Bejelentkezés

x
Search & Filters

Rocktöri 2. - A blues terjedése...



Tanuljatok rocktörténelmet Gábor Andris, az Ozone Mama gitárosának tolmácsolásában, két hetente jelentkező rovatunkban!

 

Miután a Mississippi deltából elindult a blues, eleinte Texas-ban, St. Louis-ban, majd Memphis-ben tűntek fel blues zenészek. Később már elektromos Chicago blues-ról beszélhetünk olyan előadókat kiemelve, mint Muddy Waters, vagy John Lee Hooker, akik már a 40-es évek végétől dobbal, szájharmonikával, esetenként zongorával egészítették ki a formációkat. Fontos chicagói blues-hírességek még a teljesség igénye nélkül: Freddie King, Otis Rush, Luther Allison, Magic Sam, Buddy Guy, Elmore James, Big Walter Horton, Junior Wells, Jimmy Reed. Idővel a blues már nem csak a „feketék zenéje” volt, hanem sorra jelentek meg remekebbnél remekebb „fehér” előadók is (Johnny Winter, Stevie Ray Vaughan, John Mayall, vagy Eric Clapton). Ők eleinte többnyire a feketék blues-klasszikusait dolgozták fel más felfogásban és kerestek így náluk több pénzt.

 


Tudtátok-e, hogy John Lee Hooker lelkész édesapjától gyakran kapta a fejmosást azért, mert az „Ördög zenéjét” kedvelte, majd később - túlélve a detroiti gettókat - gyakran lépett fel Angliában? Érdekes, hogy Muddy Waters, annak ellenére, hogy többek között olyan előadókat inspirált, mint Mick Jagger, Elvis, vagy Bob Dylan, nem profitált annyit szerzeményeiből, amennyit megérdemelt volna. Keith Richards mesélte, hogy amikor a Stones-szal életükben először készültek ellátogatni a híres Chess Records chicagói stúdiójába (1965 körül), teljesen be voltak zsongva a tudattól, hogy azon a helyen tartózkodnak majd, ahol Muddy Waters, Willie Dixon vagy Chuck Berry készített már akkor is legendásnak számító felvételeket. Amint beléptek, különös látvány fogadta őket: Muddy Waters épp melós ruhában festette a falat, majd ő segített Keith-éknek behurcolni a hangszereket és a többi cuccot. Kiderült, hogy a neves kiadó abban az időben világhírű előadóinak csak filléreket csorgatott, így ők kénytelenek voltak alkalmi melókból tengődni: így lett Muddy a stúdió takarítója-karbantartója.

 


Freddie King korán hunyt el, melyhez nagyrészt az is hozzájárult, hogy a fellépései előtt nem pocsékolván az időt folyton vacsorára, jó adag Bloody Mary-vel helyettesítette azt.

Nem utolsósorban említsük meg Willie Dixon-t is. Emberünk több, mint 110 kg-ot nyomott és profi bokszolóként kezdte karrierjét. Később ő lett az, aki a legnagyobb hatást gyakorolta az olyan brit blues-zenészekre, mint a Led Zeppelin, akik miután leghíresebb lemezeiken plágiumgyanúsan „emeltek át” mind szöveget, mind zenét Dixon szerzeményiből, kénytelenek voltak egy csúnya szerzői-jogi vita helyett peren kívül megegyezni Willie bácsival.

Napjainkban is szól a blues, klasszikus formája óta több kategóriája is megjelent: Rhythm n’ Blues, West-Coast Blues, Country Blues, Louisiana Blues, Kansas City Blues, Brit Blues, vagy a Boogie Woogie, de erről majd máskor…

 

 

Az előző óra anyagát itt megtaláljátok
 

Címkék: 
Muddy Waters
Willie Dixon
blues