A Trousers csapata fékezhetetlenül száguld előre. A srácok a 2013-as ’Freakbeat’ megjelenését követően nem hagyták nyugodni a kedélyeket, sorra jelentek meg a nagysikerű album klipjei, a különleges koncertek és némi „botrány” is napvilágot látott. A zenekar azonban továbbra sem húzza be a féket! Kőváry Zoltán frontemberrel beszélgettünk az aktualitásokról.

Rockbook: - Szia Zoli! Akik figyelemmel kísérik a Trousers életét, már szembesülhettek azzal, hogy ismét kreatív munkálatok folynak a csapatnál, egészen pontosan egy új lemezen dolgoztok. Mit kell tudnunk az új korongról?

Kőváry Zoltán: - A negyedik lemez címe „Mother of Illusion” lesz. Tíz dalt fog tartalmazni, és az előző két albumtól eltérően nem kerül rá feldolgozás. Gyors és középtempós számok egyaránt lesznek rajta, és meglepetéseket is bőven tartalmaz majd, a balladák szerelmesei viszont ismét csalódni fognak bennünk (nevet). Aki az utóbbi hónapokban látott minket koncerten, már hallhatott két nótát, a „Buckley Funeral Home”-t és a „Hysterical Route”-ot. Az elsőt a „Klute” című 1971-es Donald Sutherland-film ihlette, a második ötlete pedig 2013-ban született az USA-ban. Ott a régi utakat „Historical Route”-nak hívják, ebből lett egy kis változtatással „Hysterical”.

Rockbook: - Mikorra várhatjuk a megjelenést?

Kőváry Zoltán: - Elég jól haladunk. Február végére előre láthatóan befejezzük a felvételeket, a kiegészítéseket, a keverést és a mastert márciusra hagyjuk, és számításaink szerint pontosan a „Freakbeat” megjelenését követően két évvel, április közepén jön ki az anyag az EMI Music Services gondozásában.

 

Rockbook: - Van már valami információ nagyobb szabású lemezbemutató koncertről?

Kőváry Zoltán: - Tavasszal elég sok koncertünk lesz, Budapesten, vidéken és külföldön is játszunk majd, sőt már az ősz is masszívan szerveződik. Az albumbemutató május elején lesz Pesten, a részleteket még nem akarom elárulni, mivel addig még sok más koncertet is kell promotálnunk. Biztosan lesznek meglepetés-fellépők a koncerten, de a konkrétumok még nincsenek lefixálva.

Rockbook: - Az első lemezeteknél, a ’Planetary process’-nél még érezhetőek indie hatások, a második ’Soul machine’ már egy nyersebb rockosabbra sikerült, a 2013-as ’Freakbeat’ pedig egy rendkívül kiforrott garázs rock anyag lett. Milyen hatások jellemzik az új anyagot?

Kőváry Zoltán: - Szerintem nagyon változatos lesz, és mint mondtam, lesznek olyan kompozíciók, megoldások, amelyek kifejezetten új színfoltot jelentenek a zenei világunkban. A koncerteken már többször eljátszott – és nagyon jó fogadtatásban részesült – „Hysterical Route” talán a klasszikus Aerosmith-t idézi, míg a címadó dal kifejezetten Sabbath-os, doomos döngölés, a közepén ideges tempóváltással. Szóval megint jól lenyúljuk az egész 70-es éveket, ahogy kell (nevet). Vannak olyan dalok, ahol nem tudnék ilyen egyértelmű fogódzkodót mondani, például a „Buckley Funeral Home”, vagy a „Sonic Desert”, amiben rendhagyó módon szaxofon is lesz. Na nem a 80-as évek koncertjeit idéző, visító szólóra kell gondolni, hanem mély, mocskos futamokra, mint Michael Monroe legutóbbi lemezén vagy a Thee Hypnotics zseniális „Shakedown”-jában.

Rockbook: - Az előző lemezen sikerült egy kollaborációt kötnötök egyik legnagyobb zenei példaképetekkel, Nicke Andersonnal (ex-Hellacopters, Imperial State Electric). Várhatunk vendégszereplőket az új albumon is?

Kőváry Zoltán: - Az Andersson-os kooperáció isteni szerencse volt, és Lars-Erik Tindre barátunk segítsége nélkül nem jött volna össze. Ez egy különleges momentum volt a zenekar életében, amit nem lehet minden alkalommal újra megismételni, amikor épp olyanunk van. Természetesen szívesen dolgoznánk zenészekkel, akiket nagyon tisztelünk, mint pl. Dregen a Backyard Babies-ből, vagy akár Biff Malibu, a Gluecifer rég visszavonult énekese, de nem akarjuk minden áron ezzel „eladni” önmagunkat és az új lemezünket. Reméljük, még jönnek össze ilyenek a jövőben, de ehhez kell egy szerencsés konstelláció, amit nem lehet kierőltetni. Vendégzenészek biztosan lesznek: Derecskei Zsolt barátunk (The Bits) a billentyűknél és Csányi Rita vokalista, aki Angliában fogja felénekelni a sávjait. A szaxofont Szénás-Máthé Nándi, a Junkie Jack Flash gitárosa tolja fel majd.

Rockbook: - Sokan mellékágra helyezik a témát, de én azért mindig is szem előtt tartottam egy lemez megjelenésénél a borítókat. A ’Freakbeat’ ugye magába foglalja, hogy milyen stílust is képvisel az artwork. Mi mondható el az új korongnál?

Kőváry Zoltán: - Az eddigi három lemezborítónkat kiváló művészek tervezték. Az „Planatery process”-ét Simon Tibor barátom, aki az ős-Trousers dobosa volt, majd érdeklődése végleg a képzőművészet felé fordul. Ő jelenleg San Franciscoban festő. A „Soul machine” alapötlete Babos Norbié volt, aki sokáig a Neo vizuálosaként dolgozott, a végső verzió azonban a Turbo-s Vígh Dávid műve, aki később az „I get around” klipjét is rendezte. A „Freakbeat” artworkjének kivitelezésére Dávid ajánlására a Grand Mexican Warlock-ból ismert Szabó Lacit kértük meg, és annyira jól tudtunk együttműködni, hogy a „Mother of illusion”-t is ő csinálja. Már volt egy nekifutásunk, ami nekem és neki is tetszett, de a zenekaron belül nem tudtunk konszenzusra jutni, úgyhogy jött a B-terv. A „Freakbeat”-ről ismert logó marad, és a túlzásoktól mentes pszichedelia, neoszecesszió lesz valószínűleg meghatározó a stílusában.

Rockbook - Még maradunk a borítóknál. Nemrégiben az egyik digitális zenei állományok lejátszásra szolgáló felület letiltotta a ’Sister Sludge EP’ elérhetését. Mi lett a történet vége?

Kőváry Zoltán: - Még a tv-be is bekerültünk a témával, sőt az egyik blogon botránybandának is kineveztek minket ennek nyomán. Tiszta haszon! (nevet) Külön örülök hogy nem valami ízléstelenséggel sikerült ezt elérnünk, hanem azzal, hogy egy komoly művészeti alkotást használtunk lemezborító gyanánt. Jó, mi? Abszurd, hogy például a Metallica „Kill ’Em all”-ja a véres kalapáccsal gond nélkül fent lehet az iTunes-on. Nem tettünk ezt követően semmilyen lépést, mivel az EP anyagának nagy része a „Freakbeat”-re is felkerült, ami nem, a Cornershop-feldolgozás, az a Soundcloudon meghallgatható. Még négy hónappal a „botrány” után is gyakran kérdezgetnek erről emberek, ahogy most te is, szóval úgy tűnik, megmozgatta sokak képzeletét ez az egész.
 

(balról jobbra: Cs. Szabó Zoltán - dobok, Kőváry Zoltán - ének/gitár, Iliás Ádám - basszusgitár, Locke Péter - gitár)

Rockbook: - A tavalyi év végén egy miniturnét adtatok Csehországban. Hogy fogadta az ottani közönség a The Trouserst?

Kőváry Zoltán: - Az elmúlt években elég sokat játszottunk Csehországban, csak Prágában ötször jártunk, de ezen kívül ott volt még Olomouc, Ostrava, Brno… Összehasonlításként: Debrecenbe 2008 óta most megyünk először, aminek egyébként nagyon örülünk. A prágai klubok, a Cross, a Chapaeu Rouge vagy a Buben egytől egyig fantasztikusak, az emberek pedig szeretik a rock and rollt. A legutóbbi prágai koncertünkre három Turbojugendos arc is lejött, teljes felszerelésben! Tényleg, nálunk van Turbojugend? Sokat mondó, hogy Csehországban vannak állami rock adók a rádióban, egy korsó isteni cseh sör pedig a kocsmákban kb 270 ft-nak megfelelő korona. El tudod képzelni, hogy milyen jól érezzük ott magunkat!! (nevet). Irigylem a cseh zenekarokat, sokkal könnyebb nekik Lengyelországba és Németországba menni játszani, ahol rengeteg hatalmas város van, sőt az egyik vendéglátónk zenekara alig hogy megalakult, máris sikerült Hollandiába bookolni nekik egy turnét. Sokat számít, hogy közelebb vannak a Nyugathoz, nem csak a földrajzilag. A közönség is lelkes volt, alig várom, hogy megint mehessünk.

Rockbook: - Ismerősöm egyszer megkérdezte tőlem egy beszélgetés alkalmával, hogy „Ki volna az az öt ma már sajnos nem élő zenész, akit feltámasztanál?” - Ez a kérdést most téged is megillet, szóval kik volnának a te listádon?

Kőváry Zoltán: - Na akkor állítsunk össze egy bandát! Énekes: Bon Scott az AC/DC-ből gitáros Paul Kossoff a Free-ből, a basszuson a Cream-es Jack Bruce, a billentyűn Jon Lord játszana a Deep Purple-ből. A dobos természetesen a megboldogult Bonzo volna a Led Zeppelinből. Kíváncsi volnék, mit hoznának össze.