"Weekend, avagy a csokoládéba öntött mellszobor" - Supernem interjú
Itt ülök a Robotban – naná, hol máshol – két elégedett magyar zenésszel. Papp Szabi és Pulius Tibi itta át velem az estét egy személyesebb hangvételű interjú/lemezbemutató kedvéért. Na, azt nem mondom, hogy könnyen hoztuk össze, de a Supernem egy ilyen zenekar. Évezredekre nyúló ismeretségünkre, ebből fakadóan a beszélgetés hosszára és az elfogyasztott alkoholok mennyiségére való tekintettel, egy esszenciát próbáltam készíteni az estén elhangzottakból. A többi? Azt nem akarod tudni…
1. Presszó
Rockbook: - Ez a hatodik. Megvan még az az izgatottság, ami a 2002-es debütlemez előtt volt bennetek? Lehet mindig nagyobbat dobni?
Szabi: - Persze, vagy így, vagy sehogy. Azon szerencsés zenekarok közé tartozunk, akik meg tudták csinálni a Tudományos Fantasztikus Pop-pal, az igazi sikert. A közönség, a szakma, a médiák is ismerik, jegyzik az album dalait. Szeretjük is. Nyilván zenészként ezt a szintet szeretnénk mindig megtartani, minden lemezünkön.
Tibi: - Az első lemezednél még semmiféle viszonyítás alapod sincs. Nem tudod, hogy milyen reakciókra számíthatsz. Mi az, amit majd esetleg rommá játszanak a rádiók, hogy mi jön veled majd szembe az utcán, vagy melyik dal szövegét tetováltatják magukra tökismeretlen emberek. De az ember idővel érik, jön egyfajta tudatosság, egyfajta rutin. Maga a körülötted lévő technika is felgyorsította pl. a demózás folyamatait. Ekképpen a Weekend is tudatosabban és gyorsabban készült el.
Szabi: - A Túl a frekvencián valóban túl volt a frekvencián – ettől eltekintve szépen illik a sorba. Nem mondhatom sikertelennek, mert ugyanúgy szól a rádiókban, beépítettük a számlistába, mégsem annyira populáris, de emögött szándék is volt. Egyszerűen akkor nem akartunk még egy „annyira” populáris albumot. A Weekend viszont megint egy – úgy érezzük - nagyon kompakt, felhőtlen és nagyon érett, natúr, de egyben szürreális lemez lett – pont annyira, mint amennyire ma már az ingerküszöb is, érted, egyszerűen határozott állást kell foglalnod a saját hülyeséged mellett, leplezetlenül, hogy eredeti maradj – és szerintünk a Weekend eredeti lett.
2. Nemzeti dal
Rockbook: - Voltam a stúdióban, elég sokat beszéltünk, hallottam még a megjelenés előtt egy-egy dalt. Azt éreztem, most nagyon felpörgött körülöttetek minden. Mi változott?
Tibi: - Most jól egymásra talált a zenekar megint. Sokkal inkább közös munka volt, kicsit emlékeztetett a hangulat a korai lemezeink megírásának metódusára. Nyilvánvalóan sokat dobott Dávid érkezése is, Vele 2016-ban új motort kapott az autó.
Szabi: - Imivel szerzőtársak, 20 éves barátok voltunk. Egy zenekarban a dob-basszus már szinte egy házasság. Neki mindemellett fontos szövegei is voltak. Nagyon, de nagyon sokat tanultam Tőle. Az első három lemezen nagyon aktív volt, utána talán az a lendület elfogyott. Imi zseniális dobos, Dávid viszont groove-osabban, fifikásabban éli velünk a Supernemet – jelentsen ez bármit is.
A kiadó most kitalálta, hogy dolgozzunk együtt a nagy névnek számító Szakos Krisztián zenei producerrel. Az Egy Nap Egy Év, a Jelezz Vissza és a Weekend című dalok készítésében vett velünk részt. Végighallgatta az anyagot, kiválasztotta ezt a hármat, amelyek kivételével a többit a zenekar producelte. Krisztián még sohasem csinált rockzenekart, Gáborék ötlete volt, hogy a garázsrock találkozzon a pop-pápával. Az eredmény hallható.
Tibi: - Érdekes játék volt – mindenkinek. Az addig „csak dal” állapotban nyugvó szerkezetek elkezdtek nagyon húzni.
3. Jelezz vissza
Rockbook: - A már említett tudatosságnak a jele az is, hogy rövidülnek a lemezek?
Szabi: - Egyrészt ez egy ilyen stílus. Nem akarok most azzal jönni, hogy gyorsult a világ, de tudod, slágerhosszúság, ingerküszöb… A 3:10-ről eljutottunk szép csendben a 2:30-ig. Pedig én aztán hajlamos vagyok túltolni egy dalban a témákat.
Tibi: - A lemezen hallható dalok, mára már a sokszorosan letisztított verziói az ötleteinknek. Észrevettük, hogy van az az állapot, ahol már a próbák során jól érzed magad a dalt játszva. Egyszerűbb, tömör szerkezetek, több stenk, kevesebb gondolkozás.
Szabi: - Tudatosan, most is írtunk a „fióknak” is dolgokat. Amolyan kislemez C-oldalt, ami talán egyszer majd összeáll egy kerek egésszé a többi még alvó dallal.
Tibi: - Egy kép sem attól lesz egy kiállítás legbecsesebb darabja, hogy a legnagyobb keretben van. Ez a lemez szerintem így kerek egész, különálló egység, még ha 24 perc is…
4. Taxi
Rockbook: - Mennyire változott meg a szöveg és a zeneírási metódus mióta az életed – kétszeres apa vagy – is gyökeresen megváltozott? A régi énedhez képest mennyiben más ez az állapot, hogy ugyanez legyen a végeredmény?
Szabi: - Igazából mindig a dugásról, a frontális karambolról, az alkoholról és a drogokról, ezeknek a hatásairól, lecsapódásairól írtam szöveget. Kevésbé voltam politikus, mint a Mózsik Imi. A velünk megtörtént látomásokból, tényleges testi kontaktokból születtek, - ha kifordítva is - a szövegek. Fikció, de igazából nem az. Én pop szövegeket írok, pop dalokra. A Supernem is tulajdonképpen pop, csak meg van tekerve. Van olyan szöveg, ami 5 perc alatt születik, és van, amelyik 2 év alatt. Meg van, amelyik a mai napig egy fiók alján várja az alkalmat. Amúgy ez nagyon fontos kérdés. A két világ közötti lengést nagyon nehéz feldolgozni. Még a kiadó is rákérdezett, hogy ezt így hogy? Közben meg a hétfő a zenész vasárnap, de te családot tartasz fenn. Persze ez így együtt kerek.
Tibi: - Én a dalok születését látom. A szövegek egy része, akár múltbéli jegyzetekből előásva – ahogy sokszor dalrészek is – helyet cserélt és beleillett a jelenbe. Megtalálják a helyüket. Van, hogy 4 év telik el mire a megfelelő sor ráül a megfelelő riffre…
Szabi: - A Taxinál például helyet cserélt a verze és a refrén. Két éve masszíroztuk ezt a dalt. A Tibi elengedte, a Kuba se érezte erősnek. Egy szerda reggel volt – fogalmam sincs, hogy miért, de beugrott – bazzeg csere.
Tibi: - Igen, néha ezért érdemes várni, ha kell, akkor 4 évet. Jó, mondjuk a 15 az meg sok…
5. Március
Rockbook: - Számít az, hogy a végeredménynek mennyire kell Supernemesnek lennie?
Szabi: - Hogyne számítana – úgyis az lesz! De persze, hogy számít. Igazából, amikor szüleik egy új dal, akkor a meglévő koncertprogramhoz íródik. A dalok születésének van egy rám/ránk jellemző metódusa, olykor vannak kivételek is. Érezzük, éreznünk kell, hogy az új darab hova lesz beilleszthető. Annyi erős oszlop van már a zenekar repertoárjában, hogy tudatosan a meglévő dalok mellé írjuk az új szerzeményeket. A legjobb fórum az, amikor élőben játszol. A technika fejlődése nagyon sokat segít. A Március-t a Tibi lakásában egy laptoppal meg egy mikrofonnal vették fel a Kubányival. Később Dávid feldobolta a stúdióban én meg ráénekeltem. Ez egy ilyen dal.
6. Tűzijáték
Rockbook: - 2000-ig voltál az UP!-ban, 2002 pedig a Supernem elindulása. Ebben a két évben történt meg minden, ami akkor az idáig vezető utat jelölte ki?
Szabi: - Igen, az UP!-hajó megfeneklésének az elején már elkezdtünk Mózsik Imivel dolgozni egy új valamin, de mire a teljes összeomlás bekövetkezett, Imi egy hajóra menekült zenélni a magánéleti problémái elől. Közben az állandó basszusgitáros és dobos-problémával küzdő a Roy és Ádám duó megkeresett. Mire Imi visszajött, én már tőlük jöttem el, igen határozott elképzelésekre hivatkozva. Abban az időben már írtam a Rendőrsztorit, Imi igazán akkor vezetett be a szövegírás titkos rejtelmeibe, de nagy hatással voltak rám az akkoriban megjelent első Hiperkarma (Bérczesi Robi) és Heaven Street Seven (Szűcs Krisztián) szövegei is.
7. Egy nap egy év
Rockbook: - Külső szemlélőként azért egy kicsit one man show, nagyon Papp Szabi a Supernem. Más zenei világból érkező, építkező gitárosként lehet-e ebben úgy részt venni, hogy az ne jelentsen kényszert?
Szabi: - Ez gitáros szempontból valóban nehéz. Tudom, hogy egy idő után rém unalmas dolog lehet a Supernem dalokat játszani… :D
Tibi: - Na, ez nem igaz :D
Szabi: - Nem úgy nevezzük Papp Szabi központúnak ezt az egészet, hogy én széjjelbőgőzöm vagy széténeklem a dalokat, hanem van egy zenei stílus, ami nagyon egyszerűen egy cél felé vezet. A dalért megy az egész. Nem azért csinálom én, mert rajtam kívül erre más nem lenne képes, sőt - viszont az én fejemben ez megy 0-24-ben. Ez egy szerencsés állapot, nem kell már diktafon meg ilyenek. A Tibi egy nagyon jegyzett és elismert gitáros, és én tudom, hogy ez annyira nem egy gitároskielégítő zene…
Tibi: - Attól függetlenül ez a minimalista gitározás is jelent kihívásokat. Ha jó, használható ötlettel jössz Szabi is könnyen meggyőzhető. Nekünk a Kubányival úgy kell ízlésesen beletennünk magunkat ebbe a Szabi által megteremtett egészbe, hogy a billentyű vagy a gitárcentrikus zenék hallgatóit is azért kielégítse, anélkül, hogy azzá válna a végeredmény.
8. A Péterfy Bori mészárlás
Rockbook: - Feldolgozás miért nincs mostanában a lemezeiteken, noha világtendencia? Tudatos ez vagy inkább kényszerűség?
Tibi: - Nem elvi kérdés, az, hogy már egy ideje nincs. Ha beugrik valami, akkor az élőben akár elő is jöhet. Játszottunk már Foo Fighters, Smashing Pumpkins, Rolling Stones patterneket, ha indokoltnak éreztük. Viszont azt látni kell, hogy így is sokszor dilemmában vagyunk a műsoridő és a kötelező dalok mennyisége miatt. Itt van például az új – most teljes albumnyi - anyag, a maga 24 percével, nekünk meg úgy kell kitölteni másfél órát, hogy mindenki elégedetten menjen haza.
Szabi: - A Tudományosnak szinte minden dala ott van a koncerteken, de szerintünk a Weekend is ilyen album lesz, ergo sok az anyag. Közben pedig lassan a Szabadnak, a Márciusnak és a Péterfy Bori Mészárlásnak már különböző átdolgozásai is készen lesznek, hogy eltérő struktúrájú rádiók is játszhassák ezeket a dalokat. Elértünk egy szintet, ahol ugyan néha kicsit lejjebb, néha feljebb kerülve, de azért stabilan – szabad szemmel is jól láthatóan – tartózkodik a Supernem.
9. Weekend
Rockbook: - Kezdődik a nyári fesztiválszezon, az előbbiekre akár visszautalva, a koncertek mennyiségéből azért tényleg a látható tartományban vagytok. De mit keres a klipben egy mosógép :D?
Tibi: - Meghalás. És én már most milyen fáradt vagyok! :D
Szabi: - Akkor gyertek, igyunk egy vodkát azonnal! :D
Tibi: - Szerintem közel vagyunk az 1000 fellépéshez, ez rettenetes – az általános hangszeres rutint meghaladó – skillekel vértez fel, bár nem mondható túl pihentetőnek. A mosógép? Csak simán ott volt a stúdióban, beugrott, beleraktuk…
10. Szabad
Rockbook: - Mennyire van könnyű dolgotok a kiadóval?
Tibi: - Nagyon. Félnek tőlünk. :D
Szabi: - Tökéletesen. Szerencsére presztízs vagyunk a Gold Records számára. A zenekar – ha úgy nézzük – működő, nyereséges vállalkozás. Soha nem kell foglalkoznunk zenekarként azzal – ésszerű keretek között -, hogy mi mennyibe kerül.
Tibi: - Nagy és a teljes spektrumot lefedni képes stáb van körülöttünk tour management, látvány, booking, reklám és a többi, amire egy bandának szüksége van. De ez senkinek sem mínuszos…
Abban megegyezhetünk, hogy így jó ez az egész. Félelmetesen jól szól a zenekar hatodik albuma, a Weekend. A slágergyanús dalokban hallani a szakértelmet, a munkát és az albumba fektetett pénzt. Sok minden szóba került még ezen az estén. Ahogy úrrá lett rajtunk a mámor, úgy kerültek elő a szokásos nagy kérdések. Arany éveket éltünk, hiszen láthattuk a rock’n roll legfontosabb mérföldköveit, ugyanakkor a mi generációnkat verte legjobban át, a naivan szabadnak hitt világ. Beszéltünk a hitelességről, hiteles előadókról, arról, hogy ha bizonygatnod kell a hitelességed, akkor az már régen rossz. Rengeteg humor, őszinte alázat a zene, a stílus felé, ugyanakkor professzionális hozzáállás és a kevesekben megtalálható okos óvatosság jellemzi a Supernemet. Pulius Tibit idézve: „Nem bevállalni mindent”. Az interjút a lemezbemutató koncert után készítettük. Mi tagadás, működik a dolog.
Daw DiSanti
Fotó: E.K.O.