Bejelentkezés

x
Search & Filters

Paddy and the Rats, Indygo, Foolberry beszámoló - Dec. 26., Miskolc, Helynekem

Karácsony másnapján a Foolberry zenekar vendégeként végre eljutottunk a miskolci Helynekembe. 7 óra előtt értünk oda, a Paddy And The Rats már hangolt. Az esemény 20:00-tól volt meghirdetve, de a Foolberry csak fél 9-kor jutott oda, hogy beálljanak. Ők kezdték az estét. Bár a zenekarnak van néhány saját száma is, mégiscsak a Pink slágerek feldolgozása kapcsán ismeri őket a közönség. A csapat elzárkózik attól, hogy Pink tribute zenekarnak aposztrofálják őket, ennek ellenére azt kell mondjam, hogy a Pink dalokat igen jól és igen nagy sikerrel viszik a színpadra. Az énekesnő, Medve Melinda hangja nagyon passzol a Pink dalokhoz. Mivel a csúszás miatt csak fél órát játszhattak, nem volt idejük felpörögni, de a jelenlévők így is jól fogadták őket. Az átkötő szövegekre sem nagyon pazaroltak időt, hogy minél több dalt tudjanak játszani, és amilyen gyorsan kezdtek, olyan gyorsan el is köszöntek, de a lassacskán gyülekező közönség hangos ovációval tapsolta őket vissza, igaz csak egy dal erejéig, ami Pink So What-ja volt.

 

Foolberry

 

 

A Csillag születikben feltűnt, kocsma popot játszó Indygo zenekar még ezután kezdte a beállást. Manapság tucatszám hallani hasonszőrű zenekart a Petőfi rádión. Jobban el tudnám képzelni őket mondjuk az Óriás előzenekaraként mint itt Paddyék előtt. Koncertjükről szinte teljes egészében lemaradtunk a Foolberry interjú miatt, csupán két számot láttunk a végéről. Ők sem nagyon akarták elhagyni a színpadot, a közönség sem igen akarta elengedni őket, de sajna, muszáj volt nekik, mert az est fő fellépője a Paddy And The Rats állítólag 10-kor már a ”hajón” akart állni. Ennek ellenére még egy fél órás várakozás következett, ami alatt csak gyűlt, csak gyűlt a nép a nagynak éppen nem mondható koncertteremben. A kisegítő személyzet meg csak rohangált fel s alá a színpadon.

 

Indygo

 



Fél 11-kor végre elkezdődött Paddyék 5., igazi szülinapi koncertje. Azért írom, hogy igazi, mert ugye mégis csak innen, Miskolcról indultak, és itt van szerintem a legnagyobb rajongótáboruk annak ellenére, hogy jócskán kinőtték már ezt a várost. Mi 2009. június 7-én, a Borsodi Fonó-n láttuk először a bandát. Szinte senki nem ismerte még az akkor fél éves csapatot. Vártuk az esti koncerteket, egyszer csak feltűntek a fiúk a színpadon, és megszólalt az utánozhatatlan Paddy-s kalóz zene. Még az előttük fellépő Szinvavölgyi néptáncos nénik is elkezdték ropni a táncot, annyira magával ragadó volt ez az újszerű hangzás. A Dubliners, vagy  a magyar MÉZ már bizonyította, hogy a hazai vizeken van keresnivalója az ír folk-rock zenének, de ahogy a Paddyék mindezt megbolondították egy kis punk beütéssel! Na, az tarolt. És azóta is megmozgat mindenkit, aki csak hallja őket. Erre tipikus példa volt a kazincbarcikai Kolorfest. A rendezvényekre mindenki kilátogatott a városban, aki egy kis felfrissülésre, szórakozásra vágyott, így tehát sok olyan ember volt ott, akik még hírből sem hallottak a Patkányokról. Mégis rövid időn belül sikerült mindenkit elvarázsolniuk... Visszatérve a Karácsony estére, némiképp csalódott vagyok. 

 

Paddy and the Rats

 

 

Iszonyatosan sok ember tolongott a küzdőtéren, aminek a felét a pogósok foglalták el. Levegőtlen volt a helyiség, és a több, mint másfél órás hangolás, beállás ellenére is szörnyen rosszul szólt a banda. Jóformán csak a dobot és a basszust lehetett hallani. A gitárt és hegedűt is elnyomta a nagy dübörgés. Paddy hangja meg mintha lepkefing (bocsánat) lett volna. Bár ezt már korábban is tapasztaltam, nem tudom mire ez a nagy halkítás, mert szerintem nem az a lényeg, hogy minden hang a helyén legyen, hanem az, hogy szárnyaljon és magával ragadjon az érzés, az hogy részesei lehetünk a kalózéletnek. Ráadásul Vince Murphy-t is eldugták egy hangfal mögé (a kicsi színpad hozománya), így a nézők harmada semmit nem láthatott belőle. Az előbbi kirohanással nem a bandát akarom bántani, mert nálam/nálunk nagyobb rajongójuk kevés akad az országban, hiszen fagytam már szarrá a miskolci kocsonyafesztiválon, vártam rájuk a Cinefesten a nyűgös Kiskorúmmal az oldalamon, (aki szintén nagy rajongó), ott nyomorogtam a Volt fesztiválon a Borudvarban, ahol egy tűt sem lehetett leejteni vagy bőrig áztam a Hegyalján a nagyobbik Kiskorúmmal, aki tavaly majdnem agyrázkódást kapott egy Paddy koncerten, mikor a pogózók miatt repült vagy 3 métert és a keverőpult fogta meg. Szóval nem bántásból írtam, amit írtam, csak nekem valahogy nem jött be ez a nagy készülődés, ami után nem azt kaptam, amit vártam.

 

 

A repertoárral nem volt semmi baj, hiszen az összes jól ismert számot eljátszották, (Pilgrim On The Road, Ghost From The Barrow, Drunken Sailor, Fuck You, I'm Drunk és még sokáig sorolhatnám), a Batrba Negrában már bemutatott akusztikus blokkal együtt. Még az „öreg” Oraveczt is felhívták a színpadra, aki besegített az Song of a Leprechaun-ba. Mivel ez egy karácsonyi koncert volt, túlcsordult a szeretet és a meghatottság. A fiúk külön köszöntötték a karzaton helyet foglaló rokonaikat, barátaikat, köszönetet mondtak az elért sikerekért és a támogatásért a családjaiknak, valamint a népes rajongótábornak. Egyébként fent, -mármint a karzaton- frissebb volt a levegő is és a hangzás is jobb volt, úgyhogy egy idő után mi is áttettük oda a székhelyünket.  A srácok végigtolták az elején beígért két órás koncertet. Volt abban minden, mint a mesében: A „régi” és az „új” tangóharmonikás párbaja, a skótduda és dob játékos versengése. Egy dolgot hiányoltam csupán. És nem a zenekar részéről. Bár mi a Freedom utáni, a koncert végét jelző közös fotózás közben leléptünk,- elkerülendő a tömegnyomort-, nem köszöntötte a miskolci közönség a zenekart. Emlékszem, hogy az 1. születésnapon, az akkor még üzemelő Vianban mekkora ünneplés volt!!! Itt nem volt „Boldog, boldog, boldog születésnapot”, nem volt torta.... (Remélem, erről csak mi maradtunk le és nem így volt.)

Boldog szülinapot és további jó szelet kívánunk!

 

 

 



Bej/Bodzilla
 

Címkék: 
Paddy And The Rats
Indygo
Foolberry