Bejelentkezés

x
Search & Filters

Stílusokat összemosó, keveredő zenei szabadság - Senser: Stacked Up XX (2014) lemezkritika

2014. november 17.-én jelent meg hivatalosan a Senser, Stacked Up XX című dupla albuma a 200k Records gondozásában dupla cd, -bakelit, valamint digitális  formátumban. Már maga a hír is önmagában egy ”Vissza a jövőbe” paradoxon, tekintve, hogy az Ultimate records kiadásánban 1994-ben megjelent szimpla albumát már az évben rommá hallgattuk, így a most kiadott dupla remix-remake dupla album méltán tesz kíváncsivá, 20 év elteltével időtálló-e még az akkor szenzációsan jó dél-londoni crossover rap-metal csapat muzsikája. Milyen újdonságokat tartogat a kettes lemez, mivel dupla album került kiadásra, nyilvánvalóan kell legyen pár új csemege is rajta, bár ha jól tudom a remixek 1995-ben készültek, nekem újak lesznek mindenesetre.

 


Most első ízben kaptam felkérést lemezkritika írására, így én is dupla izgalommal, és érdeklődéssel nyomom le majd a playt a lejátszón. 1994-ben a UK-album-charts 4. helyéig kúszott fel a lemez, a Switch című dal pedig a 39. helyig jutott. A banda a 80-asévek végén alakult, alapító tagjai: Nick Michaelson (gitar), Heitham Al-Sayed (ének), Kerstin Haigh (ének), John Morgan (dobok), James Barrett (basszus) és Alan "Hagos/Haggis" Haggarty (zeneíró, producer, programozó),1992-ben érkezik a bandába a Spiral Tribe D.J, Andy Clinton, ekkor már az Ozric Tentacles-szel turnéznak Anglia szerte. 1993-ban jelenik meg az Eject és a The Keycímű számuk az Ultimate Recordsnál.
 
De most vissza 1994-be! Akkoriban a Massive Attack – Dread Zone – Faith No More - Primus – Living Colour – Fishbone – Ministry – Voivod - Mekong Delta tengelyen mozogtam zeneileg (kb. ez most sincs másképp), és már megjelenésének évében sikerült a Senser cd-jét is beszerezni valamelyik havernak, így rengeteg akkori házibuli és kerti party emléke fűződik nevükhöz, zenéjükhöz. Discmaneink állandó lemeze, volt sorbaállás a cd-ért (cdírás még képzeletünkbe se vót ), másolás kazira, aztán mehetett walkmanbe is!

 

A Senser valamikor a '90-es években

 


 

Igazándiból akkoriban a pl. a Prodigy, Ministry és a  Young Gods, kísérletezett az elektronika, és a metál gitármuzsika ötvözésével, keresztezésével. A rap pedig a Faith No More, a Run D.M.C. az Aerosmith-szel, a Beastie Boys, vagy a Rage Against The Machine zenéjében találkozott a rockkal, de említhetném abból az időből a Red Hot Chili Peppers-t is, vagy az Infectious Grooves-t is például. A Senser egy sajátos színfoltja volt a kulturális, stílusokat összemosó, keveredő zenei szabadságnak, és a 90 –es évek digitális zenei fejlődésének, a samplerek, grooveboxok, gitárszintik megjelenésének. Crossover, amibe aztán a punk, a chill out, a trance, a metal, a rap, a hip-hop is simán belefér. A 2014-es kiadás első cd-je teljesen megegyezik a 20 évvel ezelőttivel, tracklista, és keverés szempontjából is. Tekintve, hogy a csapat a két évtized alatt is tevékeny volt, összesen hat album, egy videó, és egy DVD jött ki tőlük, plusz mozifilm soundtrack, limitált kiadású bónuszalbum stb, na és koncertek, és turnék. Többek között a Skunk Anansie vagy a Moby  társaságában. Nem hinném, hogy ez az egyes album újdonság volna a mai világban egy valamirevaló fannak, aki neten csak utánanéz egy kedvelt csapat munkásságának, bio, és diszkográfiájának, mondjuk ha most 18 éves …
 
És akkor nyomjunk is egy play-t!

(párhuzamosan fogom a két albumon szereplő track-eket meghallgatni, például az első szám az Age Of Panic az egyes albumon, meghallgatása után a kettes remix albumról is meghallgatom a mixelt verziót ( -verziókat )

 

States Of Mind

Hangzatos, sokat sejtető intro indítja az első számot, lüktető kriminal hip-hop, beúszó női vokállal, poticsavargatással…aztán alig kettő perc, és elszabadul az eddig lüktető visszafogott lendület, beindul a szófosás, a szövegelés, dörmög a basszalap, recseg a gitár, zúznak a riffek. Elszállós , magával ragadó refrén, keleties vokál és dallamfelvezetéssel, kis kiállásos betéttel, építkező fokozással, perkás ovációval! Kitűnő kezdődal…
 



States Of Mind (Fusewire Remix)

Hosszú, sípolos-tremolós felvezetés, kicsit a One Touch One Bounce feelingvilágát idézve bennem, majd beindul a veretés, végig dobsample kiegészítés kísér, a dal egyébként abszolút felismerhető, de a remixelés célja nem is az újrakeverés a felismerhetetlenségig… Kicsit mintha Bomb The Bass, Stereo Mc’s utánérzésem lenne.

The Key

A kettes track nyugodtabban indul, és nyugodtabban is folytatódik, a basszus viszi az alapot, kellemes tempójú, bologatóship-hop, gyönyörű női vokállal, itt is mesteri higgadtsággal fokozódik folyamatosan, kütyü, és gitár bekúszásokkal, egyre több ütőssel, közben a Bomb The Bass jut eszembe, majd folyamatosan szétszáll a dal, a hírtelen visszhangba máló befejezésig…

 



The Key (Liquid Lunch Mix)

Mosatós, minimal-electro-acid alapokra megy a rap, leginkább a szövegről ismerhető fel a szám, bár azért a főmotivumok megvannak…Orbital-is hatások, higgadt spaceambient, végén szétszáll a női vokál. Fincsi.

Switch

Scratch-es kezdés, fulltrip-hop, széteffektelt gitár tepping, majd raggás-rappes szövegelős, szintén bólogatós ritmusban beindul a téma, nagyon rendben van a stúdiómunka is, igazán jók a mértékek, színes a háttér…
 



Switch (Depth Charge First Venom Mix)

Na ez a remix amolyan dubtrip-hop átértelmezése az eredetinek, talán Mad Professor laboratóriumának olvasztótégelyeiből! Leginkább a vokál-gitársample-kből ismerhető fel az eredeti tétel a tuningoltfrequenciákreverb erdejében kitörő plazmagejzírek között,  ahol átérve végül dirtyJazz a Nova-ba torkoll a dal, majd megakad a tű a bakelit lemezen, és az éterbe vész a remix.  

Age Of Panic

Acides, goás kezdés, lendületet, nagyobb tempót diktál azonnal, remek basszus, szétkompresszororozott gitártremolózás, duma-duma-duma, nagyon nagy bulizene, női refrénnel, dirtyben a White Zombie csinált hasonlót az Astro Creep remix albumán.
 


Age Of Panic (Git-O-Rama Mix)  

Jellemző a Senser számokra, hogy annyira el vannak találva az eredetiek, hogy nagyon nincs velük mit tenni már ismét a stúdióba! Itt, mintha a Young Gods tette volna bele a plusszokat a pánikolásba, nem jobb, nem rosszabb, picit más. A dal a pánikgomb megnyomásával hírtelen megszakad!
 



Age Of Panic (The Sick Man Remix)

Yo, sípolás, stcratch, dirtyloops, saxofon, és minden ami kell egy Death Row-os jazzy hip-hophoz, Snoop-os kanál Cypress-nyi feeling-el. Yoooo, bejövős, bólogatós.

 



Age Of Panic (Eat Static Saturated Sludge Mix)

Hejjj, na erre a remixre már csak Merv Pepler-ék miatt is kiváncsi voltam, hisz az Eat Static kb. 1994 óta van lokalizálva nálam. (Érdekesség, hogy  2014-ben is megfordultak hazánkban, az  O.Z.O.R.A. fesztiválon.) Kellemes húzású, tempósabb a cid-ambient, electrotrance, nekem a Drum Club-ra esett volna a választásom, ha tippelni kellett volna, ki volt a remix elkövetője, de picit néhol az alapok az Underworld REZ-jét is eszembe juttatják, miután picit eleresztik a témát. Jók nagyon a vokál sample-k, Dread Zone-ék Second Light-ja ismerős angyalkórusokkal lehetett felvéve akkortájt.
 



What’s Going On

ÁÁÁ, metál, gitárintro, majd fuvola, szöveg, tömény női vokál, sőt ária is színesíti az összhangzatot. Igazi koncertszám, sok a csaj duma, végig zúz a gitár, mosh-olás, csápolás, dance , minden mehet, nagyon adja…Csattogós, basszbetétek, itt is folyamatos a fokozodó energy a szám utolsó tackt-jáig.

 



One Touch One Bounce

Na kellő már a sok tombolás után egy kis fülledt trippes, lebegős , perkákkal telepakolt mosatás. Instrumentális összekötő track, pár perc délibáb…
 



Stubborn

Kis pihenő után visszatérnek az eddigi kerékvágásba, a közepes tempójú, de mégis erőteljes Stubborn-nal, ami minimálabb előadásban, egy RATM dal is lehetne, a vokál nagyon jó, szállós, kimért fokozásokkal, a végtelenségbe….és tovább.

 



Door Game   

4/4-es chill out zone party tánc zene, nagyon jó női énekkel, fuvola, és effektfelhozatallal, az egyik kedvencem. Ismét afro-raggás a férfiének, a kiállás, jó a szám húzása végig.
 



Doorgame (Phut Demo)  

Nagyon rendben van a BPM megválasztás, lüktető basszus alap viszi végig a softdeepacidtranceambient–es Doorgame (Phut Demo) remixét, itt is felismerhető az alapmű, éteri háttéreffektekkel, végére besavasodik a téma. Az elkövetőre itt Juno Reactor-ra gyanakodnék.

Peanut Head  

Jó kis noise-os, „zsigádzságá-zsigádzságá”, úgy picit Beastie Boys-osan, hip-hop garázsrockstyleban tálalva. De hamisítatlan Senser stílusban, mint végig az egész albumon félrehallhatatlanul. Gitárszóló is van a dalban, és a női vokál betét sem maradhat el, számomra ez is kifogástalan szerzemény.
 



Peace

Imádom ezt a számot, a másik nagy kedvenc. Zéró rock tartalom (leszámítva a gitárszólót a szám közepét) , abszolút chillout-relax zóna ismét, végig megnyugtató női énekkel, kellemes , utaztató tempóval…Csak semmi stressz. Orbitális!
 



Eject

Újra itt a riff zúzda hip-hop metál az Eject-el, punk-hc pogós bepörgésekkel, a női vokál itt is puhít a történeten sokat.  Mike Patton-os ,The Real Thing énektémákat és gitárzúzás párhuzamokat hallok ki néha, de szintén egyértelműen a Senser szól, ezek az én áthallásaim lehetnek.  

 



Eject (Over Zealous Mix)

Az élből zúzós alaptétel, terrordromos, zakatolós, légkalapáccsal szétklopfolt zúzda remixe ez, intenzívebb, még dinamikusabb, mint az eredeti. Jól sikerült.

No Comply

Ezt a számot tüntetésekhez kiválóan lehetne generátorként használni, deszkás-street feelinges szám, olyan Suicidal Tendencies életérzéssel…
 



Worth

Outro…levezető-chilles-bárzene, nagyon jó utolsó számnak, házibulik afterein kötelező!
 


Twice As

Számomra idegen szám, eddig nem hallottam. Visszafogott húzással indul, dobcentrikus, tömény perka és tamkiséret, a gitár viszi a fonalat. Egy jó H.C.- Punk Jam feelingű szám, nagyon jó női énekkel, sajátos,  Senser ízzel. Nagyon komoly basszerteppingleckebetét színesíti a középtraktust, Las Claypool dereng előttem  a Primus-ból. Nagyon jó koncertdal ez is.

Tin Can Hurricane

Szintén nem ismertem eddig, ezért is marad (-tak) a végére. Trip-Hop, basszus és dob dominanciával, szétszállt gitártémákkal, tremolós háttérrel, kísérteties-lebegős orgonakísérettel és kísérteties-pókhálós bálterem hangulattal, sok-sok sctrach-el. A Massive Attack produkál hasonló alapokat. Rendben van nagyon.

Fast Song  

A harmadik idegen. Pogóhimnusz, amolyan Dead Kennedys, G.B.H.feelingben. Érdekes, kántálós refrénkórussal. Pár gyors pillanat az egész.

A Stacked Up eddig sem porosodott a cd állványomon, és 1996-ban a Volt fesztiválon láttam őket élőben is. Az, aki mégsem hallotta volna, mindenképp pótolja a mulasztást, már amennyiben a fentebb említett előadók, és említett zenei stílusok érdeklik, és nyitott a zenei fúziókra. A remix album trackjei pedig információim szerint 95-ben lettek kiadva, közülük jó néhány már 2-3 éve fenn van a Youtube-on is azóta.

A zenekar hivatalos honlapján rendszeresen indulnak remix felhívások, letölthető vocal, és gitár, szinti stb. sample-kkel. Hivatalos honlap: http://www.senser.co.uk/

Ha tetszik ez a fekvésű zene, akkor itthonról ajánlhatom a Beat Dis-t, vagy a zúzosabb Subliminal Merger-t, külföldöről meg például a Celldweller-t, vagy a Hacktivist-et. Jó zenézést!


Symbionist






























 

Címkék: 
Senser
Ministry
Faith No More
Primus