Mocskolódás Csepelen: Cradle Of Filth, Nervosa, TerraDown koncertbeszámoló – 2025.06.10., Barba Negra Red Stage
Cradle Of Filth, Nervosa, TerraDown – 2025.06.10., Barba Negra Red Stage
A szcéna közönségében máig megosztó Cradle Of Filth tagadhatatlanul az egyik top black metal produkció, immáron három évtizede. Elképesztő termékeny projekt, Dani Filth vélhetően megszállott. És ami pláne respektálandó, hogy a kb. 20 nagylemezből olyan 4-5 lett unalmas (még azokra is be-becsúszott néhány jó track), a többiből azonban jónéhány, sőt, szinte a java igazi banger. Így tehát mindig ünnep, ha erre járnak – a kis országokat sem szokták mellőzni. Jómagam imádom a sikításokat, anno a Lillith Immaculate klipjével találkoztam először, egyenes út volt a korai anyagokhoz és azóta rajongással követem őket. Az elmúlt tíz év lemezei új aranykort hoztak el a zenekarnak, ebben fürdőzhettünk június 10-én is, a The Screaming Of The Valkyries (LP) lemezbemutató-turnéja alkalmából. Kiváló album, epikus koncert!
De kezdjük az elején. Volt ugyanis két előzenekar. Elsőként a holland, melodikus death metal-t játszó TerraDown, akikről ezidáig még nem hallottam. Koncert előtt csekkoltam őket. Talán okkal nem kerültek eddig a látóterembe: teljesen jellegtelen, „ipari” modern death metal anyag az övék, pedig majdnem tíz éve nyomják. Ennyi idő alatt találhattak volna valamit, ráérezhettek volna valamire… Azért kaptak egy lehetőséget élőben is, ám hasonlóan unalmas, élettelen produkciót kaptunk. A közönség meglepően kicsi, inaktív. A TerraDown korrektül lehozza a műsort, ami mintha meg se történt volna, elillant, zéró érintettség, zéró emlékezetesség, továbbra is csak várakozás a Cradle Of Filth-re (COF). Pedig számos kitűnő magyar vagy környékbeli produkció is megállta volna a helyét a COF előtt. Továbbá nem biztos, hogy a black metal hazai magja death metal-ra vágyik, mondjuk kétségkívül megszaporodtak az újabb COF lemezeken a tisztábban thrash metal riffek mellett a markánsabb death-es beütések is.
TerraDown
A brazil Nervosa láthatóan többeket mozgatott meg, igazából a thrash műfajt bármi bolygatás vagy invenció nélkül hozzák, az egyedüli dolog, ami kiemelheti őket első pillantásra, hogy csak nőkből áll a zenekar – de valljuk be, számtalan ilyen projektet tudnánk sorolni, olyanokat is, amik tényleg ütősek – vö. Kittie. A Nervosa nem különösebben tudott meggyőzni, ezzel úgy tűnt, a gyarapodó, viszont továbbra sem tetemes közönség fele hasonlóképp áll. Ugyanakkor nem kijelenthető, hogy passzív volt a buli, a Nervosa fanok és a pár maroknyi ember, akiket elkapott a zenéjük vagy a vibe, már élték az estét. Ami ezen a ponton egyébként még világosságba borította közönségteret és színpadot, ugyanis a Barba Negra nyári üzemmódba kapcsolva leszedte a sátor hátulsó borítását. Szóval ment egy kis uncsi döngölés, grimaszok, igazából lelkesen rohangáltak meg ugráltak a csajok a színpadon, egész korrekten is szólt, de nyom nélkül álltak tovább. Ideje lekoccolni az ismerősökkel és venni egy sört.
Nervosa
Indokolatlanul halkan szólalt meg a COF intro. Egy darabig nem tudtuk eldönteni a fényviszonyok, a színpadi fények és a hangosítás okán sem, hogy mi történik. A szimfonikus-spooky zene azért gyanús volt, aztán kicsit feltekerték, és megindult befelé a közönség. Egyik zenész kollégám nevetve megjegyezte, hogy olyan, mintha megjönnének a vámpírok a bálba. Egyébként teljesen normie, rocker szettben volt legtöbbjük. Több arcfestést és goth lányt vártam, hehe.
Bő félház kerekedett csupán, meglep. Igaz, nem voltam még COF koncerten, így nincsen összehasonlítási alapom. Aztán persze megjelentek a tagok a színpadon, Dani papa egy fejébe húzott csuklyával, de a kilométerekre felismerhető mozgáskultúrája üvöltve leplezte le. A díszlet szokásos molinó, kovácsoltvas kerítést idéző elemek, és két random, Stranger Things-et idéző csontváz a színpad két oldalán. Jó lesz ez, gondoltam, és úgy is lett. (Azért egy kis pyro-t adtam volna még.)
Robbant a To Live Deliciously, velős indítás. A dob elég hangos volt a többi hangszerhez képest, ami amúgy marhára szórakoztató, hiszen remek fillek, izgalmas tempó- és témaváltások vannak, amiket Martin Škaroupka lazán lehozott, illetve a darálást és blast beateket is profin az arcunkba verte. A két gitárt azonban mindenképpen jobban előtérbe kellett volna hozni, a samplerek meg a billentyűk pedig dupla olyan erővel is szólhattak volna, ugyanis végig el voltak tűnve, és ez egyes pontokon kifejezetten elszomorító volt – ld. Nymphetamine (Fix). Az énekhangerő rendben volt. És nagyjából ezek maradtak az arányok végig.
Örültem, hogy visszanyúltak egész a The Principle Of Evil Made Flesh-ig (LP, 1994), a Dusk And Her Embrace (LP, 1996) dalainak mellőzéséért még azért van bennem egy kis tüske. Jó, amúgy ezt elmondhatnám a 2015-ös és a 2021-es lemezek re is… Igazából tényleg masszív cuccokat csináltak mostanában. A The Forest Whispers My Name csattanós húzás volt második dalnak, és szinte jobban tolták, mint akkoriban. Dani remek showman továbbra is, a gitárosok szintén intenzíven kommunikálnak, mennek a klasszik pózolások, mozgolódás, headbang – organikus a színpad.
Hallhattunk olyan dalt is, amit ezen a turnén játszottak először, pedig már 25 éve kiadták – ez volt a Death Magick for Adepts – amely teljesen jól működött élőben a szó jó értelmében paraszt riffekkel, remekül idézve a Midian (LP, 2000) remekművük éráját és gyarapítva a nagyon szerethető és vagány basszusgitáros kiállások élő működtetését.
Kár, hogy a koncert előtt nem sokkal klipet kapó Demagoguery nem szólalt meg, az új lemez egyik éke az a dal (mondjuk a videója eléggé hakni). Jó volt mindazonáltal látni, hogy a jelenlegi felállás az általuk szerzett friss lemezek dalai mellett ugyanolyan átéléssel játszotta a korábbi anyagok tételeit.
Kicsit rövidnek éreztem a műsort, de lehet csak túl jól telt az idő, ugyebár. Végülis, kaptunk egy új LP-s bemutatót és slágerekkel is megörvendeztettek minket. A csúcspont számomra kétségkívül az utolsó dal, a Heartbreak and Seance és a Nymphetamine (Fix), meg persze a Her Ghost In The Fog volt. Utóbbival remekül lehet koncertet zárni, mivel igen teátrálisra komponálták a befejezését. Talán a Cruelty Borught Three Orchids-é fejeli meg, ami metáltörténeti klasszisként említhető. Külön respekt egyébként az önironikus kommunikációs gesztusaikért, és nem tudom, ki intézte, de a fotózkodós-setlistdobálós-integetős levonulást követő Spice Girls sláger, a Wannabe lejátszása frenetikus húzás volt.
A COF-en semmit nem fogott az idő vasfoga, ereje teljében van. Abszolút hiteles műsort toltak, valóban reneszánszukat élik – kreatív, energikus, impresszív új lemezeik sora pedig reméljük gyarapodik tovább, és ismét láthatjuk őket.
A Cradle Of Filth setlistje:
01. To Live Deliciously
02. The Forest Whispers My Name
03. She Is a Fire
04. Malignant Perfection
05. Heartbreak and Seance
06. The Principle of Evil Made Flesh
07. Nymphetamine (Fix)
08. Born in a Burial Gown
09. White Hellebore
10. Cruelty Brought Thee Orchids
11. Death Magick for Adepts
12. Her Ghost in the Fog
Gyarmati Dominik
Fotók: Barba Negra
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
