Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Ősi, obskurus ördögimádat” - ColdBlood: Indescribable Physiognomy Of The Devil lemezkritika

A lemez címe magyarra lefordítva körülbelül annyit tesz, mint „Az Ördög körülírhatatlan fiziognómiája” vagyis a vén Bőrös, mint e formátlan, torz entitás, fő inspirációs forrásként szolgál. Underground death/black metal berkekben nem meglepő ez a témakör, mondjuk, rettenetesen elcsépeltnek érzem már ezt a dolgot, de ez legyen az én hibám. A való élet sokkal borzalmasabb témakör tud lenni és az is, sok esetben, elég, ha csak a kegyetlen gyilkosságokat, súlyos baleseteket vesszük, vagy csak ha az aberrált, kicsavarodott elme visszatükröződését figyeljük meg bizonyos tettekben megnyilvánulni. Úgy tartják, minden művészet a természet utánozása, hát lássuk a korongot, hogy mit rejt.
 
 
A ColdBlood a tengerentúlról, Brazíliából, egészen pontosan Rio De Janiero-ból érkezett hozzánk, ami olyan kultikus bandákat adott a színtérnek, mint a Sepultura (A korai időket nem elfelejteni!) a Krisiun vagy a Sarcófago. A 10 nóta plusz három instrumentális bónusszal megtoldott album nem sokat tétlenkedik: „God is dead, Satan lives!” és már indul is a death metal nehézgépezet könyörtelen útjára. Kapásból az első track-ben egy olyan kimunkált szólót kapunk az arcunkba, amitől íves mosolyra húzódik minden valamirevaló DM/BM fanatikus szája. Mondanom sem kell, a zenei képzettség már itt kidomborodik, úgy tekernek a srácok, mintha az életük függene ettől. Van egy nagyon kellemes, ősi Malevolent Creation feelingje a dolognak, amit csak üdvözölni tudok. Az Eternal és In Cold Blood albumok nyújtotta atmoszférára, hangulatra emlékeztetnek ezek a dalok, nosztalgikus érzések kerítenek a hatalmába, ahogy forog tovább a lemez, de dőreség lenne az állítani, hogy a brazil brigád pusztán kópia lenne. 
 
 
Arról van szó, hogy 2000 előtt még minden kiadvány „tiszta és szent” volt, szinte érinthetetlen. Azok az albumok, melyek ebből az időszakból jönnek, gyakorlatilag (tehát minden 2000 előttről) megismételhetetlenek. Mind hangulatilag, témailag, tartalmilag, megoldásilag. Ennek ellenére állítom, hogy az utóbbi 20 évben is születtek kiemelkedő lemezek, sőt. A ColdBlood valami olyasmire képes, amire sok zenekar nem: visszamenni úgy az időben, hogy mégis mai marad a produkció. Hűek maradni a gyökerekhez, anélkül, hogy egy lerágott csont lenne a végeredmény. A „Indescribable Physiognomy Of The Devil”-nek nincsen egy gyenge pillanata sem, ez kérem death metal mészárlás a legtökösebb fajtából, olyan minőségben és hangzással körítve, ami viszonylag ritkaságnak számít egy kevésbé ismert csapatnál. Két dalt tudnék kiemelni, ami abszolút kedvenc, a súlyos képi világgal megklipesített Sulphur és a fülbemászó riffekből felépített Draco / Pneumatik Phenom. A Morbid Angel tuti nagy hatással lehetett a tagokra, a booklet-ben levő fotón is látszik, hogy a ColdBlood zenészei totál komolyan gondolják azt, amit csinálnak, pózerkedésnek ugyanis nyoma sincs. Vokáltémailag még annyit fűznék hozzá, hogy az énekes hangja kiköpött Glenn Benton (Deicide) orgánum, tökéletesen passzol ehhez az istentelen pusztításhoz. Sátánista halál fémet csak és kizárólag így, ebben a formában lehet játszani.
 
Végül visszatérve az Öregre: legyen bármilyen alaktalan, akár theriomorfikus is, még mindig a részletekben rejtőzik. Támogassátok a brazil fenegyerekeket, megérnek egy (fekete) misét!
 
A zenekar ide kattintva elérhető a Facebook-on. 
 
 
Lupus Canis