Magam is a koncertre készülve néztem kicsit utána Mannfred Mann életrajzának, és ott olvastam: 1961-ben került Londonba és vált az akkori, igencsak formálódó, forrongó zenei világ ismert jazz-zongoristájává. Első együttese első lemezét 1964-ben (!) jelentették meg. (Csak egy pillanatra éljük át azoknak az időknek a dinamikáját: 1964-ben Beatles, 2-3 év múlva Jimi Hendrix Experience, Led Zeppelin, Pink Floyd, hogy csak 3 Angliában tevékenykedő zenekart említsünk...)

Nos itt működött Mannfred Mann és "belekóstolt" minden zenei stílusba, ami szembe jött: csinált jazzt (Spirit feel), felejthető pop-slágert  (Dooh Wah Diddy) és játszott bluest is, ahogy az kötelező volt abban az időben. Itt egy korabeli sláger-egyveleget idézek fel, melyben az ominózus Doohwahdiddydiddydandiridu is elhangzik, szerencsére csak röviden.

 

 

Azt gondolom mindazonáltal, ez az előjáték hozzátartozik a 70-es évek elején alapított Earth Band, és persze Mannfred Mann történetéhez, mert kétségtelenül hozzásegítette, hogy könnyen a fülbe szivárgó dallamokat írjon, amelyeket azután a progresszív rock, a jazzrock és a blues elemeivel dúsított fel.

Rátérve immár az április 12-i fellépésükre, (ha jól számolom a 4. volt Magyarországon) leszögezem, ezen a koncerten a zenekar összes erényét megcsillantotta. Mindent megmutattak, amit tudnak, és esetükben ez azt jelenti, mindent megmutattak, amiről a közönség is tudta, hogy tudják.

Mik ezek az összetevők? Magabiztos hangszeres tudás. Kiváló szólók (elsősorban persze gitáron és billentyűs hangszereken), pontos, nem tolakodó, de mindig perfekt kíséret dobon, basszusgitáron. Részemről az énekes hangjával és "mesterségbeli tudásával" sincsen semmi bajom, de úgy éreztem elődje, Noel McCalla erőteljesebb jelenség volt a színpadon. Egy szám erejéig megidézném őt, merő részrehajlásól...

 

Valóban ütős, ma már a rock aranylapjain szereplő darabokat hallhattunk, természetesen óriási rutinnal megszólaltatva. Kezdetnek mindjárt a Spirits In The Night, aztán szépen sorban az új lemez dalai között a Dave Is On The Road Again, a Blinded By The Light, a Don't Kill It Carol, a Father Of Day, Father Of Night, no és az örök ráadásszám, a Mighty Quinn.

 

 

Mire ide elért a koncert, ki-ki 3-4 libabőrön lehetett túl, attól függően, hogy a dúdolható, ám többszólamú vokálokat, a hard-rocktól a country-ig (ala Alvin Lee) ívelő gitárjátékot, vagy az egykor divatban volt, de ma már kevesek által felvállalt nyakba akasztható billentyűs kütyü látványát élvezte, amelyen Mannfred Mann Berkes Gabitól eltérően nem tréfás-mosolygós ezt-azt, hanem jazzrock-szólókat adott elő.

És mindeközben bárki megérthette: az a nagy ebben a zenekarban, hogy mindig hozza magát! Azt hiszem ez a jó értelemben vett profizmus lényege. Ezt a profizmust pedig ma sokra kell becsülni - hogy nincs simli, nincs átverés, nincs kamuzás és hakni, hanem, mivel a múlt és a név kötelez, SZÍNVONAL van. A színvonal pedig értéket hordoz, és élmény. Ezzel találkozhattunk vasárnap este ismét, a Mannfred Mann's Earth Band régi és új hívei.

Halkan és örömmel megjegyezzük, hogy a Barba Negra rendezőgárdája korrekt határozottsággal tette a dolgát, a Club italárai egyetemistáig bezárólag bárki számára megfizethetőek, és a rendelés mellé a pultos hölgyektől őszintének tetsző mosoly is jár. Szintén halkan és egyáltalán nem örömmel pedig azt jegyezzük meg, hogy a koncerten a magyar rock-élet egyik szereplőjét sem vettük észre. Ezek szerint itthon mindenki tud mindent mint a fociban és a rock(h)ősöktől nincs már mit tanulni. (Ha volt ott valaki, kérem, ne vegye magára..)

 

A koncert setlistje

01. Spirit in the Night (Bruce Springsteen cover)
02. Captain Bobby Stout
03. Martha's Madman
04. Stronger
05. You Angel You (Bob Dylan cover)
06. Get It On (T. Rex cover)
07. Father of Day, Father of Night (Bob Dylan cover)
08. Cannon Ball Rag (Merle Travis cover)
09. For You (Bruce Springsteen cover)
10. Don't Kill It Carol (Mike Heron cover)
11. Blinded by the Light (Bruce Springsteen cover)
12. Davy's on the Road Again (John Simon cover)

Ráadás:

13. Shake, Rattle and Roll (Big Joe Turner & His Blues Kings cover)
14. Do Wah Diddy Diddy (The Exciters cover)
15. Quinn the Eskimo (The Mighty Quinn)


El Bandi