Bejelentkezés

x
Search & Filters

Profi albummal tért vissza a Noel Gallagher’s High Flying Birds: Chasing Yesterday (lemezkritika)

Az angol rockzene mindig is kiemelt szerepet játszott az életemben, már a 60-as években alkotó előadók is nagy hatással vannak rám, a 70-es éveket pedig inkább ne is említsük, mert itt ülnénk holnapig. De persze a 90-es években alkotó Oasis is nagy kedvencem mindmáig. Noel Gallagher pedig egy olyan ember számomra, aki megtestesíti az igazi rocksztárt. Az olykor tökös, olykor mély érzésű dalokkal előrukkoló Gallagher ezek mellett testvérével, Liammel egyetemben szeret a rosszfiú szerepébe bújni, legalább annyian bírálják őt, mint amennyien mellette állnak. Az idősebbik Gallagher 2010-ben turné közben hagyta ott az Oasist, mert öccse kiverte nála a biztosítékot. Azóta Noel Gallagher's High Flying Birds néven ad ki lemezeket, a legutóbbit ’Chasing Yesterday’ címmel 2015. február végén szabadította fel. A 10 dalt tartalmazó album az első héten az angol listák csúcsára tört fel. Az új darabokat London legismertebb stúdiójában, az Abbey Road Studios-ban rögzítették.

 

A lemez a ’Riverman’ című dallal indít, mely egy könnyed akusztikus alapú nóta. Az akkordokról csak annyit, hogy nagyon emlékeztet az Oasis ’Wonderwall’-jára. A viszonylag hosszú darabban többször vannak tempóváltások, gitár és szaxofonszólók, tehát egy igen komplex dallal indít a lemez. Az ezt követő ’In the Heat of the Moment’ is a középtempós számok táborát erősíti. Egy könnyed dallamos nótáról beszélünk fülbemászó énekkel, bár engem a vissza-visszatérő „gyerekes” vokál kikészít. A harmadik "The Girl with X-Ray Eyes" talán hangulatában az első dalra hasonlít. A ’Lock All The Doors’ viszont végre odaröffent a torzító pedáloknak. Ütős riffek, hasító szóló fülbemászó ének. Ez egyébként eredetileg egy fel nem vett Oasis nóta.

 

A ’Dying Of The Light’ címéből is kivehetően egy sokkal visszafogottabb darabja a ”Casing Yesterday”-nek. Nagyon tetszik benne az akusztikus gitár és a billentyűk harmóniája. A ’The Right Stuff’ amolyan kakukktojás, főleg amiért keleties hatású jazz-es beütése van a dalnak. Igazi elszállós darab lett.  A ’While The Song Remains The Same’ nem csak címében hasonlít a Led Zeppelin kiválóságára. Rengeteg zenei hatás keveredik benne echo-s gitárok, ritmusos alap elszállós dolgok. Nagyon szépen összerakott nóta. A ’The Mexican’-ben előjön a nyers hangzás a ritmusos alapok, néhány plusz ütős hangszert is hallhatunk, a szóló viszont tagadhatatlan Noel mű. A ’You Know We Can't Go Back’ egy igen pozitív hangulatú darab az Oasis-es időket idézi. Az utolsó dal, a ’Ballad of the Mighty I’ a lemez második klipes dala. Egy lassabb tempós, inkább indie irányba húzó darab, de még mindig a tökéletesség határán táncol ez a szám is.

 

Felülmúlta a várakozásaimat a lemez. Nagyon jó lett, minden dalban megfogott valami, egy apró rész, ami miatt újra, és újra lejátszom az egész albumot. Ajánlom figyelmetekbe!

 

Az album ide kattintva megvásárolható.

 

 

A Chasing Yesterday dallistája:

 

'Riverman'
'In The Heat Of The Moment'
'The Girl With X-Ray Eyes'
'Lock All The Doors'
'The Dying Of The Light'
'The Right Stuff'
'While The Song Remains The Same'
'The Mexican'
'You Know We Can't Go Back'
'Ballad Of The Mighty I'
 




Mocsok

Címkék: 
Noel Gallagher