Replika, Pit Of Saron beszámoló - 2014. január 10., Debrecen, Roncsbár
Az este hálás/hálátlan szerepét, mint előzenekar, a Pit of Saron vállalta magára. Az előzetes hírek telt házat jeleztek, az elővételes jegyek már hét közben elfogytak. A lelkesedés láthatóan a hazai pályán játszó Replikának szólt és ezt érezhették is a szervezők, mert nem nyújtották hosszúra a bemelegítést. Az egyetlen előzenekar is alig pár számot játszott. Szellősen álltak az érdeklődők ekkor és én csodálkoztam a legjobban, amikor a nagyon lelkes frontember bíztatására páran tényleg előrébb mentek. Magukat a hardcore-metalcore határára pozícionálják, én úgy éreztem a zenéjük mégis legközelebb a screamohoz áll. Amivel maguknak tették magasra a mércét, mert temérdek összehasonlítási alap van. A pozitív oldalon tornyosul a lelkes és profi hozzáállás, jó hangzás, jól összerakott számok, hangszeres magabiztosság, a gitár témák néhol egészen kiválóak. Mindenkiből áradt az energia és hogy szeretnek zenélni. Angolul énekelnek (ami remélem a nemzetközi színtéren való megmérettetést célozza), bántó akcentus nélkül. Emellett szépen össze van rakva a zenekar oldala, zsúfolásig koncertfotókkal és készül az első lemez. A mérleg másik oldalán egyetlen dolog van, viszont ez elég súlyos. Irgalmatlan sok hasonló banda van, akik már tükörsimára koptatták a műfaj paneljait és a legszűkebb élvonal is vért izzad, hogy valahogy megkülönböztethetővé tegye a saját zenéjét. Valami egyedi ízt kéne találni magukban, főleg az énekben, mert így csak a sokadikak lesznek, hiába ügyesek. Félreértés ne essék, Alexa Andrásnak remek hangja van, sőt azt mondanám sokkal jobb hangja van, mint ahogy énekel, csak valahogy ez a típusú ordítok-éneklek-ordítok-éneklek stílus már kifulladt. Ennek ellenére a koncert maga jó volt és van lehetőség a bandában. Az elhangzott dalok az első Ep-re épültek, amelyek közül talán az Oh hell és a Fading Like Time sikerült legjobban.
Pit Of Saron

Pontosan lépett a deszkákra a Replika. Kellemesen megtelt nézőtér előtt. Az elmúlt 20 évben voltam már pár koncertjükön, de nem emlékszem olyanra, ami rossz lett volna. A zenéjük koncert-kompatibilis és mindig is komolyan vették a szórakoztatást. Ezt fájdalmasan támasztotta alá az a jelenet, amikor Csató Péter feje találkozott a gitárral. Mire feltűnő lett volna, hogy kicsit hosszabb a szünet a második szám előtt, már vissza is tért egy csinos kis tapasszal a fején, ami a vérző sebet takarta. Majd mindenkit biztosított arról, hogy ez a malőr a programot nem fogja befolyásolni. Ez a program pedig nem egy hakni volt. Persze mindig lehet olyat találni, főleg egy ilyen méretű és minőségű állományból, amit hiányol az ember, de egy igen változatos, átfogó és hosszú dalcsokrot sikerült összeválogatni.
A zenekarra jellemző, hogy lemezeik a lazább, gondolkodósabb és a zúzósabb, haragosabb hangulat között váltakoztak. Ez a szinuszos hullámzás volt jellemző a koncertre is. Egy árnyalatnyival jobban beindult a mozgás az izmosabb tételekre, de nem mondanám, hogy volt üresjárat. Volt itt az ősidőkből Testek, Krisztus hiába sír, A Föld, míg az utolsó albumról a Holnap megváltozom, Add meg, Körbe jársz, de természetesen elhangzott a legújabb, decemberben „kiadott” Áldás és békesség című dal, ami azt mutatja, hogy a kicsit talán túl lágyra sikerült Élvezetek földjén után megint egy karcosabb anyagra számíthatunk. Kiderült, hogy a zenekar egyik kedvenc lemeze a Nem hiszek. Ezt örömmel vettem, mert szerintem is az a legerősebb anyaguk, de mégis csak a Magányos harcosok és a Nem hiszek volt a repertoárban. Viszont minden lemezről elhangzott több szerzemény is, így végül majdnem 30!! tétel szerepelt a setlisten. A teljesség igénye nélkül: Ima, Valami vár itt rám, Keress valaki mást, Nem vagy biztonságban, Miénk a hely, Félj, Igazi kép, A kezdet és a vég. A közönségben tisztes kemény mag zúzta végig a nem rövid eseményt és láthatóan hálás volt egymásnak publikum és zenekar.

További pozitívum volt, hogy pólókat és cd-ket erősen nyomott áron lehetett vásárolni a merch pultnál. Nem is csodálkoztam, hogy a frissen vásárolt pólóm két másik példánya „állt előttem” a koncert közben. Bár a cd-kből bizony hiányzott pár. Lehet egy replika újrakiadás csokornak is itt lenne az ideje?
Replika - Add Meg
A Csató Petivel készült interjúnkat itt olvashatjátok!

vtb


