Siklósi Örs emlékére – Négy éve nélküle, de örökké vele...
Négy éve ezen a napon vesztettük el Siklósi Örsöt, az AWS frontemberét, azt a karizmatikus énekest, aki nemcsak a magyar rock- és metalszíntér meghatározó alakja volt, hanem egy igazi művész, egy szenvedélyes ember, aki soha nem félt teljes szívvel és lélekkel jelen lenni a zenéjében. A veszteség, amelyet távozása okozott, mérhetetlen, de az öröksége itt maradt velünk: a dalai, a szavai, az energiája, amely minden koncertjén berobbant, és az az őszinte, nyers érzelem, amely minden egyes sorában ott lüktetett.
A kezdetek: egy zenekar, amely nem ismert határokat
Siklósi Örs már fiatalon egyértelművé tette, hogy a zene lesz az útja. Az AWS-t 2006-ban alapította barátaival, és az évek során az egyik legfontosabb modern metal zenekarrá nőtték ki magukat Magyarországon. Nem voltak kompromisszumok, nem volt megalkuvás – a zenéjük mindig egyenes, őszinte és energikus volt. Koncertjeiken a közönség nem csupán hallgató, hanem résztvevő volt: együtt üvöltötték a szövegeket, együtt élték meg a dalokat.
A zenekar olyan lemezekkel vált a magyar rockélet meghatározó szereplőjévé, mint a Fata Morgana, a Kint a vízből vagy a Fekete részem, amelyeken keresztül egyedi módon ötvözték a dallamos és keményebb metalhangzást a mély, sokszor fájdalmas, de mindig őszinte szövegekkel. Dalok, mint a Nem fáj, a Lakatlan ember, vagy a Hol voltál?, mind Örs személyes vívódásait és gondolatait tükrözték, és sokak számára jelentettek kapaszkodót az élet nehezebb pillanataiban.
A robbanás: az Eurovízió és a világ figyelme
Az igazi áttörést 2018 hozta meg, amikor az AWS “Viszlát nyár” című dalával megnyerte A Dal című versenyt, és így Magyarországot képviselhette a lisszaboni Eurovíziós Dalfesztiválon. A szám, amely a gyász és az elengedés témáját dolgozta fel, hatalmas energiájával és őszinteségével nemcsak a magyar közönséget érintette meg, hanem Európa-szerte felhívta a figyelmet a zenekarra.
Örs színpadi jelenléte, őrületes energiája és tiszta érzelmi átadása azonnal kitűnt a verseny résztvevői közül. Nem egy tökéletesen kimunkált eurovíziós produkciót nyújtottak, hanem valami sokkal emberibbet és őszintébbet: egy üzenetet, amely nem ismert nyelvi határokat.
A szólóprojekt és a művész másik arca
Az AWS mellett Örs egy másik oldalát is szerette volna megmutatni. Erre született meg Ersch, a szólóprojekt, amelyben egy líraibb, bensőségesebb hangot ütött meg. Bár sosem hagyta maga mögött a zenekar energiáját, az Ersch dalokban inkább a finomabb zenei megoldások, a mélyebb érzelmek és a személyesebb témák kaptak helyet.
Az AWS-ben mindig ott volt a zabolátlan szenvedély, a hangos düh és az óriási lendület, de az Ersch dalaiban egy csendesebb, mégis ugyanolyan erőteljes Örs mutatta meg magát. Egy művész, aki nemcsak üvölteni tudott, hanem suttogni is – és ugyanúgy hatni az emberekre.
Az örökség
Siklósi Örs halála hatalmas űrt hagyott maga után. Az AWS zenekar, amelyben barátaival együtt nőtt fel, és amelyet a szívével vezetett, hirtelen elvesztette frontemberét. De az öröksége nem múlt el.
Azóta számtalan tiszteletadás történt a zenekar és más zenészek részéről is. Az AWS kiadta az “Emlékszem” című dalt, amely egyszerre volt búcsú és főhajtás Örs emléke előtt. Rajongók, zenésztársak, barátok idézik fel újra és újra a dalait, és minden egyes koncert, amelyen az AWS számai megszólalnak, újra és újra bizonyítja: Örs nem tűnik el.
A magyar rock- és metalszíntér fiatal zenekarai közül sokan tekintenek rá példaképként. Ő nemcsak egy sikeres énekes volt, hanem valaki, aki mert önmaga lenni, aki mert érzékeny lenni egy műfajban, ahol ezt ritkán merik megmutatni.
Örs örökké él
Siklósi Örs emléke nemcsak a dalaiban él tovább, hanem minden egyes emberben, akit megérintett a zenéjével, a szavaival, az energiájával. Ha ma felcsendül egy AWS-dal, ha valaki újra meghallgatja az Emlékszem sorait, vagy ha egy fiatal zenész erőt merít abból, amit Örs képviselt, akkor tudhatjuk: ő nem ment el igazán.
Örs egy láng volt, amely egyszerre perzselt és melegített. Egy hang, amely kiabált, de képes volt a legmélyebb csendet is betölteni. Egy művész, aki soha nem állt meg félúton, aki soha nem adott kevesebbet annál, amit teljes szívből adhatott.
És amíg a zenéje szól, addig soha nem is fog eltűnni.
Köszönjük, Örs! Soha nem felejtünk.
Konta László István
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
