Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Szerintem egy zenésznek feladata, hogy ne csak az előtte indulókat, hanem az utána érkezőket is figyelje.” - interjú Maróthy Zoltánnal

Maróthy Zoltán évtizedek óta a magyar rockzenei élet meghatározó alakja: ismerhetjük őt az Ossianból, a Fahrenheitből, a KISS Forever Bandből, vagy Koncz Zsuzsa zenekarából, emellett pedig a Kőbányai Zenei Stúdió tanára, és éppen egy szólóalbumon dolgozik, így bőven volt téma a vele készült beszélgetés során.
 
Rockbook: Kezdjük az aktualitásokkal! Miért pont most láttad elérkezettnek az időt ahhoz, hogy elkezdj dolgozni egy szólóalbumon?
 
Maróthy Zoltán: Nagyon hiányzott a zene és a színpad, de az alkotás még ezeknél is jobban. Szerencsére az iskola nem állt le, és jelenleg is online oktatás folyik, de azért persze ez sem ugyanaz, mint amikor a srácokkal bent vagyunk a suliban. Szóval egyre csak nőtt a hiányérzetem, míg végül úgy döntöttem, hogy akkor összerakok egy lemezanyagot. smiley
 
Rockbook: Minden dal mostanában született?
 
MZ: Nem mindegyik. Pár éve megjelent egy Félig telt pohár című dal, de megjelenés alatt azt értem, hogy a YouTube-on fent van, kereskedelmi forgalomba viszont nem került. Sokan kérdezték is, hogy miért nem, amire azt tudom válaszolni, hogy azért, mert pont egy ilyen alkalomra vártam, mint ez a mostani. Tehát ez a dal is helyet kap az albumon, illetve két másik instrumentális szerzemény is, amelyek a YouTube-csatornámon már fent vannak, de a lemezre átgondolt formában kerülnek, és szerintem így sokkal jobbak lesznek. smiley
 
 
Rockbook: Lesznek vendégek a lemezen?
 
MZ: Igen, ahogy arról már hírt is adtam a Facebook-oldalamon, egy nagyon kedves zenészbarátom, Fűzfa Zoli, vagyis Pocky Demon, akivel több mint 22 évig együtt muzsikáltam a KISS Foreverben, több dalban is basszusgitározik majd. A lemez Závodi Gábornál készül, aki egyébként is részt vesz az alkotásban: ő írta az összes szöveget és ő játszott fel minden billentyűs témát, ami hatalmas megtiszteltetés számomra. Régi barátok vagyunk, de azt a rengeteg plusz munkát, szívet és muzsikát, amit ő belerakott ebbe az egészbe, nem is lehet megfizetni. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ez az együttműködés így összejött vele. A további vendégekről egyébként folyamatosan csepegtetem majd az infókat, ahogy haladunk előre a munkával.
 
Maróthy Zoltán és Závodi Gábor
 
Rockbook: Tehát nem is volt kérdés, hogy vele készíted a lemezt?
 
MZ: Nem. Kezdettől fogva vele terveztem a munkát. Több mint 25 éve barátok vagyunk, és nagyjából 20 éve együtt is játszunk Koncz Zsuzsa zenekarában. Annyira összehangolódtunk ennyi idő alatt, hogy eszembe sem jutott, hogy máshova vigyem az albumot.
 
Rockbook: A megjelenéssel kapcsolatban milyen terveid vannak? Szeretnél fizikai formátumot is a digitális mellett?
 
MZ: Mindenképpen. Nemrég kezdtem meg az előtárgyalásokat egy kiadóval, akik nagyon érdeklődnek a lemez megjelentetése iránt, úgyhogy remélhetőleg sikerül megállapodnunk. Az a terv, hogy legyen CD-s és online megjelenés is a jól ismert zenehallgatós főcsapásokon.
 
Rockbook: Esetleg a megjelenési dátum is körvonalazódik már? 
 
MZ: Én azt szeretném, ha minél hamarabb lenne! smiley De nyilván rengeteg munka van még magával a felvétellel is, és csak ezután jön a keverés, a borító- és a CD legyártása, a videoklipek elkészítése… tehát a legjobb forgatókönyv szerint is még hónapokról beszélünk. Mindenesetre a felvételek nagyon szépen haladnak, sőt, még jobban is, mint reméltem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt már ennyire jól fogunk állni.
 
Rockbook: Ha lehetséges lesz, szeretnél majd koncertezni is ezekkel a dalokkal?
 
MZ: Hát persze! De bármivel szeretnék koncertezni, nemcsak ezekkel a dalokkal. Alig várom, hogy visszakapjuk azt az élményt, hogy színpadon lehessünk. Hadd álljak már nagy terpeszben egy gitárszóló közben! laugh Szóval én ezt szeretném a legjobban, de nyilván örülnék neki, ha majd ezeket a dalokat is előadhatnám élőben, közönség előtt, viszont egyelőre sajnos még az utcára sem nagyon mehetünk ki.
 
Rockbook: Ahogy említetted, sajnos koncertek még mindig nincsenek. Mivel töltötted fellépések hiányában ezt az elmúlt egy évet a szólóalbumod munkálatai mellett?
 
MZ: Szerencsére az alkotás nem állt le: tavaly nyáron – amikor épp nem volt iskolai szezon – Koncz Zsuzsának készítettünk új lemezt, és nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy két dalom is helyet kapott rajta. De maga a suli, a Kőbányai Zenei Stúdió is nagy szerelmem. Szerencsére szeptember-októberben bent is tudtunk lenni az iskolában. Az a két hónap nagyon jól alakult, mert élőben tudtam megtartani az összes gitár- és zenekari gyakorlat órát. Utána viszont jött a már nem is tudom, hányadik hullám, ami miatt a közép- és a felsőoktatási intézményeknek online oktatásra kellett váltaniuk. Nyilván ez egy érthető és jó döntés volt, de azért már nagyon szeretnénk visszamenni az iskolába.
 
 
Rockbook: Mennyiben más az online oktatás, mint a személyes? Lehet egyáltalán így rendesen zenét tanulni?
 
MZ: Lehet, de szerintem sosem fogja elérni azt a szintet, amit a közös zenélés jelent. Ez olyan, mintha azt kérdeznéd, hogy lehet-e már nagyon jól szintetizálni gitárhangot anélkül, hogy az ember gitározna. Azt mondanám, hogy most már ez is egész jól megoldható, de sosem lesz olyan, mint amikor egy zenész játszik a hangszerén.
 
Rockbook: Egyébként hogy indult nálad a tanári pálya? Hogy kerültél a Kőbányai Zenei Stúdióba?
 
MZ: A magántanítás igazából már az Ossian-időszakban elkezdődött. Voltak, akiknek tetszett a gitárjátékom, és felvetették, hogy szívesen tanulnának tőlem. Ez akkor még otthoni körülmények között zajlott, aztán valamikor a 90-es évek közepén megkeresett Póka Egon, hogy igazán nagy tervei vannak: szeretne beindítani egy olyan könnyűzenei iskolát, ahol a blues- és a rockzene is hangsúlyos szerepet kaphat. Megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem csatlakozni már rögtön az elején, én pedig természetesen azonnal ugrottam. Egyrészt azért, mert Egont már akkor is nagyon régóta szerettem és tiszteltem, másrészt pedig nekem is az volt az álmom, hogy bevigyük az oktatási szcénába mindazt, amit addig szinte csak partizánakciószerűen lehetett tanítani.
 
Rockbook: Voltak vagy vannak olyan diákjaid, akik sokra vitték/vihetik, vagy szerinted különösen tehetségesek?
 
MZ: Nagyon sok nevet felsorolhatnék, de szerencsére elég, ha csak körbenézek a szakmában, mert számtalan ilyen gitáros és zenész van. Az iskola lassan 25 éves lesz, így elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag egy következő zenészgeneráció került ki onnan, ami óriási büszkeséggel tölt el minket. Nemrég belenéztem A Dalba, és nem akarok túlozni, de szerintem legalább a fellépők 50-60%-a nálunk végzett vagy éppen tanított.
 
Rockbook: És kik azok a gitárosok, akik rád voltak vagy vannak nagy hatással?
 
MZ: Ebből is nagyon sok van. Az első nagy kedvenceim a Queen, a KISS, a Led Zeppelin és az AC/DC, illetve ezek gitárosai voltak. Aztán beköszöntött az úgynevezett guitar heroes időszak, amikor nagyon megszerettem Steve Vai, Joe Satriani és Richie Kotzen játékát, utánuk pedig Nuno Bettencourt fogott meg igazán. A mai napig imádom. De mondhatnám Andy Timmons-t is, aki szintén a kedvenceim közé tartozik. Tényleg jó sok van. smiley
 
Rockbook: És mit gondolsz a mostani fiatal gitárosokról, akik közül sokan már a YouTube-on futnak be? Vannak olyanok, akiket követsz és jónak tartasz?
 
MZ: Rengeteg van. Guthrie Govan-t például már nem is kell bemutatnom senkinek, pedig ő is YouTube-gitárosként tűnt fel. Döbbenetes tehetség. Ő már ki is nőtte ezt a YouTuber-szerepet. Egyébként emiatt is nagy szerencsém van az iskolával, hiszen folyamatosan 20 éves fiatalok között lehetek, akik mindig ellátnak a legújabb csodákkal és gitárostalentumokkal, úgyhogy nekik köszönhetően általában képben vagyok az újdonságokkal.
 
 
Rockbook: És ezek szerint nyitott is vagy rájuk.
 
MZ: Abszolút. Úgy gondolom, hogy zenészként és zenetanárként sem állhatok le. Mindig oda kell figyelnem az újdonságokra. Az iskolában is évről évre felülvizsgáljuk a tananyagot, hogy mindig naprakészek legyünk és ne maradjunk le. Szerintem egy zenésznek feladata, hogy ne csak az előtte indulókat, hanem az utána érkezőket is figyelje.
 
Rockbook: Kanyarodjunk vissza egy kicsit a kezdetekhez! Az első bandád a KMK volt még a 80-as évek elején. Emlékszel még, hogy indult nálad ez az egész zenekarozás?
 
MZ: Egy 11. kerületi lakótelepen nőttem fel, és akkoriban minden lépcsőházban volt legalább három zenekar. laugh Én is így kerültem a KMK-ba. Egy középiskolai osztálytársam mondta, hogy éppen valamelyik pincében próbálnak a zenekarával, menjek le, hallgassam meg őket. Korábban klasszikus zongorát tanultam zeneiskolában, de akkor annyira megtetszett a gitározás, hogy végül én is gitárt ragadtam és be is szálltam a bandába.
 
Rockbook: Meghatározó zenekaraid közé tartozik az Ossian és a Fahrenheit is. Milyen emlékeid vannak ezekről a bandákról?
 
MZ: Nagyon nehéz lenne röviden összefoglalnom az emlékeimet. Az Ossian volt az első olyan zenekar, amellyel sikerült igazán nagy áttörést elérnünk, és mondhatom, hogy egy nagyon nagy első szerelem volt. Nyolc lemezt csináltunk együtt és rengeteg szép emlékem van a turnékról és a stúdiózásról egyaránt. A Fahrenheit az Ossian után következett, és szintén nagyon szerettem. Három lemezt tudtunk csinálni nagyon barátságos és igazán kellemes zenei légkörben.
 
Rockbook: Szóba került már Koncz Zsuzsa, aki kicsit más stílusban alkot, mint az említett zenekarok. Ez mennyire áll közel hozzád?
 
MZ: Mivel egyre több olyan számot játszunk, amit én írtam, nagyon! smiley Így könnyű. De persze ha megnézünk egy kemény heavy metal nótát, amit mondjuk az Ossiannak írtam és egy olyan dalt, amit Koncz Zsuzsával játszanánk, ha lennének koncertek, nyilván elég komoly különbség van köztük, én viszont mindig is szerettem átjárkálni a stílusok között. Az iskolában is azt vallom, hogy az a lényeg, hogy a zene jó legyen, és elsősorban ne a műfajtól függjön, hogy szeretjük-e vagy nem. Egyébként annak idején igazán megtisztelő volt Koncz Zsuzsa hívása, és rögtön örömmel mentem. Nagy boldogság számomra, hogy azóta is itt lehetek és ilyen jól tudunk együtt dolgozni. Nagyon tisztelem őt.
 
 
Rockbook: Ha már a sokszínűséget említed, ez a szólóalbumodra is jellemző lesz? Különféle stílusú dalok születtek?
 
MZ: Eredetileg azt gondoltam, hogy így lesz, de a jelenlegi fázisban azt mondhatom, hogy mégsem, és abszolút rockzene lesz az egész album. Nyilván ezen belül lesznek gyorsabb és lassabb nóták, de úgy hozta az élet, hogy nem akartam kilépni ebből a stílusból. Az egész lemez azt a műfajt tükrözi leginkább, amit a legjobban szeretek.
 
Rockbook: Tehát hasonló lesz, mint valamelyik korábbi zenekarod albumai, vagy azért kicsit más?
 
MZ: Mivel régen is sok számot írtam a zenekaraimnál, biztos lesznek hasonlóságok. Hacsak valaki nem őrült jó színész – márpedig én nem vagyok az –, akkor azért nehezen bújik ki a bőréből. Szerintem egy dalszerző hiába is próbálja eldugni a rá jellemző zeneiséget, az úgyis a felszínre tör, amint megír valami újdonságot.
 
Rockbook: Esett már szó a KISS Forever Bandről is. Honnan ered nálad a rajongás az eredeti KISS iránt?
 
MZ: 13 éves lehettem, amikor kaptam egy kazettát, amin még egy kis KISS képecske is volt. Ha jól emlékszem, az egyik oldalára a Destroyer, a másikra pedig a Dynasty albumot vették fel – vagy legalábbis annyit, amennyi ráfért. Ahogy meghallottam a Detroit Rock City-t, egyből a rabja lettem. Levett a lábamról, hogy valaki így tudja játszani ezt az igazi amerikai kemény rockot, a kinézetüktől pedig végem volt. smiley
 
Rockbook: Ezután hogy jutottatok el oda, hogy végül összeállt a KISS Forever Band?
 
MZ: Ez eredetileg csak hobbinak indult. Úgy rémlik, Váry Zolinak volt egy születésnapi bulija, és ő találta ki. Nem szívesen vallom be, de ő nálam is nagyobb KISS-rajongó és jóval nagyobb tudással is rendelkezik velük kapcsolatban. Szóval Zoli vetette fel, hogy eljátszhatnánk pár számot együtt a színpadon, ha már úgyis mindannyian szeretjük a zenekart. Így kerültünk egymás mellé vele, Pockyval és Tobola Csabival, aztán annyira összebarátkoztunk, hogy úgy döntöttünk, csinálunk egy igazi bandát ebből.
 
Rockbook: Azóta pedig már több mint 25 év telt el.
 
MZ: Igen, bár sajnos én pár éve távozni kényszerültem a zenekarból, de azóta is jó barátok vagyunk, és nagyon örültem, hogy meg is hívtak az utolsó bulijukra tavaly januárban. Akkor még tudtunk közösen muzsikálni egyet a Barba Negrában.
 
 
Rockbook: A KISS mellett például a Queennek, a Nirvanának és a Beatlesnek is számos tribute zenekara van. Te mit gondolsz ezekről? Van létjogosultságuk?
 
MZ: Mindenképpen van, hiszen különben nem is lenne ennyi ilyen zenekar. Legfeljebb néha-néha próbálkoznának páran, de rájönnének, hogy felesleges, és abbahagynák. Talán furcsa lesz ez pont tőlem, de én sosem voltam igazán tribute-rajongó, de amikor elkezdtem ezt az egészet, rájöttem, hogy ha valaki úgy csinál tribute-ot, hogy tényleg nagyon szereti az eredeti zenekart, érzi minden rezdülését, imádja a nótákat és élvezi az összes bulit, akkor van értelme, mert úgy valóban szerelemből történik. Ha a pénzkeresésről szól, azzal már annyira nem értek egyet. Szerintem tribute bandát akkor érdemes alapítani, ha a tagok pontosan le tudják képezni az összes külsőséget és zenei megoldást, sőt, akár még meg is próbálják az eredetinél jobban eljátszani a dalokat.
 
Rockbook: Ezzel meg is előzted a következő kérdést, mert a válaszodból kiderült, hogy a külsőségeket is fontosnak tartod.
 
MZ: Persze. Képzeld el, hogy nézett volna ki, ha 25 éven keresztül flip-flop papucsban, kockás ingben és rövidgatyában játszottuk volna az I Was Made For Lovin’ You-t! smiley Ilyen szempontból nyilván rossz zenekart választottunk magunknak, mert őrült sok pénzbe kerültek a jelmezek, a csizmák és a hangszerek, de ez nem számított, mivel hatalmas rajongók voltunk és vagyunk is, és azt akartuk, hogy minden jó legyen. Egy olyan illúziót szerettünk volna megteremteni, amire az eredeti KISS-tagok azt mondanák, hogy „gyerekek, erre gondoltunk mi is!” Egyébként ez meg is történt, amikor kijutottunk egy koncertre Las Vegasba, ahol a KISS gitárosa, Tommy Thayer volt a zsűrielnök. Mi kaptuk meg az Európa legjobb KISS tribute zenekara címet.
 
Rockbook: Azért ez elég komoly elismerés!
 
MZ: Nem esett rosszul! smiley Ráadásul több mint 200 zenekar versengett érte.
 
 
Rockbook: Tavaly lett volna KISS-koncert Budapesten, de a koronavírus miatt végül ez is elmaradt. Ott leszel, ha sikerül majd bepótolni?
 
MZ: Igen, eredetileg is úgy terveztem, hogy elmegyek. Egyelőre a mostani nyárra rakták át, de sajnos már innen is kezdik elpakolni a koncerteket, úgyhogy a nagy sztárbandák valószínűleg majd csak jövő tavasszal vagy nyáron indulhatnak el turnézni.
 
Rockbook: A szólóalbumod munkálatai mellett mivel telnek most a napjaid?
 
MZ: A suliban továbbra is gőzerővel dolgozunk, sőt, épp most van a felvételi, ami szintén online történik. Úgyhogy a monitoron tekintem meg a felvételizők videós linkjeit. Ez most nagyjából ki is tölti a napjaimat, illetve szerencsére a lemez munkálatai a következő hónapokra is komoly elfoglaltságot jelentenek nekem. Ha minden jól alakul, a nyár folyamán elkészülünk, onnantól kezdve pedig már csak a kiadón múlik majd, hogy mikorra időzítjük a megjelenést.
 
Rockbook: A megjelenés előtt számíthatunk majd előzetes dalra vagy klipre?
 
MZ: Igen, ez a terv. Nagyon kedves érdeklődés övezi ezt az egész projektet, és bár a lemez megjelenése még nem reális az elkövetkező egy-két hónapban, de ha sikerül addig rögzítenünk egy single-t vagy egy videoklipet, akkor azt mindenképpen szeretném megosztani, de erről úgyis beszámolok majd a felületeimen.
 
Elérhetőségek: Honlap, Facebook, YouTube
 
 
Tóth Mátyás
 
Fotók: Nerpel Nikoletta