Bejelentkezés

x
Search & Filters

Charlie Daniels

Megalakulás dátuma/Aktív évek: 
1952

További képek

Biográfia: 

Egy tehetséges és harsány hegedűs, Charlie Daniels és bandája egybeolvasztotta a hardcore country-t a kemény délies rock-kal, boogie-val és blues-zal. A csapat, melynek tagjai az évek során folyamatosan változtak, mindig is a hangszeres kézügyességeikről voltak ismertek, azonban Daniels és csapata közismert volt a vidékiességükről, a tipikus jófiús viselkedésükről; a '80-as évek elején, tényleges szimbólumai lettek a country hagyományos értékeinek. Daniels és együttese megtapasztalta a népszerűség csúcspontját a '70-es évek végén és '80-as évek elején, de pozíciójukat megtartva robbantak be a '90-es évekbe egy híres koncert produkcióval.

Daniels Észak-Karolinában született és nőtt fel, tinédzser évei során számos bandában játszott hegedűsként és gitárosként. 21 éves korában, amikor úgy döntött, hogy hivatásos zenész lesz, megalapított egy hangszeres rock&roll dzsessz együttest, melyet Jaguars-nak neveztek. A társulat eljutott egy hangfelvételi periódushoz, az Epic Records-hoz 1959-ben Bob Johnsonnal, aki később a Columbia Records vezető népzenei és country producere lett. A felvétel nem kapott elegendő figyelmet, de a csapat tovább játszott és Daniels elkezdett dalokat írni. Az egyiket az eredetiek közül, az ''It hurts me'' című számát Elvis Presley vette fel 1963-ban. A '60-as évek végén világos lett, hogy a Jaguars nem lesz túl népszerű, így Johnson azt javasolta Daniels-nek, hogy költözzön Nashville-be és álljon alkalmi zenésznek. Daniels megfogadta a tanácsot és Nashville egyik legnépszerűbb hegedűse lett. Számos Bob Dylan lemezen játszott, mint például Nashville Skyline, Self Portrait, New Morning és Dylan, valamint Ringo Starr 1970-es Beaucoups of Blues című lemezén. A '60-as évek végén tagja lett Leonard Cohen turnézó zenekarának és ezzel egy időben kiadta a Youngbloods' Elephant Mountain lemezét.

Daniels megvágott egy albumot a Capitol Records-nak a '70-es évek elején, amit figyelemre se méltattak. 1972-ben megalapította a Charlie Daniels Bandát, mely az Allman Brothers délies rock stílusát alkalmazta vázlatként. A banda magában foglalta Danielst (vezető gitáros, szólista és hegedűsként), a fő gitárost Don Murrayt, a basszusnál Charlie Hayward-ot, a dobos James W. Marshallt, és a billentyűs Joe DiGregorio-t. Ez a struktúra jól működött és 1973-ban volt egy kisebbfajta sikerük az „Uneasy Rider” című albummal, mely a Kama Sutra Records-nál lett kiadva. 1974-ben piacra dobták a „Fire on the Mountain” című albumot, ami aranylemez lett egy hónapon belül; az album végül platina lemezzé vált. Jogutódja, 1975-ben a „Nightrider”, túltett ezeken, hála a Top 40 country slágerének, a „Texas”-nak. Az 1976-ban kiadott „Sample Tramp” albuma az első lett a country Top Ten listáján, mely aranylemez is lett.

A '70-es évek közepén keresztül a Charlie Daniels Banda a délies rock stílust követte. Meglehetősen sikeresek voltak, viszont sohasem volt áttörő sikerük sem a pop sem a country sikerlistákon. A '70-es években Daniels megérezte, hogy a délies rock hallgatói lassacskán eltűntek, így átformálta a zenekart egy jóval egyszerűbb country együttessé. A változás kifizetődött 1979-ben, amikor az egyedülálló „The Devil Went Down to Georgia” első számú siker lett, a poplistákon pedig a harmadik helyen végzett. A dalt egyedülinek nevezték az év country zenei társulatok között és ez segítette a kiegészítő albumot ,, a „Million Mile Reflection”-t többszörös platina sikerré.

Daniels a „The Devil went down to Georgia” után nem tudta másik kirobbanó slégerrel folytatni karrierjét a country listákon, de ironikus módon, számos rockot keresztező sikere volt a „Million Mile Reflections” sikere utáni években; a „Full Moon” (1980) platina, a „Windows” pedig aranylemez lett. Habár az albumok eladását tiszteletreméltó módon folytatta a '80-as éveken keresztül, nem volt kirobbanó sikere egészen 1989-ig, a később aranylemezzé vált „Simple Man”-nel. Az 1970-es években nem sikerült a sikerlistákra kerülnie lemezeivel, habár meghagyott egy híres koncert sorozatot, egy irányzatot, ami a 21. századba is belefolyt.

Az új ezredév első évtizede alatt Daniels zavartalanul átcsatlakozott a nagyobb kiadóktól a magán jellegűekhez, kiadva albumokat a Blue Hat és Audium, begyűjtve néhány főcímet 2003-ból az „iraki háborúért” himnuszhoz, a „This ain't no rag, It's a flag”, mely dal elég híres ahhoz, hogy az „Ain't no rag” című könyvnek ihletet adjon. Két évvel később Daniels hosszú távú kapcsolatot létesített Koch-hal 2005-ben a „Songs from the Longleaf Pines” című albuma révén. Daniels lemeze Koch számára a hangskálán végigment,a bluegrass-tól a blues-os country-rock-ig, meg-megszakítva ünnepi gyűjteményekkel és élő felvételekkel, vagy témánkénti összeállításokkal mint például 2010 hazafias „The land that I love” albuma. Danielst 2007-ben a Grand Ole Opry rádió műsorban is adták.