Nincs szennyezetlen szép: The Devil’s Trade lemezbemutató (koncertbeszámoló) 2026.01.22., Dürer Kert
The Devil’s Trade lemezbemutató, vendégek: Bipølaris, Cvlt Of Grace, Oláh Annamari – 2026.01.22., Dürer Kert
Nem egy egyszerű koncert volt ez, hanem átmenet: zaj és csend, sötétség és remény, test és transzcendencia határán. Január 22-én a Dürer Kert tere rituális hellyé alakult, ahol különböző zenei világok és lelki minőségek találkoztak – Oláh Annamari meditatív jelenlététől a Cvlt of Grace nyers erején át egészen a The Devil’s Trade monumentális lemezbemutatójáig. Az este nem szórakoztatni akart, hanem megérinteni, és ebben könyörtelenül következetes volt.
Metafizikai vigasz volt ez az este, részben nagyon is anyagi szinten: a hangok rezgésalapon töltötték be a teret. De hogy milyen mélységek és magasságok tárultak fel, hogy micsoda belső theogonia kerekedett a meditatív dallamokból! Eszkatológiai zenei pillanatok. Nem lesz egyszerű írni róla.
Oláh Annamarit a The Devil’s Trade 10 éves jubileumi koncertjén ismertem meg, mélyenszántó, megigéző élmény volt. Már akkor azt írtam, hogy úgy sejtem, látjuk még őket együtt. Hál’Istennek egy év után ugyan, de bejött. A negyedévszázados, nemzetközileg ismert és elismert világzenei, folkos múltja után mindannyiónk örömére Oláh Annamária szólókarrierbe kezdett saját ötleteinek teljeskörű megvalósítására. Gyökereit nem háta mögött hagyva, ugyanakkor formabontóbb zenei megoldásokkal, keretezésekkel és hangszerelésekkel invitált egy merően transzcendens, vagy legalábbis lelki utazásra. Régi szerzemények újragondolva, új saját dalok, versmegzenésítések, magyar és külföldi népdalok egyaránt felbukkannak nála. A looper-re és számos hangszerre épülő koncert ezúttal is rítikus, performansz jellegű volt. Ámulatba ejtő dolgokat művel a hangjával: a tiszta, csengő, áradó énekhangtól a törzsi gesztusokat felidéző hangutánzásokon és hörgéseken át a teljes révületi elragadtatásokig. Egy-egy ponton éteri karzatokat, kozmikus mozgásokat idéz meg vele. Az abszolútumot fürkésző témák és előadásmód során sokszor médiummá válik, és ami mégvarázslatosabb: a válasz megnyilatkozik. Fenséges előadása egyaránt tartogatott ragyogó és sötét emóciókkal való találkozást, egy polimorf istennő állt előttünk. Oláh Annamari Mahádévi magaslatokba emelkedett, és minket is vitt magával. Megtekinthettük ősi, elemi erők táncát, viszályát és metamorfózisait, majd mindezek bennünk való felfedezéséig juthattunk. Végül finoman ereszkedtünk vissza, egy argentin, kedves népdal feldolgozásával, mely az élet apró örömeire felhívva a figyelmet pozitív, életigenlő kicsengést adott a jelenésnek, amit Oláh Annamarinak hívunk.
A Cvlt of Grace egy pécsi blackened hardcore csapat. Ismertem őket, de élőben még nem volt szerencsém hozzájuk. Nos, remélem, lesz még! Brutális energiával dolgoznak, nívós módon művelik az alműfajt. Mit értek ezalatt? Például, hogy nem könnyen megunható. Húzóst témák, korrekt dalszerkezetek és változatos dalhosszúságok kezeskednek azért, hogy ez az igazán nyers létesülés pillanatok alatt magával ragadja a közönséget. A koncertjük hatására megrepedtek a falak és egy sötét szubsztancia szivárgott be rajtuk felidézve a legmélyebb sebeket és kérdéseket. Dalaik nem narratívak, sokkal inkább állapotokat ragadnak meg, és ami a pláne: színre is viszik. Ettől válik igazán komoly súlyúvá a produkció. A kegyelem nálunk nem oldoz fel vagy ment meg szükségszerűen, sokszor pusztán szembesülést jelent és a feldolgozás a szubjektum feladata marad. A zenekar ennek kriptájába szállt alá velünk és nem vezettek, pusztán szorosan mellettünk maradtak. Jelenlétük azonban nem mindig volt megnyugtató: kegyetlen zenéjük felkavaró akusztikát kölcsönzött a purgatóriumi utazásnak. Teljes erőbedobással tolták, kiemelkedő formáció. Énekesük gesztikulációja Colin H. van Eeckhout-ot juttatta eszembe. Végül is, nem voltak kevésbé sötétek és öngyötrő tónusúak, mint egy Amenra.
Bipoláris. Nomen est omen. Biztosan az én ízlésem defektusa, de az est egyetlen feledhető szegmense voltak. Érteni vélem a koncepciót és tegyük hozzá, hogy azonnal üvöltött róluk, hogy kitűnő zenészek (külön kiemelném a basszusgitáros prominenciáját), remek frontember és professzionális branding, imázsépítés (ld. díszlet) alapjain áll a projekt. Eltekintve attól, hogy a stílus (kifejezetten ezzel a hc-s alámondós, kicsit Limp Bizkit-es vokálos énekkel) nem áll hozzám valami közel, a dalok közti szónoklatok dobtak le igazán. A tartalmával abszolút semmi bajom nem is volt, sőt, hevesen bólogattam is némely tézist illetően. Ugyanakkor a megfogalmazás vagy tálalásmód olykor komolyanvehetetlenné tette. De hogy ne ez legyen a mérleg és a záróakkord, tegyük hozzá, hogy elve voltak, akik legalább részben miattuk érkeztek, minden irányba láttam merch-et. És hogy merész megoldásokkal dolgoznak: éles zenei váltások, népi hangszer és torokhang bevonása. Meg ugye a basszusgitáros, aki végigtappingelte a fél koncertet, mekkora dög már! Érdekfeszítő formáció (csupán nem az én világom). A közönséget szépen bevonták és megmozgatták, illetve megörvendeztettek egy velős Veres Gábor (Watch My Dying) vendégszerepléssel – ez például wholesome pillanat volt.
Még a koncert előtt, november végén a Rockbook Podcast vendége volt Makó Dávid, a The Devil’s Trade alapítója és frontembere. Az adásban részletesen beszélgettünk a friss Nincs Szennyezetlen Szép lemez alkotói folyamatáról, a csend és a veszteség szerepéről, valamint a folk és a post-metal találkozásáról. Szó esett arról is, milyen belső folyamatok formálják Dávid dalszerzését, és merre mozdulhat tovább a The Devil’s Trade univerzuma.
A teljes beszélgetés itt meghallgatható.
Elérkezett a várva várt The Devil’s Trade: hangtálak az introban, majd egy full lemezplayhtrough. Állítom, hogy valamiféle szinkretista-pogány templommá lett a tér. A rítus tétje: szembenézni önmagunkkal és traumáinkkal. A jutalom: katarzis. A remény sugara áttört a sötét felhők végeláthatatlan ormain. Dávidhoz képest kevés kommunikáció. Valamiféle révbeérést detektáltam. Az biztos, hogy itt egy hosszú út, folyamat fontos pontjához ért / értek. Igazán kolosszális anyag, monumentális koncert. A legmélyebb sötétbe rántott, és ott leltünk a legnagyobb szépségre. Így emelt hát fel, gyönyörű keretet adva az estnek. A fenséges „sublime” árnyalatát zendítette meg Oláh Annamária, míg a The Devil’s Trade-del a „thrill”-ben fürödhettünk meg. Együtt.
A Nincs szennyezetlen szép egy igazán frenetikus lemez, minden elfogultság nélkül. Már a The Call of the Iron Peak-et és a Vidékek vannak idebennt is remekműnek kiáltottam (persze szeretem az összes addigi lemezt is). A Vidékeknél már nagyon örültem, hogy zenekaros hangszerelést és felállást kapott a projekt, de meg nem mondtam volna, hogy még tovább keményítenek majd. Tetszik, hogy Dávid jobban el mert lépni a folk vonaltól. Igaz, mintha visszhangozna itt-ott, egy-egy énekdallamban. A lényeg, hogy egy más dalszerzői gondolkodás kapott szárnyra. Nem, nem lett kevésbé archaikus, ősi mélységű vagy szakrális felhangú. Mindazonáltal kétségkívül egy különös ékkő lesz a diszkográfiában. A lemez ívét átlüktető eszkatológiai merengés bekerül a vérkeringésbe. És ahogy ez élőben pulzált, valóban egy közös transzállapottá lett, afféle beavatáson, beavatódáson mentünk keresztül. Dávidék lehengerlően szóltak, az új dalok remekül működnek élőben, csodálatos vizuált is kaptunk és igazán nagy és húsba maró énekléseket. Őszintén remélem, hogy sokfelé eljutnak majd, egyrészt mert megérdemlik, másrészt, mert elmondhatatlanul sokat adhat ez a műsor.
A Nincs szennyezetlen szép ontológiai kijelentés, finom, fogalmi árnyalatokba hatoló, etikai és műalkotás lévén esztétikai következményekkel. A tiszta, idealizált értékek lehetetlenségét illeti, egyúttal rianás és felismerés. A szépség így a találkozás performanciájaként érthető. Megtörténik, nyomot hagy. Története volt, van és lesz, amik kísérnek és kísértenek. Ekként korántsem evidens, hogy a szép felemel és a szennyezett lehúz. A részünket képezik. Lehet-e többes számban beszélni róluk? Akárhogy is, e konglumerátum nem hoz megváltást, viszont alapjaiban határozza meg énképünket és világlátásunkat – így tehát az utunkat. Mégis, a The Devil’s Trade olykor akaratlanul is megváltást kölcsönöz nekünk, még a legsötétebb szövegek pillanatainál is, a zenével belehasít a létezésbe a remény. Jó hallani és látni, hogy most már néha, ha nem is feltétlenül direkten vagy intencionáltan, de tudatosulás, észrevétel szintjén óvatosan, a maga nem tolakodó derűjével megjelenik.
The Devil’s Trade setlist:
01. The Sleep That Dragged You Away
02. Weltschmerz
03. All This Sadness Will Be Gone
04. Your Pieces Scattered
05. Nincs Szennyezetlen Szép
06. Idegen Minden
07. Flashing Through The Lack Of Light
08. Vidékek vannak idebenn
Gyarmati Dominik
Fotó: Béres Máté (A teljes galériához klikk ide!)
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
