Chris Duarte egy amerikai gitáros-énekes. Ő a texas blues rockosabb változatát játssza. 1963. február 16-án született San Antonio-ban, 1994 ben megjelent Texas sugar/Strat magik c. albumáért megkapta a Best New Talent címet a Guitar Player magazin szavazásán, és a negyedik helyre került Eric Clapton, Buddy Guy és BB King mögött.
Chris Duartét az első időkben egy japán banda, a Bluestone kísérte, ami még a toleráns amerikaiakban is némi megütközést keltett, de a zenész profizmusa és sikere miatt túltették magukat a dolgon. A Bluestone után a japán kvartett amerikai trióvá alakult The Chris Duarte Group néven, és ez így is maradt a mai napig. Tagjai Chris Duarte ének, gitár, Matt Stallard basszusgitár és Chris Burroughs dob. Duarte szólókarrierje mellett vendégként szerepelt Alan Parsons-nál, játszott az Indigenous-sal és a Talking Heads-sel.
Duarte játékéban annyi a finomság, mint a féléves tengeri útról jött matrózban, amikor belöki a kupleráj ajtaját. Nem cifrázza, nem finomítja a hangokat, de megadja a módját. Néha olyan hangokat csal ki gitárjából, mintha még a pengetője is vasból lenne. Repertoárjában ritka az érzelmes dal, annál inkább hajlik a zúzós, reszelős, erősen effektezett hangszerelés és az egyszerűbb dallamok felé " ezeket viszont tökéletesen játssza. Eddig 9 lemeze jelent meg.
Talán kiderült, hogy ez nem az a zene, amivel egy félrelépés után bocsánatot szoktak kérni. Chris Duarte Fender Stratocaster-je úgy szól, mintha két csontváz szeretkezne egy bádogteknőben....csikorog, zörög, de nem lehet nem hallgatni, mert húzza a füleket. Van benne valami őserő, amire születni kell, és ez keveseknek adatik meg. Az éneke sem az a kifejezett csalogány. Egyszerűen ehhez a muzsikához ez kell. És ezt nála jobban kevesen csinálják. Illetve, aki jobban csinálja, az másképpen. Így nem. Nászéjszakára nem ajánlott zene, de kegyetlen jó.
