Tavaly láttam először a kanadai duót, az azóta földbeállt Live Music Club-ban, ahol ugyanúgy a német Earth Ship volt a turnévendég európai körútjuk során. A különleges, torzított basszusgitárra és feszes, kőkemény dobokra épülő "mantra-doom" zenét játszó Zaum már akkor kellően meggyőzött, hogy mekkora elementáris erő lakozik dalaikban. Az emlékezetes koncertről itt írtunk.

Kíváncsian vártuk a napot, ugyanis nemrégiben mindkét csapatnak, sőt az estét nyitó Shapat Terror-nak is mostanság jelent meg új lemeze, ezért amennyire csak tudtunk, sikerült időben megérkeznünk a helyszínre. Szeged szórakozási helyeivel elég mostohán bánik manapság a sors, a Rongy végleges bezárása után, vajmi kevés lehetőség adatik meg egy hasonló kaliberű esemény levezénylésére. Szerencsére tapasztalt szervezők (az End Hits és a Darvasi Unity) irányítása mellett lehettünk ismét egy kiváló este részesei.

Először kissé tartottam attól, hogy a Grand Café Várkert akusztikailag nem lesz megfelelő, de ahogy haladtunk előre a zenekarok programjaiban és hömpölyögtünk a néhol meditációt előidéző hang-tengerben, valahogy átfordult az egész. A Shapat Terror kezdett, s a mára 3 tagúvá apadt csapat kiváló választásnak bizonyult. Az egriek jellegzetes stoner metal-ja kilométerekről felismerhető, egyedi hangzással bír. Összetéveszthetetlen és őszintén állíthatom, hogy akárhányszor láttam őket élőben, sosem okoztak még csalódást. Sohi gitáros-énekes (magyar hangja Chris Cornell) zsíros riffjei C.O.C.-n nevelkedtek, Szabi basszusjátéka végig érthető, biztos alapként szolgált, míg Gergő hozta remek formáját dobolás terén. Egyszerre lélekbemaróan dallamos és komplex zenéjüket bármikor el tudnám hallgatni, mivel stoner és grunge fúzióval operáló metal-juk egyből hat. Mint egy jó gyógyszer. Amit viszont máig nem értek, hogy itthon miért nem ismeri (el, illetve meg) őket egy szélesebb hallgatói réteg. Már rég Magyarország vezető csapatai között lenne a helyük, csak ugyebár itthon nem beszélhetünk sem termékeny underground-ról, sem pedig egészséges, korrekt versengésről. A doom, stoner és sludge metal még mindig hiánycikk a földalatti piacainkon. Azon maroknyi csapatok közé tartozik az egriek triója, akiket érdemes hallgatni és támogatni. Az Újratervezés című lemez júniusban jelent meg, beszerzése erősen ajánlott.

Shapat Terror

Az Earth Ship volt a következő a terítéken, a hangzás némileg változott a Shapat-hoz képest: kitisztultabb és kivehetőbb lett a sound, köszönhetően a Zaum egyik oszlopos tagjának, Kyle Macdonald-nak, aki kicsit varázsolt a keverő potméterein. A furcsamód trióvá szűkült banda (sajnos Johhny Doe gitáros-grafikus nem volt velük, jó lett volna megtudni miért) rövid intrót és némi füstfelhőt generálva, lazán a húrok közé csapott. Némi változáson ment keresztül zenéjük: a durvább, sludge-osabb, karcosabb énektémákkal megáldott régi nóták helyett kiforrottabb, hangulatában fejlettebb szerzeményeket kaptunk az arcunkba, figyelő füleinken keresztül. Ez mind logikus lépésnek tűnt, az előző albumuk sem volt gyenge, de a "Hollowed" egy kiválóan megírt dallamokat sem nélkülöző sludge metal album, amely valahol a Baroness, Red Fang és a "Blood Mountain" - éra Mastodon metszéspontjain van. Nem beszélhetünk plágiumról, valójában az Earth Ship a saját vizein úszik. Műsoruk gerincét a "Hollowed" lemez dalai adták, amely már szám szerint a negyedik a sorban, úgyhogy rutinos, élettel teli játékukra nem lehetett panasz. A program nagyon egyben volt, headbang-elésre késztető riffjeik megtették a hatást. Az egyre duzzadó tömeg láthatóan értékelte ezt, pedig még a legsúlyosabb szónikus csapás még csak most következett.

Earth Ship

Kanada csodafegyvere, a kéttagú Zaum vette hatalmába a (nem-létező) színpadot majd úgy az egész helyet. Némi fejszellőztetés után a múzeumba visszatérve, különleges szentéllyé alakították át a belső teret. Mindenütt Zaum-os gyertyák a dobcucc körül, Kyle basszusgitárján talán a Mars csillagszeme éghetett, mindez olyan megvilágításban, ami egyszerre volt bensőséges és szent. A barátságos atmoszféra pedig csak fokozta ezt az érzést. A srácok többször is kiemelték turnéjuk során, hogy Szeged az egyik kedvenc városuk, mindig örömmel és boldogan térnek vissza ide fellépni. Nem véletlenül. Nehéz szavakba önteni azt, ami konkrétan megfogalmazhatatlan. Megfoghatatlan. Ott kell lenni. Át kell élni. Transzcendentális. Időtlenség.

Nemrég megjelent második nagylemezük, az „Eidolon” két dalból áll az „Influence Of The Magi” és az „Enlightment”; ezek súlyos alkotások. Mindkettőt eljátszották, ebben biztos vagyok, sőt a „The Serpentshrine”-t is. Azt kell, hogy mondjam, élőben hatalmas energiák szabadultak fel, mega-hosszúságú kompozíciójaik során, sőt olyan progressziót sikerült elérniük, amire nem is számítottam. A set-jük közepén volt egy nóta, amitől konkrétan megfagyott a levegő a Vármúzeumban, a lábam pedig földbe gyökerezett. Utoljára akkor éreztem ilyet, amikor a Black Sabbath nálunk játszott és egyből első dalnak elnyomták a zenekar nevével megegyező ultra-doom opust. Hidegrázás. A Zaum képes volt pusztán kettő taggal manifesztálnia a doom metal igaz szellemét és most ezt a lehető legkomolyabban mondom. A hangzás messzemenően tökéletes volt, a hely akusztikus adottságaival remekül harmonizált a meditációs területekre bátran el-eltévedő kanadaiak zenéje, a régi ősi világokat idéző ambient-es részek szépen rezonáltak a téglából épített terem boltíveivel. Néhol annyira súlyosan megdörrent a dob-basszusgitárból álló ritmusszekció, hogy azt bármelyik doom csapat megirigyelhette volna. Chris iszonyatos elemi erővel ütötte a dobot, végig ott volt a szeren, Kyle (akinek meg kitartásáért hatalmas respect jár, ugyanis épp egy turnén szerzett súlyos betegségből, konkrétan tüdőgyulladásból gyógyult fel sikeresen) pedig kiválóan hozta össze a basszusgitározás mellé templomi énektémáit az Om (Sleep utód zenekar) féle ének-zsolozsmáival.

A srácokat folyamatosan visszatapsolták (erre nemigen láttam még példát koncertlátogatásaim során) és volt többszörös ráadás is, sajnos az utolsó szám legvégét már nem tudtuk megvárni (másnap ugyebár munkanap volt) pedig jó lett volna váltani velük pár szót.

Zaum

Köszönet a szervező csapatnak a koncertért, számunkra az év egyik legjobb eseménye volt idáig, reméljük sok hasonlóan értékes formációt láthatunk majd Szegeden a közeljövőben.

A legnagyobb köszönet viszont a zenekaroknak jár, a Shapat Terror-nak, az Earth Ship-nek és a Zaum-nak, hogy megmutatták milyen érzés szívből zenélni és, hogyha történjék bármi is, a zenének, de leginkább az élőzenének, igenis van értéke.

Ugyanis ez; esszencia.

A koncerten készült képekért külön köszönet jár Gránicz Erikának, amelyek ide kattintva tekinthetőek meg.

A zenekarok Facebook elérhetőségei: Zaum, Earth Ship, Shapat Terror

Lupus Canis