"Szeretünk zenélni, főleg új ötleteket dalokká gyúrni és összecsiszolni" - Aebsence interjú
November elején jelent meg a gödöllői Aebsence negyedik, 'Sűrű' című nagylemeze. A zenekar frontemberével, Budai Péterrel beszélgettünk, de pár kérdés erejéig a banda többi tagja is megszólalt.
Rockbook: Hogyan alakult ki a zenekar egyedi stílusa, és mik jellemzik leginkább?
B.P.: Szerintem úgy, hogy elég sokféle irányból jöttünk. Nyilván mindenkinek alap volt a rock és a metal, de ezeken belül sem csak egyfajta stílus, vagy hangulat érdekelt minket. Voltak persze közös pontok is, akiknek hatása valamennyire érződik is az Aebsence-en. Mint például az Alice in Chains vagy a Tool.
Rockbook: Első albumotok, a 2002-es 'Unusual' még gazdagon tartalmaz népies ízeket, mégsem mondható kimondott folk metal lemeznek. Minek köszönhető, hogy ezt követően elhagytátok a népi hangszerek használatát? Miért szerettetek volna egy direktebb, nyersebb és ösztönösebb megszólalást?
B.P.: Mert azt már megcsináltuk egyszer. Ráadásul a következő lemezig eltelt vagy 10 év. Ez borzasztóan nagy idő, sokat változtunk, másként gondolkodtunk, már nem ugyanazok voltak fontosak, mint az első anyagnál, hogy ott is szóljon a furulya vagy hegedű. Nem akartuk a folk-metal címkét sem, mert ez tényleg nem az.
Rockbook: Ezt követően, főleg nyugat-európát célzó promócióba kezdtetek a következő album kiadásának megalapozása érdekében. Mennyire volt ez sikeres?
B.P.: Ha sikeresnek mondható, hogy többnyire jókat írtak róla, akkor sikeres volt. Amúgy semennyire, az égvilágon semmi foganatja nem volt, csak pár szöveges vállveregetés. Ez az egész inkább csak azért érdekelt, hogy lemérjük Magyarországon kívül mit gondolnak róla az emberek. Itt már megkaptunk mindenhonnan, hogy "jók vagytok", le akartuk aratni ott is a véleményeket. Ez főleg egy csomó fanzine, meg webzine volt. Kiadóknál nem nagyon kopogtattunk, csak a vélemény volt a lényeg, nem igazán a külföld felé lépés. Szerintem közülünk senki sem adott volna fel semmit egy nemzetközi karrierért, így nagy szerencsénk volt, hogy ennek a közelébe sem kerültünk.
Rockbook: A korábbi albumaitok angol nyelvűek voltak, néha dalon belül is előfordult a két nyelv használata, az utóbbi két anyag viszont teljes egészében magyar. Minek a hatására döntöttetek így?
B.P.: Mindig is ilyen fából vaskarikának gondoltam ezt a kevert nyelvű szöveget, úgyhogy írtam pár teljesen magyart a többiek megkérdezése nélkül. Ők kezdetben tiltakoztak, hogy a tiszta magyar szöveg nem Aebsence védjegy, de azért a próbákon tetszettek nekik a végig magyar szövegű dalok, úgyhogy maradtak. Így valahogy még közelebb értek hozzánk is és a közönséghez is ezek a nóták. A koncertek után jöttek az emberek, hogy "szeretjük az angol dalokat, de amelyik végig magyarul van, az üt igazán." Egyértelmű volt, hogy ilyen irányba kell elmennünk.
Rockbook: Mennyiben más a ti szemszögetekből az új, „Sűrű” című albumotok az eddigiekhez képest? Legfőképpen az előző, 2017-ben – már kizárólag magyar dalszövegekkel - megjelent 3 névre keresztelt lemezhez képest?
B.P.: A harmadik album számomra sokkal személyesebb szövegekben. Zeneileg pedig szikárabb, sallangmentesebb. Ez volt a koncepció akkoriban. A negyedik szövegeiben megpróbáltam kilépni a saját nézőpontból, a dalok zenei részéért felelős szekció meg jobban elengedte magát ötletek terén. Most ez jött. Ki tudja, lehet, hogy a következő egy punk lemez lesz, vagy black metal...vagy nem.
Rockbook: A lemez hangzása természetes és meleg tónusú, engem a 70-es évek anyagaira emlékeztet. Ez tudatos volt, vagy csak egyszerűen így alakult?
B.P.: Változtatni akartunk. Előzőleg a zsigeri, szinte garázs hangzás, vagy próbetermi feeling volt az elképzelés, itt meg a kicsit csiszoltabb, érettebb sound. Konkrétan ennyire pontosan nem lőttük be, hogy ez most 70-es évek legyen, talán csak dalok adták, hogy végül ilyen lett.
Rockbook: Hogy élitek meg, hogy a szakma kivétel nélkül szinte szuperlatívuszokban beszél a zenekarról?
B.P.: Én szinte sehogy, mert a nagyon ritka koncertjeink kivételével nem követem a magyar szakmát és nem vagyok velük kapcsolatban. Közös bulikon előfordul, hogy odajönnek zenészek és szembe dícsérnek, de hogy "kivétel nélkül" ez mindenkinek tetszene azt nem látom.
Rockbook: Egy rétegzenét játszó zenekar vágyik nagy közönségre? Vagy inkább a klubok családias hangulata áll hozzátok közelebb?
B.P.: Nem vágyik. Inkább az utóbbi.
Rockbook: Játsszunk egy kicsit! Ha választanotok kellene, melyik 1980 előtt alakult magyar rockzenekar-melyik dalát dolgoznátok fel a legszívesebben, és miért pont azt?
B.P.: Hú, ez fel sem merült soha. Főleg nem ilyen visszatekintésben. Eleve ettől a korszaktól hangzásban már elég távol állunk. Talán az Omegától, vagy LGT-től valami, de, hogy melyik dal azt hirtelen nem tudom leakasztani a szögről.
Perneczky András: Abból az időszakból, szinte csak Hobo Blues Band-et, vagy Beatrice-t hallgattam rendszeresen. Ha mindenképpen választanom kellene, akkor tőlük valamit, vagy szinte bármit, vagy inkább nem bármit. 
Nedoluha György: Nem sok magyar előadót hallgatok ebből a korszakból, de talán az Omega űrrock korszakából valamit. Ha az 1980-as alakulás még belefér, akkor pedig a Solaris Marsbéli krónikákról mondjuk az Apokalipszist. Az Aebsence-hez egyiknek sincs sok köze, úgyhogy ez inkább maradjon meg gondolatkísérletként.
Karner Gábor: Nekem tetszett az Illés dalok feldolgozáslemeze, különösen a Barbaro megfejtése , tehát akár lehetne az Illés is, vagy például Kex vagy Syrius. Konkrét számon én sem gondolkoztam.
, tehát akár lehetne az Illés is, vagy például Kex vagy Syrius. Konkrét számon én sem gondolkoztam.Rockbook: Öt kedvenc hazai zenekar, amelyek 1990 után alakultak?
B.P.: Csak 90 előttieket, vagy körülieket tudok mondani. Akkoriban Bedlamot, Slogant, Barbed Wire-t hallgattam a hazaiak közül, szóval ez az öt.
P.A.: Nekem több van, mint öt. Akkor legyenek azok, akik már feloszlottak: The Bedlam, Korog, Sutterek, Black-Out, Isten Háta Mögött és persze a legnagyobb kedvenc: Barbaro.
Akkor legyenek azok, akik már feloszlottak: The Bedlam, Korog, Sutterek, Black-Out, Isten Háta Mögött és persze a legnagyobb kedvenc: Barbaro.N.GY.: Nehezen tudnék összeszedni ötöt, akik tényleg igazi kedvencek lennének. Ellenben szintén nehéz lenne ötre leszűkíteni azokat, akiket zeneileg, vagy emberileg kedvelek, tisztelek. Az utóbbi időben a legtöbbet hallgatott magyar albumom rock/metal vonalon az Angelo Salutante volt a Stonehengetől.
K.G.: Barbaro, Boom Boom, Jimi Hendrix emlékzenekar (a Balogh Misi féle a Billel), mondjuk a Quimby meg a Besh O Drom.
Rockbook: Ma is működő hazai zenekarok, akik világszínvonalú produkciót nyújtanak?
B.P.: Nem ismerem a magyar színteret és azt sem, hogy a világszínvonal az egyáltalán színvonal e? Egyáltalán nem hallgatok magyar zenekarokat már, külföldiekből is csak nagyon keveset.
P.A.: Petivel ellentétben én sok kortárs magyar zenekart hallgatok. Tulpa, Angertea, Mad Robots, Ørdøg, Uzipov, Turbo és sorolhatnám még napestig.
K.G.: Nekem a Godfater annak tűnik.
Rockbook: Szerinted mi kell ahhoz, hogy egy – mondjuk nem angol, vagy amerikai – zenekar nemzetközi karriert fusson be? Gondolok itt a teljesség igénye nélkül pl. a francia Gojira-ra, a svéd Amon Amarth-ra, a dán Volbeat-re, az ukrán Jinjer-re, a portugál Moonspell-re, de rengeteg német, finn és norvég zenekart is emléthetnék…
B.P.: Gondolom nagyfokú elhivatottság, jó adag szerencse, jó időben jó helyen lenni és talán egy kis tehetség sem árt. Legalábbis így képzelem hétvégi hobbizenészként. Tudni meg honnan is tudnám?
Rockbook: Idén 27 éves az Aebsence. Mit tartja még bennetek a lendületet ennyi év után? Mit szeretnétek elérni/megvalósítani hosszútávon a zenekar életében?
B.P.: Szeretünk zenélni, főleg új ötleteket dalokká gyúrni és összecsiszolni. Ennyi hajt.
Szerintem mindent elértünk, amit akartunk. Többet is, mert azt nem gondoltam volna, hogy 27 év után is érdekelni fog ez a dolog. Ez sokkal többet jelent nekem, mint bármilyen vállveretegés vagy nemzetközi, netán hazai siker (kompenzál a be nem futott rockzenész).
Rockbook: A végére egy kis promó a rajongóknak: Mikor és hol láthat benneteket a közönség a közeljövőben?
B.P.: A legközelebbi koncert február 24-én lesz, terveink szerint a budapesti Kék Lyukban. Ez egyben lemezbemutató is, úgyhogy végig lehet hallgatni élőben az új album összes nótáját és jó pár régit is. Görögtűz vagy tűzijáték nem lesz, de egy közel 2 órás - hozzánk képest monstre - bulit tervezünk.
BP
Támogatónk a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Program.
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
