Bejelentkezés

x
Search & Filters

"Öltönyös pasas léggitárral.” Interjú Dr. Ibolya Tiborral, a rockrajongó fővárosi főügyésszel

Nem ez az első eset, hogy ismert közéleti személyiséggel készítünk interjút annak apropójából, hogy erős kötődése van a rockzene iránt. Igaz, nem, mint annak művelője, inkább mint lelkes rajongó. Dr. Ibolya Tibor fővárosi főügyésszel, mint régi szentesi barátommal a The Winery Dogs koncerten beszéltük meg, hogy ad egy rendhagyó interjút nekünk, a Rockbook Rockmagazinnak.

Rockbook: - Mikor és hogyan kezdődött a rockzene iránti rajongásod? Kik voltak az első kedvenceid?

Dr. Ibolya Tibor: - Rögtön az elején tisztázzuk, hogy 1967-ben születtem, így az én generációmtól egyáltalán nem idegen a rockzene iránti rajongás, sőt inkább ez a természetes. Ez így van az ügyészeknél is, sőt az én első főnökeim már a beat generáció tagjai voltak, tehát könnyűzene szerető emberek. Volt olyan, hogy rányitottam az első főnökömre az irodájában és az asztalnál állva léggitározott Rolling Stones-ra, ami a kisrádiójából szólt… Ötödikes-hatodikos koromtól a bátyám hatására hallgattam rockzenét, az első koncertemen 1979-ben hatodikos koromban voltam a csongrádi ifiházban Hobo Blues Banden, akkor még Led Zeppelint is játszottak, talán a Moby Dick-et. Utána jött nekem az Edda, a P. Mobil, de voltam V Moto Rock, Karthago, LGT, Rolls – de jó kis zenekar volt az az ősidőkben -  koncerten is, már egészen fiatalon. Érdekes módon Ricsén nem, pedig ők állítólag már AC/DC-t is nyomtak. Később rengeteg Tankcsapdán meg mindenen, ami jött. Rudán Joe-t pl. egy pécsi kis klubban még az előtt hallottam énekelni, hogy nevet szerzett volna magának.

Rockbook: - A te ifjúkorodban még javában dúlt a házibuli-korszak. Volt nagy rivalizálás, hogy mit hallgassatok? Vagy intézte az éppen aktuális zenefelelős?

Dr. Ibolya Tibor: - Az én generációm a legelején még pont beleesett a szalagos magnó-kazettás magnó váltásba, otthon a bátyámmal még szalagos magnót is hallgattunk, de aztán győzött a kazetta, azt könnyebb is volt cserélni, meg persze volt otthon egy eléggé gány mono lemezjátszónk is. Állandó vita téma volt akkor is, később is a Faló kocsmában Szentesen, hogy milyen zene szóljon a buliban, amit persze a CD sem oldott meg.

 

 

Rockbook: - Annak idején honnan/kitől szereztétek be az új zenéket?

Dr. Ibolya Tibor: - A kazettákat egymással cserélgettük, meg másoltuk, de pl. lehetett a koncerteken is „bótolni” a technikusokkal, hogy vegyék fel kazettára a koncertet. Volt ilyen a MÁV kultúrban is, ahova rengeteget jártunk koncertre, mi is és a rendőrség is… (nevet) A Kossuth téri könyvesboltban pedig volt egy eladó srác, aki lemezekkel üzletelt, aztán mikor már lehetett vállalkozni, nyitott is egy kis lemezboltot. Persze én még utaztam apámékkal „jugóba” ahol ők bőrkabátot meg autógumit, én pedig lemezeket vettem, ill. kértem. Szabadkán vagy Újvidéken vettem az első Iron Maiden, Motörhead, Black Sabbath és Whitesnake lemezeimet. De például a Szabad Európa Rádióból is vettünk fel, emlékszem az AC/DC For Those About To Rock című lemezét, ahogy megjelent rögtön le is adták, én pedig felvettem. Zseniális volt, szólt a boogie, aztán elúszás, füttyögés - tudod zavarták az adást – aztán újra AC/DC… (nevet) Persze nagy csóróság volt, pl. mikor megjelent először Magyarországon az AC/DC Back in Black című lemeze –természetesen még csak nem is jugó, hanem szar indiai nyomásban – azt kértem karácsonyra. Meg is kaptam. De volt olyan, aki az anyjának vette meg karácsonyra, hogy tuti meglegyen (nevet).

Rockbook: - Mikor és mi volt az első külföldi zenekar koncertje, amin részt vettél?

Dr. Ibolya Tibor: - A külföldi, ha jól emlékszem 1985-ben Szegeden a Saxon. Boros Imivel meg Tar Jankóval mentünk. Óriási hatással volt rám. Gondolj bele, egy trú angol zenekar, akik akkoriban a világ leghangosabb zenekarai közé tartoztak. Aztán a következő évben már ott voltam az Iron Maiden-en is az MTK pályán.

Rockbook: - Melyek a kedvenc zenekaraid? Miért szereted őket?

Dr. Ibolya Tibor: - Egyértelműen az AC/DC a kedvenc rockzenekarom, amit a hátamon lévő AC/DC tetoválás is bizonyít. Eddig hatszor láttam őket élőben, de májusban is megyek, ha minden igaz Bécsbe. Hogy miért ők? Azért mert ha meghallom őket, legyen bármilyen rossz kedvem, elmúlik. A zenei ízlésem nem túl bonyolult, számomra a rock a feelingről és nem a „hú de tudunk zenélni” tudásról szól. Ők egyszerűek és hitelesek, nem akarják megváltani a világot, csak jól akarják érezni magukat. Kell ennél több? Egyébként nagyon szeretem a Pantera-t, a The Cult-ot és még nagyon sok más zenekart is.

 

 

Rockbook: - Ha már itt tartunk, mely zenei stílusok a rock/metal-on belül, amelyeket képtelen vagy meghallgatni?

Dr. Ibolya Tibor: - Itt hagy idézzem Lemmyt, akit most, hogy meghalt, mindenki imád. Nekem szerencsém volt őt a Motörhead-del élőben négyszer is látni. Szóval: „Inkább ülnék egy kádban a saját sz….omban, mint hogy black metalt hallgassak.” Ez rám is igaz, de az orrlógatós, cipőbámulós, szomorú seattle-i irányzatot sem nagyon kedvelem. Rühellem a Limp Blizkit féle bandákat is. Konzervatív hard rock rajongó vagyok… (nevet)

Rockbook: - Figyeled az újabb, feltörekvő bandákat is, vagy inkább maradsz a jól bevált régieknél?

Dr. Ibolya Tibor: - Nem nagyon látok igazán jó feltörekvő fiatal bandát mostanában. Vannak nagyon jó fiatal zenekarok, de ezek általában epigonok, ilyen a mostani Airbourne is, vagy a spanyol ’77. Utóbbi úgy szól és ugyanaz a feeling mint a korai AC/DC-k. Nem nevezném feltörekvő fiatal bandának pl. az egyre népszerűbb The Dead Daisies-t, ami teljesen más műfaj, az énekes John Corabival (ex-Mötley Crüe – a szerk.). Ők tényleg zseniálisak, de nem fiatalok.

 

 

Rockbook: - Honnan informálódsz a rockvilág történéseiről?

Dr. Ibolya Tibor: - Pl. a Rockbook-ról… (nevet) Általában a netről, de a barátaim is szoktak nekem zenekarokat ajánlani.

Rockbook: - Óóó, igazán megtisztelő! Köszönjük! :) Melyek voltak a legmeghatározóbb koncertélményeid? Mesélj róla!

Dr. Ibolya Tibor: - Tényleg százas nagyságrendű koncerten voltam már életemben, nehéz választani. Ha nem AC/DC-t választok, akkor az első Tankcsapda koncertemet mondanám, még a TCS ismertté válása előtt. Talán 1992-ben a dorozsmai EFOTT-on láttam őket, egyetemista voltam és azt éreztem, végre egy igazán hiteles magyar rock’n roll arc. Lukács Laci szövegeit azóta is nagyon bírom. Személyében is cáfolat a buta rockereket fikázóknak. Amikor a TCS és a Motörhead közös színpadon játszott a Pecsa szabadterén, na az nem volt semmi buli. Vagy két napig süket voltam utána!

 

 

Rockbook: - Ha már AC/DC, akkor Bon Scott vagy Brian Johnson?

Dr. Ibolya Tibor: - Rossz a kérdés! Mind a kettő. Az viszont tagadhatatlan – vagy a fene tudja – hogy Bonnal nem az a zenei világ került volna előtérbe az AC/DC-ben, mint a halála után Brian-nel. Ez még akkor is igaz, ha figyelembe vesszük azt a legendát, hogy a Back in Black nóták nagy része, illetve azok alapja már kész volt Bon halálakor. Számomra egyértelmű, hogy az AC/DC egy kicsit kommerszebb lett Brian Johnsonnal, de attól még nagyon jó.

Rockbook: - Kedvenc dalaid tőlük?

Dr. Ibolya Tibor: - Mindig más. Most éppen a What Do You Do For Money, Honey és a Rockin All The Way. Ezek mondjuk pont Brianes nóták. Akkor mondok Bon Scottot is; Live Wire, Girls Got Rhythm.

 

 

Rockbook: - Kik szerepelnek a bakancslistádon, akiket még mindenképp látni szeretnél?

Dr. Ibolya Tibor: - Nagyon szeretném látni a Van Halen-t, de nem David Lee Roth-al, hanem Sammy Hagar-rel mert én sokakkal ellentétben azt a korszakukat sokkal jobban szeretem. A „Jump”-al engem vallatni lehetne.

Rockbook: - Mostanában milyen sűrűn jársz koncertekre?

Dr. Ibolya Tibor: - Aránylag sűrűn, most ugye Winery Dogs-on találkoztunk, novemberben voltam Slash bulin a fiammal, most megyek február végén Scorpionsra, szóval azért megyegetek…

Rockbook: - Milyen hatással van rád a rockzene?

Dr. Ibolya Tibor: - Azt hiszem, ezt a kérdést nem tudom jól megválaszolni. Nagyon szeretem a jó rockzenét, valahol az életem része. A jó zene engem ösztönöz, kikapcsol, vidámmá tesz. Megfigyeltem, hogy a jó koncerteken szinte mindenki mosolyog…

 

 

Rockbook: - Eléggé elfoglalt ember vagy. Mikor van időd egyáltalán zenét hallgatni?

Dr. Ibolya Tibor: - Pl. a kocsiban, ami nem egy szokásos, vájtfülűeknek való zenehallgatási hely. Ha valaki Budapesten egy hivatali Skodában lát egy léggitározó öltönyös pasast, az lehet, hogy én vagyok…  (nevet) Ezért is szeretek koncertre járni, ami este van, tehát a rászánt időt nem a melótól veszem el, hanem a családomtól, de ők tudják, hogy ez nekem mennyire fontos. Ezért aztán azt is elnézik, ha néha egy kicsit otthon is megdörrentem a hangfalakat. ..

Rockbook: - A hazai médiában sajnos igencsak háttérbe szorul a rock és a metal műfajok. Szerinted mennyire van igény egy valóban sokrétű, informatív rock rádióra?

Dr. Ibolya Tibor: - Múltkor Lengyelországból jöttem haza autóval. Szlovákiában végig egy tök jó rockrádiót hallgattunk, 3-4 külföldi nóta között egy-két szlovák vagy cseh előadóval. Tényleg nem volt rossz. Ha ott van rá igény, itthon miért ne lenne?

Rockbook: - Köszönjük az interjút!

 

 

Akit esetleg érdekel Ibolya dr. szakmai munkássága, itt informálódhat.

 

Fotók: Magyar Hírlap

 

Támogatónk a Nemzeti Kultúrális Alap és a Cseh Tamás Program.