A Colosseum egy úttörő brit progresszív jazz-rock banda, mely ötvözi a progresszív rockot és a jazz alapú improvizációt.
A bandát 1968-ban alapította meg a dobos Jon Hisemann, a tenor szaxofonos Dick Hackstall-Smith és a basszusgitáros Tony Reeves, aki korábban együtt dolgozott a John Mayall-féle Bluesbreakers-zel a Bare Wires című albumon. Dave Greenslade orgonást egyből bevették, a lista végül Jim Roche gitárossal lett teljes. Roche csak egy dal erejéig játszott, aztán ames Litherland gitárossal és vokálossal helyettesítették.
A Colosseum élő debütálása Newcastle-ben volt és a BBC Radio One befolyásos DJ-je, John Peel azonnal fel is vette Top Gear nevezetű rádióműsorába. Ez a megjelenés értékes felvételt és kritikai elismerést hozott.
A Colosseum első albuma, a Those Who Are About To Die Salute You, a Fontana kiadónál jelent meg 1969-ben. A Colosseum a Supershow-ban is játszott, mely egy kétnapos közös zenélés volt a Modern Jazz Quartettel, a Led Zeppelin-nel, Jack Bruce-szal, a Roland Kirk Quartet-tel, Eric Clapton-nal, Steve Stills-szel és a Juicy Lucy-val. A Colosseum második albuma (szintén 1969-es), a Valentyne Suite az első kiadás volt a Vertigo Records-nál, mely elsőként írt alá szerződést a feltörekvő Black Sabath-tal. A Vertigo Records a Philips egy ágazata volt, és azért alapították, hogy leszerződtesse és fejlessze azokat az előadókat, akik nem illenek bele a vezető Philips Records védjegyébe.
Dave „Clem” Clempson helyettesítette James Litherland-et a harmadik albumon, a The Glass Is Greener-ön, melyet 1970-ben adtak ki, csak az Egyesült Államokban. Louis Cennano ezután Tony Reeves-t váltotta basszuson, de egy hónapon belül lecserélték Mark Clarke-ra, és Hiseman meggyőzte Chris Farlowe énekest, hogy megengedje Clempson-nak, hogy gitározhasson. Ezután ez lett a Colosseum felállása, mely felvette az 1970-es Daughter of Time című albumot.
1971 márciusában a banda a Brighton-i Big Apple-ben és a Manchester-i egyetemen vett fel koncertet. Hiseman-t lenyűgözte a Manchester-i légkör, így a zenekar öt nappal visszatért egy ingyenes koncert erejéig, melyet szintén rögzítettek. A felvételeket egy dupla albumon adták ki 1971-ben Colosseum Live címmel, kevéssel azelőtt, hogy az eredeti banda feloszlott.
Átmeneti időszak és újraegyesülés
A csapat felbomlása után John Hiseman megalapította a Tempest-et a basszusgitáros Mark Clarke-kal, Dave Greensland a Greenslade-et Tony Reeves-szel, Clem Clempson csatlakozott a Humble Pie-hoz, Chris Farlowe az Atomic Rooster-hez, Dick Heckstall-Smith pedig szóló karrierbe kezdett.
Hiseman újraalakította a bandát Colosseum II néven 1975-ben, erősebben közelítve a jazz fúziós rock és egy új felállás felé, a gitáros Gary Moore-ral és a billentyűs Don Airey-vel. A Colosseum II három albumot adott ki 1978-as szétválásukig.
A Colosseum újra összeállt 1994-ben egy turné erejéig, mely a katalizátora volt egy live cd-nek, DVD kiadásoknak és új stúdió kiadásoknak. A Valentyne Suite és a Colosseum Live bővített verzióját is kiadták, sőt, számos válogatásalbumot is.
Hiseman felesége, a szaxofonos Barbara Thompson csatlakozott a zenekarhoz különböző alkalmakkor Dick Heckstall-Smith 2004-es haláláig, most pedig a banda állandó tagja.
2010 októberében megjelent Jon Hiseman életrajza Playing the Band címmel.