Bejelentkezés

x
Search & Filters

Corrs, The

Megalakulás dátuma/Aktív évek: 
1990 - 2006

További képek

Biográfia: 

A felállás az 1991-es indulás óta változatlan: Andrea Corr énekel és furulyázik, Sharon Corr főként hegedül, de azért néha gitározik is, Caroline Corr dobol és bodhranon játszik, de a stúdióban zongorát is megszólaltat, a zenei rendező báty pedig gitározik, billentyűzik. Mindezek mellett persze mindannyian vokáloznak is azon az angyali hangjukon, de azért a koncerteken még kiegészülnek egy plusz gitárossal és egy basszusossal is. Míg 1991 és 1994 között egy kis farzsebbe való telefonjegyzékben is elfért az összes Corrs-rajongó száma - és azok is helybeli írek voltak -, addig ma már több vaskos telefonkönyv sem lenne elég nekik, hiszen eddigi három stúdiólemezükből és két élő anyagukból, több mint 18 millió példány kelt el.

Az ismeretlenség homályában lendületes, tradicionális kelta népzenét játszottak, majd fokozatosan eltértek nagy példaképüktől, az intézményesült ír népzenekar, a Chieftains világától, beépítve muzsikájukba a szülői házból hozott hatásokat. Ezekről így vall Sharon nővér: "Annak, hogy ilyen melodikus a hangzásunk, főleg az anyukánk és az apukánk által hallgatott muzsikák az okai, az Eagles, a Carpenters, Simon & Garfunkel, a Fletwood Mac - ezek mind meghatározók voltak míg felnőttünk."

1994-ben felgyorsultak a történések a zenekar körül; a legtöbbet azonban az elkövetkezendő két évben az Egyesült Államokban rendezett sporteseményeknek köszönhetik. A "94-es labdarúgó világbajnokság bostoni nyitómeccsén milliók ismerték meg őket ott előadott dalukkal (ennek hatására hívta meg őket világkörüli turnéra Celine Dion), ám előtte még a "96-os Atlantai Olimpia nyitó ünnepségén is nyomatékosították óhajukat egy nemzetközi sikerkarrier beindítására. Ekkor már kapható volt a Forgiven, Not Forgotten - Megbocsájtva, de nem elfelejtve című debütáló lemez, ami még csak egy ügyes kelta popalbum volt. Itt még hallhatóak akusztikus, ének nélküli népzenei átkötők, hosszú hegedű- és furulyaszólók, de a középtempójú hagyományos popszerzemények is bőséges kelta fúziós muzsikát jelentettek.

Egy "98-as, félórás (élő felvételeket, megmaradt stúdióanyagokat és remixeket tartalmazó) lemez után, ugyanabban az évben kijött a második album, a vokálok kidolgozásában még organikusabb, a hangzásban még felnőttebb Talk On Corners. A producer az Alanis Morissette mellett elhíresült Glen Ballard volt; ez is hozzájárult ahhoz, hogy a slágerekkel (Dreams, Only When I Sleep, I Never Loved You Anyway), sőt Hendrix feldolgozással (Little Wing) megszórt lemez robbantott a slágerlistákon, igaz a kelta gyökerek már a háttérbe szorultak a perfekt, rádióbarát pophangzás erősödött be. Igaz ekkora a kelta hatások a záró, instrumentális Rebel Heart kivételével a háttérvokálokba szorultak vissza, de a U2 utáni legnépszerűbb ír popzenekar már kinevelt egy rugalmas rajongótábort és azt is megengedhette, hogy emiatt néhányan elpártoljanak tőlük. Az In Blue hangulatilag és hangzásilag leginkább a nyolcvanas évekbeli Bangles, a kilencvenes években visszatért Blondie és egy szolidabb Garbage keveréke, némi felnőtt orientált amerikai rockzenével megszórva. John Lange volt a lemez producere és Mitchell Froom személyében egy hiteles és tapasztalt segítőjük is akadt. A korongot a lemezfelvételek közben elhunyt mamának dedikálták, a papának szól viszont a talpra állást hirdető No More Cry, sőt szélesedett a zenei paletta is: blues, soul, és még reggae is hallható a Give It All Upban.

Nem szégyenkezik rajongását kifejezni a rockelit sem: Bono nagyszerű dalszerzőnek titulálja Corrsékat, akik szerinte koncerten még jobbak, a Rolling Stones erre turnézni hívja őket, Charlie Watts az egyik kedvenc dobosának nevezi Caroline-t, és valóban, élőben még jobbak. A gyönyörű lányok vadak és szexik, a zene pedig még izgalmasabb és még izgatóbb. Organikus popzene, igazi hangszereken.

A filmmel sem most találkoznak először, volt már betétdaluk a "98-as Quest Of Camelot című filmzenelemezen, sőt Andrea mint színésznő is túlesett már a tűzkeresztségen: "91-ben egy apró szerepben tűnt fel Alan Parker zseniális zenés filmjében, a The Commitmentsben, "96-ban pedig már az Evita címû szuperprodukcióban filmezett. Ki tudja legközelebb talán Julia Roberts oldalán látjuk viszont, az viszont szinte biztos, hogy nem az idei, tízéves évforduló volt az utolsó kerek ünnepség a Corrs család zenei pályáján.

A Corrs számára is az ír népzene volt az a bizonyos figyelemfelkeltő plusz, tehetségben inkább a szintén lány testvérekből álló amerikai énekegyütteshez, a Wilson Phillipshez állnak közelebb. Ha már Írország, akkor különben is inkább a Clannad példájával hozakodhatunk elő, hisz ott is rokoni szálak fűzték össze a zenészeket (többek között a nyolcvanas évek elejéig Enyának is fontosabb szerepe volt ebben a vállalkozásban, mint a sütemények szervírozása a családi ünnepségeken), és a Corrs is, akárcsak a Clannad, népzenei gyökerekből kiindulva a folk-popon át jutott el egy közönségbarát pop/rock megszólalásig.

2001-ben megjelent The Best Of The Corrs című gyűjteményes albumuk, ezzel egy időben All The Love In The World című daluk új változata is bekerült Julia Roberts, John Cusack, Catherine Zeta-Jones és Billy Crystal legújabb közös filmjébe az Amerika kedvenceibe.

Videók

  • The Corrs - Dreams
  • The Corrs - Only When I Sleep
  • The Corrs - Forgiven Not Forgotten
  • The Corrs - Irresistible
  • The Corrs - I Never Loved You Anyway
  • The Corrs - Summer Sunshine
  • The Corrs - Give Me A Reason
  • The Corrs - Love To Love You
  • The Corrs - All The Love In The World
  • The Corrs - Runaway

Jelenlegi felállás: 

NévHangszer
Andrea Corr
ének
ónsíp
Sharon Corr
hegedű
ének
Caroline Corr
dob
zongora
bodhran
ének
Jim Corr
gitár
zongora
billentyűsök
ének