Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Mindig is a zene egyszerű, napos oldala vonzott” – Interjú Kőváry Péterrel



Hivatalosan május 4-én jelent meg a Peter Kovary & The Royal Rebels bemutatkozó EP-je ’Keepin’ On’ címmel. Sokaknak furcsa lehet, hogy a dj/producerként, valamint korábban a Neo tagjaként tevékenykedő Kőváry Péter a rockzene felé fordult, azonban itt pontosítunk: Visszatért! Ugyanis zenei karrierjének kezdetén a békéscsabai Rag Dollban, majd a Stoned nevű Rolling Stones tribute band frontembereként megtanult egysmást a rock’n’roll-ról. Új projektjéről, zenei beállítottságáról és a formáció jövőjéről beszélgettünk vele.

Rockbook: - Szia Peti! Mióta dédelgetett terved, hogy újra fejest ugorj a classic rock-ba? Ugye a Neo tagjaként és dj/ producerként is tevékenykedtél az utóbbi időszakban.

Kőváry Péter: - A rockzenétől sosem szakadtam el igazán. A Neo és a dj/produceri munka mellett rengeteg rockzenei projektben vettem részt az elmúlt években, 5 évig énekeltem a Stoned-ban, több zenekarnál láttam el produceri feladatokat (pl. The Trousers, Radio Panic), és részt vettem alkalmi projektekben is (Bon Scott emlékest, David Bowie Tribute) stb. Szabadidőmben szinte csak rock’n’roll koncertekre járok. Ezen a zenén nőttem fel, a Neo előtt a Rag Dollban 12-13 évig rockzenét játszottam öcsémmel, Zolival (ex-AmberSmith, The Trousers), szóval egyértelmű volt, ha hangszeres/zenekari szólóprojektet indítok, az csak rock ’n’ roll lesz. A ’Rebels’ ötlete tavaly év végén pattant ki a fejemből, októberben kiszálltam a Neo-ból, és elkezdett nagyon hiányozni a hangszeres zenélés.

Rockbook: - Menjünk egy kicsit még visszább az időben! Hogyan került be az életedbe a rockzene? Kinek a hatására lettél zenész?

Kőváry Péter: - Öcsémmel közösen kezdtük el zenekar alapításon gondolkodni 10-12 éves korunkban. A ’60-as évek zenéin nőttünk fel, a suliból hazaérve, minden egyes nap apánk régi szalagos magnóját nyúztuk, így hamar megismerkedtünk a Beatles, a Stones, a Kinks dalaival, illetve az ’50-es évek klasszikus rock’n’ rolljával. Ez volt az alap, ehhez jött azután – a ’80-as évek közepi korszellemnek köszönhetően – a hard rock és a metal. Az első koncert, amire elmehettünk – persze felnőtt kísérettel – az 1987-es budapesti Deep Purple volt. Ez a koncert, illetve egy moziélmény, az AC/DC – Let There Be Rock c. filmje volt az, ami a végső lökést adta számunkra a zenekar-alapításhoz. Innentől kezdve ott voltunk az összes jelentős magyarországi rockkoncerten, és 1991 augusztusában túl voltunk az első fellépésünkön.

Rockbook: – Május 4-én jelent meg a ’Keepin’ On’ című EP-d a Peter Kovary & The Royal Rebels-szel. A teljes kislemezt te magad írtad és rögzítetted, mivel még egyedül vagy. Mit jelent neked ez az anyag?

Kőváry Péter: - Valamiféle újrakezdést és öndefiníciót, azt, amit számomra a zene jelent ebben a pillanatban. Mindig is a zene egyszerű, napos oldala vonzott. Sosem szerettem a befele forduló, önmarcangoló, megfejtős, világmegváltó dolgokat. Ezért imádom a mai napig pl. a Stonest, a régi AC/DC-t, a Los Angeles-i glam metalt, az Oasis féle brit gitárzenét, de nem szerettem soha a grunge-ot, a Radiohead-et, vagy a prog rockot.
 

 

Rockbook: - Említetted, az a következő terv, hogy élőben add elő az anyagot, ehhez viszont szükség lesz Peter Kovary mellett a „Royal Rebels”-re is. Hogy áll a zenekar szervezése?

Kőváry Péter: - Jelenleg az album dalain dolgozom, de párhuzamosan szervezem a zenekar egyéb ügyeit is. A jövő héten forgatjuk le a banda első videoklippjét. A tagság lassan összeáll, és terveim szerint július környékén kezdünk el próbálni. Októberre már van egy lekötött bulink, szeretném, ha szeptemberre ütőképes csapatunk lenne.

Rockbook: - A ’60-as, ’70-es évekbe utazunk vissza, amikor a kislemezed hallgatjuk. Ez a korszak a banda imageben is megvalósul majd? Gondolok itt a divatra, a korszak meghatározó hangszereire, stb.

Kőváry Péter: - Nem feltétlenül szeretném image-ben megvalósítani teljes mértékben ezt a korszakot, hiszen 2016-ot írunk. Jópofának tartom pl. ezt a mai vintage rock vonulatot a kortárs rockzenében, de ezekkel a bandáknál pont az a bajom, hogy legtöbbjüknél csak az image az, ami klappol (hosszú hajak, hippi szerkók) , a zene viszont legtöbbször szörnyen sablonos. Image szempontjából sokkal jobban tetszik pl a Rival Sons, akik szintén retro zenét csinálnak, viszont ha rájuk nézel, sokkal inkább 2016-os a kinézet, mint más hasonló zenkaroknál. Náluk ugyanis van egyfajta – jó értelemben vett – pop felfogás a körítésben, ami szerintem fontos ahhoz, hogy ne maradj túlságosan rétegzenekar. Annyit elárulhatok, hogy a ’Rebels’ tagságában lesz olyan, aki a glam metal felől jön, és olyan is, aki indie rock bandákban zenél, pont erre a sokszínűségre szertném építeni a banda image-ét, hiszen az album is sokszínű lesz. Felszerelés terén viszont nagyon „maradi” vagyok. Azt gondolom, hogy ezt a zenét csak hagyományos hangszerekkel/erősítőkkel lehet jól eljátszani, gitárok esetén Gibson/Fender, erősítők terén Vox/Marshall párti vagyok, és ezeken belül is a vintage motyókhoz húz a szívem.

Rockbook: - Napjainkban egyre több banda, ugrik vissza ehhez a zenei időszakhoz, ami mondjuk a ’90-es 2000-es években nem igazán volt ennyire népszerű. Sikeresnek érzed ezt a classic rock lázat?

Kőváry Péter: - Alapvetően érezni lehet, hogy a rockzene visszatérőben van. A popzene teljesen kiüresedett és sablonossá vált, az Amerikából érkező EDM-láz is hanyatlóban van. Látszik, hogy tovább nőtt az igény a klasszikus rockzene iránt, a metal is erősödik, de még nagyon az elején vagyunk a dolognak, nem látni mi lesz a fő csapásirány. Ennek én személy szerint nagyon örülök, hiszen a ’80-as, ’90-es években szocializálódtam, amikor természetes volt, hogy az MTV-n gitáros zene megy. Mindenesetre kíváncsian várom, hogyan alakulnak a dolgok…

Rockbook: - Ezt a korszakot szereted leginkább a rockzenében, vagy más korszakok előadói is hatással vannak rád? Mik a kedvencek?

Kőváry Péter: - Alapvetően a késői ’60-as és a korai ’70-es évek zenéjét szeretem a legjobban. A rockzenekarok (Beatles, Stones, Zeppelin) mellett óriási hatással voltak rám a kor fekete soul/funky előadói, Marvin Gaye, Stevie Wonder, Isaac Hayes, Sly Stone és James Brown. Többek között a soul/funky hatás miatt fordultam a ’90-es évek végén az elektronikus zene felé.  A ’90-es évek közepétől meglátásom szerint a rockzene eléggé rossz irányt vett, a grunge korszakot személy szerint ki nem állhattam, és ami utána jött, az rockzenei szempontból (nu metal és hasonlók) – számomra – teljesen értékelhetetlen és befogadhatatlan volt. Egyedül a Stone Roses- és az Oasis-féle brit gitárzenék tettek rám mélyebb benyomást, de a 2000-es évektől – főleg miután csatlakoztam a Neo-hoz –, az elektronikus zenék felé kalandoztam el. Persze – mint azt említettem –, nem szakadtam el a rockzenétől, és folyamatosan részt vettem rock-projektekben, csak nem ez volt a fő csapásirány. Visszatérve a kedvencekhez, fentieken kívül nagy szerelmem a mai napig a country/southern rock, az Allman Brothers, Black Crowes, Blackberry Smoke, a Los Angeles-i tipusú glam metal, főleg a Mötley Crüe, és a Cinderella, illetve a korai brit heavy metal a Judas, a Maiden és társaik.
 

 

Rockbook: - Gondolom, akkor piskóta számodra összeállítani minden idők 5 legjobb rock lemezét!

Kőváry Péter: - Megpróbálom:

1. The Rolling Stones – Exile On Main Street
2. The Beatles – White Album
3. AC/DC – Powerage
4. Jimi Hendrix – Are You Experienced?
5. Led Zeppelin – II.

 

Rockbook: - Ha visszahozhatnál 5 ma már nem élő rockzenészt, kik volnának azok?

Kőváry Péter: - Bon Scott, Jimi Hendrix, Lemmy, Elvis, John Lennon

Rockbook: - Manapság rengetegszer halljuk a szájkaratét a zenefogyasztási szokások terén. Reneszánszát éli a bakelit, a CD sem szorult háttérbe, de a digitális formátumok még mindig toronymagasan vezetnek. Te hogy állsz ezzel a dologgal?

Kőváry Péter: - Én abszolút bakelitpárti vagyok. Ezen nőttem fel, nem fogok megváltozni. Sosem felejtem, hogy amikor szüleinkkel, még kisgyermekként a jugoszláv tengerparton nyaraltunk, a nyaralás legfontosabb, legizgalmasabb programja délutánonként mindig az abbáziai lemezbolt meglátogatása volt. Később szülővárosunkból, Békéscsabáról is rendszeresen jártunk át Szabadkára bakelitért. Ezernél több vinilem van, dj-ként is ezzel kezdtem. Az autóban mp3-at hallgatok, kényelmi szempontból, Ipod-ról. A cd-ket sosem szerettem, borító szempontjából kicsi, hamar tönkre is tud menni. Ugyanakkor a mai napig megdobban a szívem, ha elmegyek egy bakelitbörzére, kezembe fogok egy régi/új bakelitlemezt, gyönyörködöm a borítójában, olvasgatom a dalszövegeket a belső borítón. Vinyl neverd dies !

 

 

Rockbook: - Az elektronikus zene is közel áll hozzád. Átfogóan hogyan látod a könnyűzenei helyzetet Magyarországon?

Kőváry Péter: - Erről órákat lehetne beszélgetni, fejtegetni, mi a jó és mi nem. Talán azért, mert mérleg csillagjegyű vagyok, és mindig igyekszem megfontolni, mit mondok, és mit nem, kit bántok meg, akár akaratlanul, és kit nem, inkább megtartom magamnak a véleményemet. Legyen elég annyi, hogy nem látom derűsen a pop/rockzene helyzetét jelenleg itthon. Van még hová fejlődni... Mindemellett szerencsésnek érzem magam, hogy ebben a nehéz közegben is kapok innen-onnan támogatást, hiszen látom, hogy a fiataloknak mennyire nehéz manapság érvényesülni könnyűzenei fronton. Sajnos a pop/rock zene felvevőpiaca nagyon kicsi itthon, ami nem tesz jót a zenészek, zenekarok egymás közötti viszonyának sem, és van egyfajta folyamatos furkálódás és rosszindulat, még az azonos szubkultúrákban működö művészek között is, amit én személy szerint nagyon nem szeretek. Ettől függetlenül nem vagyok elkeseredve, teszem a dolgom, és remélem, ez találkozik a közönség érdeklődésével is.

Rockbook: - Végül egy kicsit a zenekar jövője felől érdeklődnék. Tudom, hogy ez az EP csak egy előfutára egy nagylemeznek. Hogyan tervezed az elkövetkezendő időszakot?

Kőváry Péter: - Június közepéig kijön a banda első klipje. Június végére, július elejére befejezek további négy dalt, ezt követőn elkezdünk próbálni a zenekarral. Kezdetben 8 saját dal és 3-4 feldolgozás lesz a repertoár. Október-novemberre tervezem a 11-12 dalos album, illetve egy következő klip megjelenését. Aztán – terveim szerint – megkezdjük a koncertezést, és igyekszünk minél több helyre eljutni. Remélem, ezekről hamarosan bővebben is be tudok számolni.

 

 

Támogatónk a Nemzeti Kultúrális Alap és a Cseh Tamás Program.