A shockk rock gyűjtőfogalom azokat a zenészeket foglalja magába, akik fellépéseiken a rockzenét sokkoló színpadi elemekkel vegyítik.

Az első sokk-rocker kétségtelenül Screamin’ Jay Hawkins volt. Miután sikeresen befutott az 1957-ben kiadott ’I Put a SpellonYou’ című lemezével, Hawkins előállt egy visszatérő show-elemmel a koncertjein, méghozzá azzal, hogy egy koporsóból előbukkanva koponya alakú mikrofonba énekelt, és közben füstbombákat eregetett. Egy ehhez hasonló trükköket bevető előadó volt még a brit énekes-dalszerő Screaming Lord Sutch.

Az 1960-as években a sokk rock előfutárai tömegével bukkantak fel. Csak az Egyesült Királyságból számos példát lehetne hozni: a The Who összetörte a hangszereit, a The Move ugyanezt tette tévékészülékekkel, Arthur Brown pedig látványos sminkje mellé még egy lángoló tökfödőt is viselt. Az USA sem szégyenkezhet etéren, hiszen az 1967-es Monterey Pop Fesztiválon Jimi Hendrix felgyújtotta a gitárját, míg a detroiti Iggy Pop furcsa, erőszaktól sem mentes színpadi viselkedése is nagy port kavart. Előfordult, hogy Pop addig „hajigálta” magát a színpadon, hogy párszor még saját zenekari társait is megsebesítette.

Az amerikai frontember Alice Cooper – kinek karrierje a ’60-as évektől egészen napjainkig terjed – teljesen újraírta a sokk rock definícióját, mikor előállt drága illúzióival és sikkes látványterveivel, mint például a speciális effektekkel átitatott, színlelt lefejezések. Cooper azon egyedi ötlete, hogy összemossa a heavy metalt és a folk bluest, illetve ehhez még hozzáad némi cinikus és elkerülhetetlenül megosztó dalszöveget, a következő generációk számos előadójának adott ihletet. Közöttük van például a ’70-es évek közepéről a KISS; a W.A.S.P., és a Gwar; a ’80-as évekből a King Diamond; a ’90-es évekből pedig Marilyn Manson. Cooper tehát nem csak a sokk rock feltalálójaként tetszeleg, hanem első igazi reklámozójaként is.

GG Allin a ’70-es évek végétől a ’93-ban bekövetkezett haláláig inkább a hivalkodó színpadi viselkedése miatt volt ismert, semmint a zenéje miatt. Állítólag egy Ann Arborban (Michigan) megrendezett fellépése folyamán véletlenül felgyújtotta egy rajongóját is.

A ’80-as évek Richmondjában (Virginia) a Gwar egy művészeket és zenészeket összegyűjtő kollaborációnak indult. Az együttes tagjai mindannyian saját kezűleg készítik az általuk viselt, aprólékosan kidolgozott szörnyjelmezeket, állítva, hogy az ötleteiket  H.P. Lovecraft fikciós világából, a Cthulhu Mythos-ból merítik. A Gwar gyakran él extravagáns színpadi elemekkel, például megjátszott dárdaöklelésekkel vagy éppen egymás tettetett meggyilkolásával. A Gwar a Jerry Springer Show-ban nyilvánosan elítélte EldonHoke-ot, a Mentors énekesét, amiért az pozitívan vélekedett a nemi erőszakról egy interjúja során.