Történetünk 1981-ben, immár majdnem 25 éve veszi kezdetét, amikor is Minneapolisban (Murphy nővérének apartmanjában) három - a középiskolából alighogy kikerült- srác elhatározta hogy alapít egy együttest. Dan Murphy (aki eredetileg énekelt a bandában) indítványozta a dolgot egy Iggy Pop show láttán, basszusgitárt nyomott Karl kezébe, aztán megkérdezték Pirnert (aki 17 évesen Karl-lal dolgozott kézbesítőként) h lenne-e kedve egy együttest alapítani. Pirner először dobolt, majd Pat Morley belépésével dobosként gitározni és énekelni kezdett. Loud Fast Rules néven tinédzser garázsbanda voltak, 3 évig kisebb koncerteket adtak nagyobb zenekarok előtt töltésnek, aztán 1984-ben megváltoztatták a nevüket Soul Asylum-ra és minden komolyabbra fordult. 1985-ben lépett be Grant Young, és még jó sok évig erősítette a bandát.
'84 szeptemberében kiadták az első EP-jüket a Twin/Tone Recordsnál (Say What You Will...Anything Can Happen), aztán ennek az albumnak az LP változatát, kicsit kibővítve. 86-ban kijött a következő albumuk, a Made To Be Broken, ami nagyobb fejlődést mutat. Ezután szintén '86-ban a nagyszerű While You Were Out, amiről csak annyit hogy stílusban más mint az előző 2 album, de nagyon jó.
Szóval jöttek az albumok, kisebb-nagyobb sikerrel, single-kkel és EP-kkel, 88-ban kiadták a Clam Dip & Other Delights EP-t, ugyanebben az évben a Hang Time-ot. 90-ben a Soul Asylum And The Horse They Rode In On már az A&M és a Twin/Tones közös produkciója volt. Aztán leszerződtek egy tényleg nagy kiadóhoz, és a következő, áttörő albumumuk már általuk lett kiadva. A Grave Dancers Union elég nagy(mondhatni nagyon nagy) siker lett, sok slágerrel (köztük a talán legismertebb - Runaway Train; és még más híresebbek: Somebody To Shove, Without A Trace, Black Gold...).
Ettől fogva lett a S.A.világhírű (vagy legalábbis elég híres), jobban figyelt rájuk mindenki, és nem csak a GDU vált olyan népszerűvé. Grant Young 1994 szeptemberében elhagyta a bandát. (ill. Dave kirúgta amiben Dan-nek is volt egy kis szerepe, de Karl-lal nem vesztek össze)
A következő lemez: Let Your Dim Light Shine (1995) is tartalmaz kb. 4-5 slágert (pl. Misery, Promises Broken, Bittersweet heart, Just Like Anyone). Az utolsó, addig kiadatlan dalokat tartalmazó lemezük a '98-as Candy From A Stranger volt, amely hangzásában teljesen új vizekre evezett, új rajongókat szerzett a bandának, a régiek közül valakinek tetszett, valakinek nem. 2000-ben kiadták a Best Of lemezüket, többségében már kiadott számokkal, 1-2 koncertfelvétellel.
2004: megjelent a - bár nem az első, de a leghíresebb – koncertalbumuk (After The Flood:Live From The Grand Forks Prom). A dolog 1997-ben történt, amikor is nagy árvíz pusztított Amerika egyes részein, és a S.A. itt adott egy jótékonysági koncertet pár gimnázium diákjainak egy katonai bázis hangárjában, jó hangulat, jó zene, jó emberek.
Ezután - meg ez előtt kicsivel - a banda tagjai közül mindenki élte a saját életét, nem oszlottak fel, dehogyis, csak mindenki mást dolgozott. Dave Pirner kiadta a szóló albumát, elég lanyha, de nem rossz zenével, csak pár számot hallgattam meg belőle de egész jó. Nem túl rockos, nem túl Soul Asylumos, de hát ez van. Dan Murphy anyagokat vett fel 1 másik együttesével (Golden Smog), ők is kicsit lazább zenét játszanak. Szóval dolgoztak, zenéltek, segítettek sok mindenkinek, előtte cserélgették a dobosaikat. Karl Muellerről tavaly derült ki hogy rákos, torok-gégerák, kórházban volt, kezelték sokat, októberben tartottak neki egy "Karl Benefit Show"-t, amin még ő basszerozott. Kicsit felépült, de mégis meghalt nemrég, 2005. június 17-én reggel minneapolisi házában R.I.P. Karl... De azért remélem ez nem okozza a banda végleges feloszlását. Mindenesetre szomorú, nagyon.
Az új dobos (mint 2005 őszén kiderült) Michael Bland lett (Prince dobosa) a basszeros pedig Tommy Stinson (a Guns'n'Roses egykori basszerosa, és a The Replacements alapító tagja).