Tanuljatok rocktörténelmet Gábor Andris, az Ozone Mama gitárosának tolmácsolásában, két hetente jelentkező rovatunkban!

Már az ötvenes években léteztek ún. vocal group-ok (másnéven doo-wap együttesek), melyeknek szerzeményei a fekete felekezetek templomaiban énekelt gospel dallamain alapultak. A fekete kórusok, azaz a harmóniákat és a nagybőgő hangját imitáló énekegyüttesek egy eleinte vallásos, majd később koreografált, elegáns és érzelmes új stílust teremtettek. Ilyen zenekarok voltak a Drifters, a Coasters, melyek férfiakból álltak, majd megjelentek a női vocal group-ok is, mint például a Martha and the Vandellas. A kor egyik leghíresebb zenei producere, Phil Spector vette szárnyai alá ezeket a művészeket, csakúgy, mint a hatvanas évek első popzenekarait. Ebben az időben született a soul zenei műfaj, melyet a gospel és a fehér zene ötvözeteként leginkább olyan fekete előadókhoz köthetünk, mint Sam Cooke, Otis Redding, Marvin Gaye, illetve a fehér előadók esetében Rod Stewart. Stevie Wonder munkássága is ebben az időszakban élte virágkorát, némi funk hatással. A Motown Records számos soul zenekar lemezét adta ki, ezek a bandák ismét egyéni hangzást teremtettek, fúvósokkal és nagyzenekarral fűszerezték a korai soul zenét. Említésre méltó motown-soul-funk előadók zenéi már filmekben is felcsendültek, például Curtis Mayfield írta a Superfly című film dalait, Isaac Hayes pedig a Shaft című film zenéjét adta a világnak.

Nehéz egyetlen előadót kiemelni ebből a korszakból, de ha mindenképpen választani kell (természetesen nem a többi kárára), akkor az előadó, aki talán a rock and roll vonatkozásában több generációra is a legnagyobb hatással volt, egyértelműen Ray Charles. Megannyi zenei stílust ötvözött úgy, hogy az valóban működött is: R&B, funk, country, rock, blues. A művész - akiről nemrégiben életrajzi film is készült és olyan előadókra volt hatással, mint Barry White, vagy James Brown - meglehetősen érdekes életpályát tudhatott magáénak: 6 évesen megvakult, kétszer volt házas, 12 gyermeke született 10 különböző anyától, heroin függősége pedig 16 hosszú éven át keserítette meg életét (és nem különben a környezetében élőkét is). Azt viszont kevesen tudják, hogy Ray nemcsak kitűnő zeneszerző, hanem sakk-bajnok volt!

Munkásságának legkiemelkedőbb hagyatéka a máig is működő Ray Charles Performing Arts Center, illetve nem elhanyagolható a polgári jogi mozgalmakhoz köthető ténykedése sem.