Bejelentkezés

x
Search & Filters

Slough Feg lemezkritika: Digital Resisitance (2014)

Nekem kicsit harsány, ahogy mostanában a népzenét Európában rockkal-metallal keverik, a Fintroll-Dalriada vonaltól történetesen kiver a hideg veríték. Sokkal szimpatikusabb az a megközelítés, amikor nem direktben erőltetik bele a muzsikába a tradicionális hangszereket és dallamokat, mondjuk ahogy a Thin Lizzy és Gary Moore tette anno. Nekik a vérükben (és a kezükben) volt az ír népzene, ami ezáltal finoman átszőtt bármit, amit játszottak, megszabva a dalaik hangulatát magamutogató külsőségek (például öltözködés) nélkül.

Akad persze jó példa is, az Amorphis mondjuk korrektül jár el ebben a kérdésben, de van azért kevésbé szimpatikus megközelítés is bőven – az én ízlésemnek talán túl gyakran is. Mondjuk egy ilyen fiatal demokrácia esetén, mint a miénk, amely történetesen mély értékválságban vergődik jó ideje, és a kínos közelmúlt helyett részben egy távolabbi, idealizált-idealizálható históriában keresi újkori identitását, talán megbocsátható, hogy inkább az utóbbi, erőszakosabb vonalhoz csapódik. De most ebbe ne menjünk bele részletesebben.

 

Slough Feg - Digital Resistance

 

 

Szóval Slough Feg. Leginkább tradicionális heavy metal zenekarként emlegetik őket, bár a hangzásuk legalább annyira kapcsolódik az UFO és a Thin Lizzy által fémjelzett "még nem metal - már nem rock" vonalhoz a '70-es évek végéről, mint a NWOBHM punkos-metalos lelkületéhez, és a – nehezen észre nem vehető - maidenes gitárfutamokhoz. No és mindez, természetesen, nyakon lett öntve egy jó adag folkkal, azaz – az írben gyökeredző – amerikai kocsmazenével. Naná, hiszen ezért volt a hosszas bevezető! Utóbbi leginkább Mike Scalzi zenekarvezető-gitáros énekdallamaiban érhető tetten, és pont olyan lazán, izzadság-mentesen határozza meg a lemez atmoszféráját, ahogy azt én szeretem.

Mintha Dave Murray, Phil Lynott és Shane MacGowan (The Pogues) szerelem-projektje lenne ez. Ha csíped ezeket a bandákat külön-külön is, nem lesz nehéz gyorsan megkedvelned a "Digital Resistance"-t. Nekem két hallgatás után már most nagyon kedves. A full underground banda amúgy most először kapott komolyabb esélyt egy nagyobb kiadótól és hála az égnek, úgy tűnik, ez egyelőre nem nyomta rá a bélyegét a megszokott minőségre és a mainstreamtől igen távol eső, "alternatív" megközelítésükre. Ajánlott!



Kotta

 

Forrás: Dionysos Rising

Címkék: 
Slough Feg