Bejelentkezés

x
Search & Filters

Prince

Megalakulás dátuma/Aktív évek: 
1976

További képek

Biográfia: 

Prince (sz. Prince Rogers Nelson; Minneapolis, Minnesota, USA, 1958. június 7. – ) korunk egyik legkiemelkedőbb (többek között Grammy-, Oscar- és Golden Globe-díjas) előadóművésze – dalszerző, multi-insturmentalista, hangszerelő, producer.

A legendás művész óriási hatással volt a könnyűzenére, mely a mai napig érezhető; zenei palettáján a legtöbb irányzat megtalálható: pop, rock, hard-rock, R&B, funk, soul, new-wave, jazz, hip-hop, reggae, folk, klasszikus, elektro és pszichedélia. Zsenialitására jellemző, hogy ezen stílusokat gyakran ötvözi, a műfajok határait elmossa - ezzel időről-időre újraértelmezve a populáris műfajokat. Nevéhez fűződik a nyolcvanas években általa elterjedt „Minneapolis Sound”, melynek alapja a komplikált linn-drum-programokra épülő szintetizátor riffek. Számtalan nagylemeze mellett, előszeretettel jelentetett meg albumokat együttese, a The New Power Generation, szabadidő jazz-projectje, a Madhouse neve alatt, illetve készített felvételeket (sok esetben szerzői álnéven) más előadóknak is. Zenei fanatizmusát jellemzi munkamániás életformája – a Paisley Park stúdiókomplexum széfjeiben őrzött több száz kiadásra váró szerzemény közül számtalan felvétel jelent meg kalózkiadványok formájában – ezzel is kiérdemelve – Bob Dylan mellett - az egyik legtöbbet „csempészett” művész címet.

Prince Rogers Nelson 1958. június 7-én született Minneapolisban. Zenei tehetsége már kisgyermek korában megmutatkozott – szülei válása után apja, a néhai jazz-zenész, John L. Nelson hátrahagyott zongoráján kezdett el hallás után dallamokat játszani huga szórakoztatására. Tizenéves korára már játszott az összes alaphangszeren és helyi zenekarokban fejlesztette tovább technikai tudását. A kezdeti sikertelen kiadói házalások után 1977-ben teljesen kezdőként szinte példa nélküli - három nagylemezre szóló szerződést kínált számára a Warner Brothers: kizárólagos szerzője és producere lehet albumainak. Első For You (1978) című lemeze, melyet teljes egészében egyedül játszott és énekelt fel (megemlítendő a nyitó és egyben címadó acapella szerzemény, melyet 44-szeres (!!!) vokálrájátszással rögzítetek), azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Második albuma (Prince – 1979) már milliós siker lett – rajta az első, I Wanna Be Your Lover című slágerével - majd az ezt követő 1980-as Dirty Mind mocskos punk-funk-new-wave-elegyével első mesterművét prezentálta. A következő éveben megjelent Controversy a Dirty Mind-dal kijelölt utat követte, majd az 1982-es dupla 1999 tökéletesítette a Controversy hangzását, falzettjének visszaszorításával, dallamosságával a szélesebb hallgatóságot célozta meg és Top 10-es slágereinek (Little Red Corvette, Delirious, 1999) köszönhetően 5 millió példányban kelt el az USA-ban, az albumhoz kötődő turné pedig az év egyik legjövedelmezőbbje lett. Az időközben egyre termékenyebb Prince-nek még néhány mellék-project is belefért az idejébe: Nagylemezeket készített az általa életre hívott The Time zenekarnak és megalkotta a Destiny’s Child-hoz hasonló vokálegyüttesek mocskos prototípusát - a Vanity 6-et.

1984 a nemzetközi áttörés éve. A 24 héten keresztül listavezető Grammy- és Oscar-díjas Purple Rain című album és az ehhez kapcsolódó önéletrajz-ihletésű film szupersztárrá emelte Prince-t olyan káprázatos felvételeknek köszönhetően, mint a basszus nélküli When Doves Cry, a spirituális Let’s Go Crazy, a katartikus címadó ópusz és a Mariah Carey feldolgozásában meggyalázott The Beautiful Ones. Említeni kötelező a Darling Nikki pajzán dalszövegét, melynek hatására született meg a mára már sablonossá vált figyelmeztető címke: Parental Advisory Explicit Lyrics. Erre az időre a már Controversy-n bevezetett és általa elterjesztett „betű-szó, szám-szó” használat (pl.: I Would Die 4 U, Nothing Compares 2 U) általánossá vált Prince dalszövegeiben. Ebben az évben jelent meg két további Prince-közeli album is, a harmadik The Time lemez, mely tartalmazta a Purple Rain-ben elhangzott Time dalokat, valamint a fenomenális ütőhangszeres hölgy, Sheila Escovedo (Sheila E.) debütálása, melyet édes kettesben rögzítettek – mindössze egy hét alatt.

A következő két évben Prince zenei kalandozása a Purple Rain óta állandósult és egyre bővülő The Revolution kísérőzenekarral próbára tette mind a közönséget, mind a kritikusokat. A saját kiadója – Paisley Park – gondozásában megjelent pszichedelikus Around The World In A Day (1985) és az Under The Cherry Moon című csúfos bukásra ítélt film eklektikus kísérőzenéjét tartalmazó csodálatos Parade (1986) valójában Prince életművének legizgalmasabb pillanatait tartalmazzák. Ebből a korszakból érdemes kiemelni a rövid életű The Family társulatot és egyetlen cím nélküli albumát, melyet Prince egyfajta stílusgyakorlatként rögzített - rajta a mára már klasszikussá vált Nothing Compares 2 U, melyet a még hosszú hajú Sinéad gyakorta hallgatott. 1986 elején a Parade-ről kimásolt Kiss-szel és a The Bangles-nek ajándékozott Manic Monday-jel egyszerre foglalta el a Billboard lista első és második helyét – állandó slágerlistás jelenléte ellenére azonban két utóbbi albuma meg sem közelítette a Purple Rain eladásait.

1987 márciusára, miután feloszlatta kísérőzenekarát - kiadója nyomására – két korongra redukálta a három LP-re tervezett Crystal Ball című mesterművét, mely végül a Sign O’ The Times név alatt látott napvilágot. A nagylemez a korábbi konfigurációk – The Dream Factory, Crystal Ball, Camille - elegyéből született eklektikus dalciklus – a legnagyszerűbb Prince alkotás, melynek eladásait elhomályosította a kritikusok egyöntetű dicshimnusza. A Sign O’ The Times dalaira épülő európai turnéból készült koncertfilm az év második felében került bemutatásra – az albuméhoz hasonló kritikai elismeréssel. Prince az év végére tervezett The Black Album-ot a megjelenés előtti héten bezúzatta – azonban a rádiókhoz elküldött promóciós példányoknak köszönhetően hamar elterjedtek az illegális kópiák. A „sötét album” epizódot magából kiölni próbáló és meggyónó Prince az ’88-as év elejére kihozza a 4 hónap alatt komponált és rögzített gospel-ihletésű fenséges Lovesexy LP-jét, mely megjelenésének idején gyakran végezte a pult alatt köszönhetően a borítón meztelenül pózoló Prince-nek. A két felvonásra bontott show-t bemutató világkörüli turné is az elmúlt év kétpólusú témáját dolgozza fel: az első rész a The Black Album-hoz hasonló korai szexuális töltésű Prince-dalokra épül, melynek végére Prince Bob George személyében életét veszti, meggyónja bűneit, majd a mennybe emelkedik; a második rész a Lovesexy spirituális dalaira épül. A turné befejezésének idején a Batman-en gondolkodó Tim Burton és Jack Nicholson kérésére először beleegyezett, hogy két számát (1999, Baby I’m A Star) felhasználják a készülő filmben, majd a rá igencsak jellemző módon inkább összeállított két hét alatt egy teljesen új albumot (Batman – 1989), melyen helyet foglal az MTV által agyonjátszott Nr. 1 sláger, a Batdance és a filmben is elhangzó Partyman. A lemez ismét többmilliós siker lett, visszaemelve Prince-t a Billboard albumlista első helyére – a Purple Rain óta először. Az 1990-ben megjelent dupla Graffiti Bridge című album és a Purple Rain folytatásának szánt mozi nem tudta megismételni a 84-es sikereket és méltánytalanul feledésbe merült a Thieves In The Temple Top 10-es sikere után.

1991-re Pince új kísérőzenekart verbuvált maga köré The New Power Generation néven és kihozta kilencvenesévek-beli legnagyobb albumsikerét - ez a dupla LP-n kiadott Diamonds And Pearls. A hip-hop, funk, R&B és swing ihletésű dalok között olyan Prince slágereket találunk, mint a Gett Off, a Cream, a Diamonds And Pearls és a Money Don’t Matter 2Night. A következő 1992-es 0(+> -re keresztelt koncept (ismét dupla) album az előző anyag hangzását tökéletesítette. Slágerei a cenzúrázott változatban megismert Sexy MF, a Michael Jacksonnak szánt válasz, a My Name Is Prince és a zavarbaejtően tökéletes 7.

1993-ra hosszas kiadói kérésre Prince beleegyezett egy tripla válogatásalbum (The Hits/The B-Sides) megjelentetéséhez, majd nevét Prince-ről a kimondhatatlan 0(+> szimbólumra változtatta (elsősorban spirituális magyarázatot adva), azonban ennek legfőbb oka kiadójával, a Warnerrel történt nem csekély nézeteltérése, mely kontrolálni szerette volna A Művész, Akit Korbábban Prince Néven Ismertünk túlburjánzó igényét az évi 2-3 album megjelentetésére. Ennek eredményeképp 0(+> majd’ két évig Slave (rabszolga) felirattal az arcán jelent meg a nyilvánosság előtt, ezzel is protestálva a művészek kiszolgáltatottságát a kiadókkal szemben. A sértődött 0(+> 1994 februárjára megírta a The Most Beautiful Girl In The World című slágerét és új nevének köszönhetően saját független (a Warner által befagyasztott Paisley Park vállalat utódaként alapított) NPG lemezkiadója által jelentette meg. Ezen próbálkozás után, hogy megszabaduljon a Warnertől, egyszerű utat választott: kipörgeti magából a szerződésben meghatározott maradék 5 albumot – mindössze 2 év alatt. Ezek sorban a Come (1994), mely a zseniális The Gold Experience (1995) ellenpólusát hivatott prezentálni, az 1987-ben visszavont legendás The Black Album (1994) és az 1996-os Girl 6 filmzene, valamint a Chaos And Disorder (1996), amely hűen tükrözi A Művész kiábrándultságát.

1996 novemberében a függetlenségét ünneplő 0(+> megjelentette Emancipation-ra keresztelt tripla-korongját, melyen – saját szavaival élve – minden olyan zenei stílus helyet kapott, melynek prezentálására képes; a dupla-platina státuszt elérő album azonban hamar lekerült a napirendről. 1997-ben a rövidre zárt Love 4 One Another turné után az 5 lemezes Crystal Ball kollekciójával elsőként használta ki az internetes terjesztés lehetőségét (melyet később több a világhálón megjelentetett album - The Chocolate Invasion, The Slaughterhouse - követett, ezen kezdeményezések elismeréseként a 2006-os Webby Awards díjátadón életműdíjjal tüntették ki). Az 1998-as New Power Soul és a következő évben megjelent Rave Un2 The Joy Fantastic mélypontja után (megemlítendő az ugyancsak ’99-es, a Warner által megjelentetett korábbi kiadatlan felvételeket tartalmazó jazz és swing világot megidéző The Vault – Old Friends 4 Sale) 2000-ben a Warner szerződés lejártának következtében (mely 2000-ig birtokolta a Prince „márkanevet”) ismét felvette korábbi nevét, s a tervezett High című lemeze helyett megjelentette a 2001-es zseniális koncertalbumot, a The Rainbow Children-t. A lemez jazzes hangulata az elkövetkező években általánossá vált, s több jazz-ihletésű albumot is készített: One Nite Alone (2002), One Nite Alone… Live! (2002), Xpectation (2003), C-Note (2003), N.E.W.S (2003 – Grammy-jelölés a legjobb instrumentális album kategóriában).

A Purple Rain huszadik évfordulójára „populáris visszatérésének” szánt Grammy-díjas Musicology album és az év legjövedelmezőbb turnéja ismét a reflektorfénybe állította a Művészt, megkoronázandó 2004-es beiktatásával az amerikai Rock & Roll Hall Of Fame-be. Legutóbbi munkái a 2006-os 3121 és a 2007-es Planet Earth – melyek ismét a klasszikus Prince-t idézik; ez utóbbin 20 év után először dolgozott együtt korábbi zenész- és szerző-párosával, „Wendy & Lisa”-val.

2011-ben fellépett Budapesten, a Sziget Fesztiválon.

Videók

  • Prince - Purple Rain
  • Prince - Cream
  • Prince - Diamonds And Pearls