Idén 10 éves a OneHeadedMan zenekar és úgy tűnik, hogy március 11-én az Instantban összejön a régi tagokkal - többek között Édes Gergővel (Blind Myself), Pálinkás Tamással (Isten Háta Mögött) - közös jubileumi koncert is. Tóth András gitárossal beszélgettünk.

Rockbook: - Mindenekelőtt szeretnénk gratulálni nektek a 10 éves évfordulóhoz, de tekintsünk vissza egy kicsit a kezdetekre. Mikor, hogyan alakultatok meg?

TA: Mint egy valódi első zenekar. Áront (ének) gyerekkoromból, még hittanról ismertem („el ó el”). Kb. ugyanazokat a karcos zenéket szerettük (a szegény ember Internetjéről töltöttünk: kazettákat cseréltünk) és zenélni akartunk – Áronnak volt is egy hard rock feldolgozós zenekara. Dobos nélkül nincs metal ezért 2 évig semmi nem történt; gyártogattam otthon az FT2 nevű csodaprogrammal az alapokat, amiket gitárral együtt rögzítettem kazira. Egy közös ismerős mutatott be Zolinak (dob). Nyár közepén találkoztunk 2003-ban, vittem a demomat. A haverja vitt ki minket a próbaterembe egy olyan trabanttal, aminek nem volt hátsó ülése, ezért Zoli hátul guggolt. Egy ottani kazettásmagnón hallgattuk meg az első demót. Még megnézett pár zenekart, aztán ezt a projektet találta a legérdekesebbnek. Zoli hozta Balázst (basszusgitár) a Melkorból, így gyakorlatilag 1-2 hónap alatt már volt is zenekar. Aztán az első koncert 2004 január 24-én volt, a csepeli Voodooban.

Aztán kijött abban az évben az első demó a Feed the pigs, ami ki is jött a nagyjából 10 000 Ft-os keretből. Utána lendületbe jöttünk, 2005-ben már velünk volt Édes Gergő, amikor az Eat the pigset csináltuk (amit szintén én kevertem). Aztán Áron élete fordult egyet, kiköltözött munka miatt Törökországba, akkor egy évig Pálinkás Tamás (Isten Háta Mögött) segített nálunk, aztán megtaláltuk Markovits Lídiát, aki teljesen más megvilágításba tette az addigi és az új dalokat. Előbb Gergő aztán Balázs is elment a zenekarból és akkor Takács Józseffel megcsináltuk a Winter nagylemezt, aztán a We Are Not Unique EP-t. Mivel a jelen rockzenei közegre jóindulattal is a "demotiváló" kifejezést lehet csak használni, ezért Lídiát is elveszítettük 2011-ben, helyére Molnár Marcsi érkezett.

Rockbook: - Március 11-én lesz egy 10 éves születésnapi bulitok az Instantban. Ha jók az információim hosszas előkészületeken mentetek keresztül. Meséljetek erről egy kicsit!

TA: Egyik próbán felmerült Zolival, hogy "Te, 10 éve kezdtük. Felhívjam Áront és Balázst, hogy csináljunk egy bulit?". Így ősszel belefogtunk az első felállásban a próbákba. Első körben csak így négyen, majd jöttek a zenekarban megfordult tagok (Édes Gergő - Blind Myself, Pálinkás Tamás - Isten Háta Mögött, Tarjányi Endre - Stonedirt). Szóval nagyon örülünk, hogy ilyen közösségi móka lesz a jubileumi buli. Egyedül Lídia mondta azt, hogy nem jön - legutoljára annyit mondott, hogy soha többet nem szeretne színpadon állni.
Nem csak a régi tagokkal egyeztetés miatt tartott eddig a dolog: meglepődve tapasztaltuk, hogy mennyire bonyolult lett a koncertszervezés az utóbbi 4-5 évben. Régen elég volt az, ha minőségi cuccot adott be közösbe a zenekar, illetve ha tudta az etikettet (nem játszunk túl sokat, szépen köszönünk, nem hányunk a színpadon) és jó zenét csinált. Akkoriban a közepes szinten levő zenekarok is gond és görcsölés nélkül meg tudták tölteni a klubokat. Most viszont gyakorlatilag 6 hónapig tartott, amíg találtunk egy helyet, ami befogadja a jubileumi koncertet, olyan nézőszámokat kértek számon. Az, hogy ennyire anyagias lett a műfaj, hogy szervező és zenekar egyaránt sakkozik, hogy kire hány fizető jön, nekem nagyon fáj. Ez mégsem megélhetési popzene.

Rockbook: - OneHeadedMan. Pontosan mit takar ez a név?

TA: Az egyfejű ember egy Halloween-es Simpsons részből származik. Egy pillanatra villant fel a képernyőn, abszolút mellékpoén volt. Ez a "One armed man" kifordítása. Amúgy akkoriban egy csomó nevet felírtam, volt olyan ötlet is, hogy meglévő zenekarok nevét vágjuk össze: Meshuggahloaf, meg Fresh My Butt (lehet tippelni, melyik három zenekarból ;)). Vagy Rovar. Most már bánom, hogy nem egy külföldiek számára is viszonylag egyszerű magyar nevet választottunk, mert még azoknak is angol nevük van, akik életükben sosem írtak egyetlen angol számot sem. Bár lehet, hogy az már túl Korogos lett volna.

Rockbook: - Ha a zenéteket tekintjük, a metal stílus dominál benne, de megfűszerezitek más irányzatok stílusjegyeivel is. Hogyan kategorizálnátok be zenéteket?

TA: Gasztrometalként kezdtük: Eat the pigs, Feed the pigs... Régi szép idők. Azért lettünk gasztrometal, mert a jó kaják rendszeresen előkerültek mint téma (különösen, amikor Szűcs Szabolcsnál vettük fel a Parkplatzban az első EP-nket), és pont leszartuk ezt a kategorizálós dolgot. A jelen stílusra azt szoktam mondani, hogy „metal, dallamos női énekkel”. De ez meg túl általános. Ennél közelebbit nem akarunk mondani, mert mindig azzal foglalkozunk, ami akkor érdekel minket. A We Are Not Unique EP ezért is lett annyira változatos. Hátrány is, hogy nem követünk trendeket, könnyebb lenne a marketing, a kapcsolatteremtés. Ráadásul most úgy tervezzük, hogy még kevertebb lesz a dolog. Inkább nyomjátok meg a lejátszót és döntsétek el ti.

OneHeaded Man - Revenge

Rockbook: - Dicséretes dolog, hogy egy zenekar 10 évig, még ha tagcserékkel is, de töretlenül zenél. Mi változott az underground zenei világban, egy évtized alatt?

TA: Nagyon sok minden. Amikor mi kezdtük nagyon ritkák voltak, hogy külföldi zenekarok jártak erre. Talán emiatt nagyobb volt az érdeklődés magyar zenekarok iránt: kis zenekar voltunk, mégis volt olyan bulink, amiről két webzine is írt (pedig elsőként léptünk fel!). Most alig találok beszámolót magyar koncertről – nem, hogy az undergroundról. Sőt, ha valaki befizeti magát valamelyik külföldi banda elé, akkor is lehet, hogy ez lesz a kritikában „Sajnos a kezdő XY-t lekéstem, de nem baj, mert úgysem ismertem őket”. Hiába lett rengeteg webzine, ha mindenki ugyanazokról akar írni és ugyanúgy túl soknak érzik azt, akikről írniuk kéne.

Ellenben az utóbbi években nagyon sok jól használható, könnyen érthető tudásanyag került fel a netre. Olyan dolgok is, amiről itthon a hivatalos oktatásban nem is fogsz hallani: például, hogy nem csak jazz és klasszikus énektechnika létezik, hanem rock és gospel is... (Magyar énektanárok szerint tönkremegy a hangod tőle. Mások milliomosok belőle). Szóval ha valaki nem tud jól énekelni, vagy szarul szól a lemeze, az csak és kizárólag az ő hibája. Végül pedig teljesen elanyagiasodott; nekünk ott volt a határ, amikor a saját koncertünkért kellett volna fizetni, akár X zenekar előtt akár egy fesztiválon. Azt inkább stúdióra szánnám. Vagy bulizzuk el.

Rockbook: - A dalszövegeitek angolul íródnak és a weboldalatok is kétnyelvű. Sokszor megfordultok külföldön?

TA: Nos, csak egyetlen koncertünk volt külföldön, pedig az eredeti tervünk az volt, hogy mi is megyünk amerre tudunk. Az az egy koncert is Komáromban volt, szlovákiai magyaroknak. Viszont az egy fasza dolog volt, hogy amikor valaki feltette a netre a Winter lemezt, akkor apró orosz oldalakon/fórumocskákon méltatták. Vagy amikor az East Kent Radio (Anglia) valahogy megtalált a Sailing című számunkat és berakta a rotációba... Vagy last.fm-en nézni, hogy van egy venezuelai meg lengyel hallgatónk, aki rendszeresen hallgat minket, meg odaírja egy orosz, hogy „Mérhetetlenül alulértékelt zenekar”. Ezek kis dolgok, de nekünk nagyon jó érzés.

Rockbook: - Hogyan látjátok a magyar élőzenei helyzetet? Milyen nehézségei vannak egy zenekarnak? Milyen hatással van a média az egész magyar zeneiparra?

TA: Attól függ, milyen stílus. Rockban egyre rosszabb a helyzet (ahogy írtam is: érdeklődés hiánya, irreális elvárás a fizetők számáról, fizetés a saját buliért), viszont az alter vonal nagyon él. Főleg, hogy még saját rádiójuk is van (Petőfi). Aztán rettenetesen megy a magyar hip-hop – a youtube magyar része róluk szól. Az elektro bulik sem vesztettek a népszerűségükből. Ahogy az alteros haverom mondta, "Magyarország mostani hangulata nem a metal”.

A médiából a Megasztár/X faktor vonalra sokan haragudnak, de szerintem valahol hasznos: ha valaki oda jelentkezik, arról rögtön tudhatod, hogy bármit megtesz a sikerért. Még a "Mamma mia"-t is elénekli érte, vagy egy jó Máté Pétert. Ilyen ember őszinte underground zenekarba, ahol a mondanivaló és a hitelesség a lényeg, nem való, szóval a műfaj szempontjából lényegtelen ez a hatás.

Az egész magyar zeneipart nem látom, így csak a rockról beszélnék: a káros hatást itt az fejti ki, hogy a Petőfin kívüli nincs más adó, amelybe beengednek gitáralapú, akár undergroundnak számító zenét. A baj az, hogy a Petőfi által képviselt stílusok nagyon messze vannak a műfajtól, és egyre több rockzenekar kezdi herélni a saját zenéjét, hogy beférjen. Ez abszolút negatív - persze az MR2 sem tehet arról, hogy ők vannak egyedül ennyi zenekarra.

OneHeaded Man - The Gate of Heavenly Peace

Rockbook: - A rockzene itthon sajnos háttérbe van szorítva. Mit gondoltok fog ez változni a jövőben, illetve ha igen, akkor mik szükségesek ehhez a változáshoz?

TA: Én leszek Captain Obvious most, azt hiszem. Két lehetőség van: vagy átmegyünk a langyos elfekvőbe, mint a blues, és kis kocsmákban fognak hangszerbolti trollok egymásnak játszani, vagy egy idő után újra érdekes lesz, mert kikerül a hullámvölgyből. Abban megegyezhetünk, hogy most rettenetes a helyzet. Tűnnek el zenekarok, olyanok is, akikre még irigykedtünk is, hogy milliós klipet/albumot tudtak csinálni... Aztán megnézik 40000-en a klipjüket. És? Sehol sem tartanak utána sem, aztán a hitelt meg vissza kell fizetni.

Mivel a nagy médiához pénz kell, ezért kicsiben lehet csak valamit csinálni. Például a rocksajtó specializálhatná magát: mélységében foglalkozzanak egy-egy műfajjal. Tegyék izgalmassá az új zenekarok felfedezését, mondjuk heti 2-3 alkalommal szavaztassanak a magyar zenekarokról az olvasóikkal.

Amíg a múlttal foglalkoznak, régi lemezekről, bejáratott, de unalmassá váló zenekarokról írnak, addig persze, hogy halódik az egész.

Rockbook: - Mire vagytok a legbüszkébbek a zenekar pályafutása alatt?

TA: Rengeteg álmunkat feladtuk és mégis úgy tudunk örülni egy-egy jobb számnak, meg a zeneírásnak, mint a hülyék. A talentométer tehetségkutatón meg is jegyezték, hogy ömlik le a színpadról, hogy szeretjük amit csinálunk. Szerethetjük is, mert sosem heréltük ki magunkat, csak azért, hogy valami "menő" dologra hasonlítsunk. Nyálas lesz, de nekem ez a zenekar a szabadságot jelenti, ahol csak magunknak kell megfelelnünk; ha másoknak akarsz megfelelni ne rockzenekart alapíts...

Rockbook: - Végül, de nem utolsó sorban szeretnénk újabb sikeres évtizedet kívánni nektek. Mik a terveitek a jövőben?

TA: Kicsit rendezzük a sorainkat, mert a zenekarból ketten is nagyon kemény munkakörülmények mellől szakítanak időt. Aztán ha ez megvan, talán gyártunk egy-két átdolgozást „Lépesméz Hadművelet” néven, hogy hátha átkattintanak a saját számainkra is. Aztán befejezném a videó projektet, hogy a We Are Not Unique EP-re is legyen igényes szöveges videónk, mint a Winter lemezre.

Aztán jönnek új számok: kísérletezünk most fúvósokkal, meg több elektroval (az EP-n elég sok szinti/zaj volt, most lehet visszahoznánk). Majd kialakul. Rengeteg dolgot akarok még kipróbálni.

OneHeaded Man - Shine On Me

Ne felejtsétek! Március 11-én koncert az Instantban: https://www.facebook.com/events/527300680719422/

Facebook: https://www.facebook.com/oneheadedman?fref=ts

Mocsok