Október 31.-én, a Radar zenekar és Rudán Joe, illetve a Sabotage nevű Black Sabbath Tribute banda, egy jó hangulatú, egészestés koncertet nyomott a Nyíregyházi Romkert Sörözőben. Szerencsére az időjárás is kedvezett, igaz kicsit hűvös, de kellemes, esőmentes esténk volt.

A program szerint, este 9 órától kezdett az előzenekar, a Sabotage. Igaz volt némi csúszás, de még bőven az elviselhető keretein belül.  Ez talán betudható annak, hogy ekkor még nem igazán gyülekezett a közönség a nézőtéren. Nos, amikor már minden készen állt, a fiúk belecsaptak a kőkemény Sabbathba. A műsor velejét a klasszikus, régebbi számok alkották. A hangzásvilággal nem volt baj, a dalokat is elég jól tolták, de valahogy lehetett érezni, hogy most valahogy nem a legütősebb formájukat nyújtják. Ezt tükrözte talán az, hogy az egyelőre még maroknyi közönség, nem igazán aktivizálta magát a koncert ideje alatt. Csak néhány vállalkozó szellemű fiatal mászott előre, a színpad elé, főleg az utolsó slágerszámokra, mint az Iron Man és a Paranoid. Ettől a koncerttől eltekintve, egy nagyon jó zenekart ismertem meg bennük. Szívvel-lélekkel űzik a rockszakmát, és remek koncerteket szoktak adni.

Egy hosszabb átszerelés következett. Nem volt rettenetesen hosszú, de arra pont elég volt, hogy egy baráti beszélgetést elintézz a pult mellett, vagy egy cigizés közben az udvaron.

Ezután a húrok közé csapott a Radar. Az első 3 számot egybe játszották, a zenére mondott rövid konfokkal. Eközben a közönség száma is szépen gyarapodott, megteltek az első sorok, és csakhamar a terem is majdnem tele lett emberekkel. Látszott a bandán, hogy nagyon összeszokott bagázs. Leginkább a slágereknek számító, legkedveltebb dalaikat játszották. Ezek alatt természetesen a lemezeik címadó dalait, az Új hajnalt, és az Embertelen kort értem, illetve ha emlékeim nem csalnak, helyet kapott még a Száguldás, az Utolsó esély és a 80’as évek is, még egy pár nótával együtt. Szóval a dolgok színe-java hallható volt.

A program felépítése, az egy rövidebb, 6-7 számból álló „radaros” kezdést, és egy hosszabb „Rudán Joe-s” folytatást takart, melynek gerincét a Pokolgép feldolgozások alkották, de megtalálható volt benne egy rövidebb P. Mobil-os blokk is.

Itt is a főbb, népszerűbb dalok voltak hallhatóak, mind a Rudános, mind a Kalapácsos érából. Az utóbbiból talán kissé több számot játszottak, ezeket a közönség is jobban ismerte. A P.Mobiltól úgy választottak számokat, hogy mind a Vikidálos, a Tunyogis, és a Rudános korszakból volt egy-egy.  Joe hangja továbbra is fergeteges, Mák István (a Radar énekese) is tette a dolgát, és Papp Gergely (a Radar basszusgitárosa) vokálozása is felhívta magára a figyelmet. Érdekes volt a 2 énekeses felállás, de nekem személy szerint tetszett, mivel így kibontakozott a zenészek humora a színpadon. Látszott, hogy nem új keletű az ismeretség a zenészek között. Csak úgy záporoztak a jó kedélyű poénok, és a számok között folyamatosan húzták egymást a srácok a vicceikkel. A zúzás körülbelül hajnali 1-ig tartott.

Összességében egy rettenetesen jó hangulatú koncerten vehetett részt, aki aznap ellátogatott a Romkertbe. A zene süvítő, hangos, a pia olcsó, a szórakoztatás mesterfokú volt.

Niki

Fotók: perme.hu