig köszönjük szépen, ápoljuk a kapcsolatot, letöltések, akciók, játékok, beszélgetések élőben, mi ebben hiszünk. Sem a zenénk, sem a hozzáállásunk nem változik csak azért, hogy több embernek tetszen. A zenélés számunkra a szabadságról szól, nekünk ez a játszószobánk, amit közben keményen tolunk és védünk. A zenénket és a koncertjeinket mindenkinek meg akarjuk mutatni, ezért sokat dolgozunk, sokat teszünk. Onnantól viszont a hallgató, néző dönti, el hogy tetszik-e neki vagy sem. Szerencsére egyre többen vannak velünk, úgyhogy így nyomjuk tovább...

 

Fish! - Kamu

 



Juhász Vali
 

Címkék: 
fish!
Plastic Bitch
Csakazértis
Headbengs