Szentesen két, már-már kultikusnak mondható koncerthelyszín létezett, az egyik a MÁV-Kultúr - amely főleg a ’70-es években élte a fénykorát - , valamint az idén 21 éve nyitott Graffiti Klub. A klubban megélt élményeiről mesélt nekünk Arató Matyi, egykori koncertszervező, a Graffiti utolsó korszakának üzemeltetője.

Rockbook: - Szia Matyi! Volt egyszer Graffiti klub Szentesen, amelyhez mondhatjuk, elég sok közöd volt. Milyen indíttatásból nyílt meg anno a hely?

Arató Mátyás: 1991. március 1-jén volt az első olyan koncert, amelyhez már nekem is közöm volt, de maga a Graffiti Klub 1994. február 18-án nyílt meg és 1995. december 1-jén már be is zárt. Másodjára 2010 végén nyitottunk és egy évig létezett. Közben előtte és utána is nagyon  sok koncertet szerveztem a VE-Ga pincébe, a MÁV-Kultúrban, az Ifjúsági házban vagy a színházban. De ezek a koncertek ennyi év után összeálltak egy nagy közös emlékké, amelynek a központi helye a Graffiti volt!

Rockbook: - A ’90-es évek elején még nem hemzsegtek a rock klubok, mint napjainkban, főleg nem vidéken. Biztosak voltatok a sikerben?

Arató Mátyás: - 1994-ben a Graffiti nem az én tulajdonomban volt, én csak a programokat szerveztem. Az előző évek koncertjei azt mutatták, hogy valószínűleg jó programválasztással ez egy sikeres klub lehet. Ez be is bizonyosodott. A klub jövőjéről azonban a későbbiekben teljesen eltérő nézeteket vallottunk a tulajjal, ez vezetett végül a bezáráshoz!

Rockbook: - Manapság egy élőzenés klubot nyitni nem kis összeget emészt fel. Akkoriban mennyire számított ez kemény diónak?

Arató Mátyás: - A Graffiti Klub előtt én vezettem itt a Narancs klubot, amely alkoholmentes hely volt és így elég rövid időn belül reménytelen helyzetbe került. Szabó Zoli (a Graffiti első üzemeltetője – a szerk.) nélkül én nem tudtam volna a klubot megnyitni. Ő elég sok pénzt fektetett bele és nem vagyok biztos abban, hogy ez a végén meg is térült.

Sajnos ez elmondható a második próbálkozásról is, amelyet már én vezettem, és gazdaságilag finoman szólva sem érte meg. Meggyőződésem szerint itt nem kaptam elég időt a bizonyításhoz. Egy év alatt nem lehet gazdaságossá tenni egy klubbot.

Rockbook: - Internet és mobiltelefon híján a ’90-es évek közepén elég nehéz lehetett elérni a zenekarokat. Mégis hogyan sikerült? Honnan voltak kapcsolataid?

Arató Mátyás: A kezdetben kazetták borítóiról és plakátokról írtam le címeket, és leveleket írtam a zenekaroknak. Volt egy rádióműsor is hetente 40 percben, az Alternatív Disco, itt is mondtak be zenekari elérhetőségeket. Telefonom még otthon se volt, a munkahelyemről telefonáltam, és minden nap vártam a postást. Később már a zenekaroktól kaptuk az elérhetőségeket és ők is adták tovább egy-egy szentesi koncert után a többi zenekarnak.

Rockbook: - Kik voltak az első fellépők?

Arató Mátyás: - Azon a ’91-es március 1-i napon még helyi zenekarokkal dolgoztunk. Az elsők között azután jött a Trottel, a Kulturális Szemle, a Leukémia, a Hisztéria, az AMD.

Rockbook: - Voltak sűrűbben visszatérő bandák? Kik voltak azok?

Arató Mátyás: - Rupaszov Tamással, a Trottel vezetőjével nagyon jó kapcsolatom volt, járt is sokat a rokonaihoz Szentesre. Az ő kiadójához tartozó zenekarok jöttek többször is. Például a Leukémia vagy a Trottel. Később évente visszatért a Kispál és a Borz vagy a Tankcsapda is.

Rockbook: - Legemlékezetesebb koncertek?

Arató Mátyás: - Hú, ez nehéz! Például a skót Dog Faced Hermans koncert, amely itt adta a legemlékezetesebb koncertjét. Nemcsak azért, mert 600 néző volt, hanem azért is, mert nyár volt és a meleg miatt az énekesnő 45 perc után elájult a koncert közben és nem is tudta folytatni. Ez volt az egyetlen koncertjük, amit nem játszottak végig. De volt itt 650 fős Kispál koncert is a 250 fős MÁV kultúrházban, ahová még biztonsági embereket se kértem, mert gondoltam, hogy nem lesz nagy tömeg. Ketten álltunk az ajtóban jegyet szedni és egy technikus volt a színpadon. Ez volt a stáb!

Rockbook: - Mely zenekarok fellépéseire vagy a legbüszkébb?

Arató Mátyás: - Nagy álmom vált valóra, mikor eljött a Vágtázó Halottkémek, ami már akkor is az alternatív zene legismertebb zenekara volt. Vagy a Muzsikás, amely örömmel jött egy ilyen punk –rock klubba is játszani. De sok nevet tudnék még sorolni, akikkel óriási megtiszteltetés volt együtt dolgozni: Deák Bill Gyula, Sziámi, Korai Öröm, Hobo, Török Ádám, Pál Utcai Fiúk, Tunyogi Rock Band, Másfél, Kampec Dolores.

Rockbook: - Mennyi volt a legtöbb vendég egy adott koncerten?

Arató Mátyás: - A Graffitiben 500 fős Tankcsapda, de abban az időben 500 -600 fős koncertből nagyon sok volt. A 200-300 fős koncert akkor alapnak számított.

Rockbook: - Aztán egy időre bezárt a Graffitti. Mi volt az oka? Mikor nyitottad meg újra?

Arató Mátyás: - A ’90-es évek Graffitijának a problémája az lett, hogy egy idő után a tulaj már csak ugyanazokat a zenekarokat akarta visszahívni, akiken nagyon sokan voltak. Félévente nem lehet ugyanolyan jó bulikat csinálni, ugyanazokkal a zenekarokkal. Én ezt már nem vállaltam és kiléptem. Rá 4 hónapra be is zárt a klub. 2010-ben, mikor újra nyitottam, már egy teljesen másfajta közegbe csöppentem, de tudtunk a klubbal alkalmazkodni a kor igényeihez. Sajnos csak 11 hónap lehetőséget kaptam az akkori tulajdonostól, így idő előtt vége lett…

Rockbook: - Az első vagy a második korszakot tartod a sikeresebbnek? Miben látod a különbséget a kettő között?

Arató Mátyás: - A ’90 évek eleje a nagy lehetőségek kezdetének tűnt, és pár évig nagyon jónak is tűnt a dolog. Új, másfajta időszak kezdődött akkor, és be kell valljam, nagyon naivan abban bíztam, hogy  a rockzenének itt most óriási lehetőségei nyílnak. El kellett telni 5-6 évnek, mire rájöttem, hogy a kezdeti fellángolás után egy rosszabb idő következik, amikor már csak a pénz irányít mindent!  A 2000-es évekre ez így is maradt. Mire újra nyitottam, újra kellett tanulni, hogyan alkalmazkodjam ehhez a sógor-koma-jóbarát + pénz irányította helyzethez.

Rockbook: - Mely szentesi zenekarok bontogatták itt a szárnyaikat?

Arató Mátyás: - Akkor elég élénk volt a zenei élet. Majdnem mindenki játszott itt aki abban az időben létezett: Flex, Sunstroke, Snapsz, Diafragma, Enemy Efforts, Jockey Ewing Blues Band, Ellenzéki Kerekasztal, Music M.

Rockbook: - Alakultak ki barátságok a különböző zenekarokkal?

Arató Mátyás: - Az abban az időszakban kialakult kapcsolataimból élünk a mai napig. Nem csak én tartottam meg nagyon sok kapcsolatot, szerintem akik most Szentesen még koncertszervezéssel , vagy bármilyen zenével kapcsolatos dologgal foglalkoznak, tudnak pár olyan nevet mondani akivel valamelyik szentesi koncerten ismerkedett meg. Tudok olyan házasságról is, ahol az ismeretség egy 20 évvel ezelőtti Tankcsapda koncerten kezdődött.

Rockbook: - Sajnos azóta a Graffiti végleg bezárta kapuit és már remény sincs rá, hogy újra élőzenés bázis legyen. Szerinted szüksége lenne Szentesnek egy hasonló helyre?

Arató Mátyás: - 1955 óta, mióta a rockzene megszületett, bebizonyította, hogy nem csupán csak egy múló szórakozási forma, hanem egy mára komollyá vált művészeti ág, amely nagyon sok más művészeti ágra is kihat. Ezért nagy probléma, ha egy város nem tud fenntartani egy élő zenés klubot. Megkockáztatom, olyan ez, mintha nem lenne egy városban mozi vagy könyvtár.

Rockbook: - Foglalkozol még koncertszervezéssel?

Arató Mátyás - Igen, de már csak amolyan nyugdíjas-szinten, a Zene-Világ-Graffiti rendezvénysorozat keretén belül szervezünk koncerteket ősszel és tavasszal Szentesen, az Ifjúsági Házban.

Rockbook: - Idén tavasszal kiket láthat a szentesi közönség?

Arató Mátyás: - Ami a rockosabb vonalat illeti, idén tavasszal 4 zenekar vendégeskedik nálunk az alábbi időpontokban:

2016. március 26. - Pink Floyd Show
2016. április 03. - Deák Bill Blues Band
2016. május 21. - A Nyughatatlan (Johnny Cash tribute band)
2016. június 04. - Angertea (Snakes In Blossom lemezbemutató koncert)

Rockbook: - Köszi az interjút!  

Arató Mátyás: - Én köszönöm, hogy beszélhettem erről a 25 évről!

A Graffiti klub koncertpalkát gyűjteményét itt megtekinthetitek.

Támogatónk a Nemzeti Kultúrális Alap és a Cseh Tamás Program.