Stevie Ray Vaughan (született Stephen Ray Vaughan Dallas, Texas, 1954. október 3. – East Troy, Wisconsin, 1990. augusztus 27.) amerikai zenész, zeneszerző, blues gitárvirtuóz és énekes. Játékát gyakran hasonlítják Jimi Hendrixéhez.

A kezdetek – Dallas

Oak Cliffből indul a legenda…
"Több okból szeretem Hendrixet. Ő sokkal több volt, mint egy blues gitáros – átkozottul jól játszott mindenféle gitáron, amelyiken csak akart. Valójában nem is vagyok benne biztos, hogy gitár volt a hangszere – inkább maga a zene." – Stevie Ray Vaughan

Dallasban nevelkedett, és már apró gyermekként gitárt vett kezébe. Ebben valószínűleg inspirálta bátyja, Jimmie Vaughan példája, aki szintén blueszenész. Stevie említi, hogy Jimmie egyik barátja, Doyle Bramhall volt „…az első, aki azt mondta, jól zenélek”, és aki folytatásra biztatta.

1965-ben a testvérek blues-zenei pályafutása majdnem véget ért szüleik (Martha és Jimmie) által, mivel drog- és alkoholfogyasztásuk nőtt. Mégis a korlátozások ellenére csak megszállta a kis Stevie-t az "ördög". Saját bevallása szerint egy dallasi gyorsétteremben dolgozott mosogatófiúként, mikor azt mondta magának "…ezt márpedig soha többet újra… gitározni fogok majd, mint Albert King."

Az első próbálkozások

Cast of Thousands, Krackerjack, Nightcrawlers, Paul Ray és a többiek…
Középiskolásként belekóstolt a garázsban gyakorló együttesek életébe: Cast of Thousands, Krackerjack, Nightcrawlers, az utóbbi zenekarba Doyle Bramhall hívta meg. A csapat aránylag sikeres volt, mindaddig, míg a kiadójuk (A&M) úgy nem döntött, nem adja ki a srácok lemezét. A csalódott együttes visszautazott Texasba. Tehát 1973-ban, úton hazafelé Stevie megtalálta "első feleségét" ("First Wife"), egy 1959-esnek hitt Fender Stratocastert, ami az első helyen maradt egész élete során, már ami a gitárokat illeti.
Az első komolyabb zenekara a Paul Ray & The Cobras volt, akikkel austin-i bárokban lépett fel az 1970-es évek közepén. Egyben az első együttes, mellyel felvételt készített (Other Days, 1975) (W.C. Clark – basszus, Lou Ann Barton – énekes, Freddie "Pharoah" Walden – dob és Mike Kindred – billentyűs). 1975-ben megalapította a Triple Threat együttest (basszusgitár – Jackie Newhouse, dobos – Chris "Whipper" Layton, énekes – Lou Ann Barton). Rövid ideig a szaxofonos Johnny Reno is csatlakozott hozzájuk, Freddie helyét pedig átvette Chris. A későbbi Double Trouble körvonalazódni kezdett…

A texasi bárokban eltöltött évek után 1978-ban Barton elhagyta az együttest a "Roomful Of Blues"-ért, a srácok pedig egy apró változtatást vittek véghez a zenetörténetet illetően: felvették a Double Trouble nevet ( Otis Rush dala után) és Stevie a zenekar érdes hangú énekesévé lépett elő.

A Double Trouble (a trió megalakulása…)

A Double Trouble Austin környékén tevékenykedett és Texasban hamar nagy ismertségre tett szert. Felfigyelt tehetségére Johnny Winter gitáros is és Clifford Antone a legendás Antone's klub vezetője is. Az áttörést az 1980. április 1-jén "Steamboat 1874"-ben, Austinban rögzített fellépés rádiófelvétele jelentette számukra, melynek felvétele Mick Jagger kezei közt landolt. Később posztumusz korongként ezt meg is jelentették "In the beginning" címmel. Következésképp a mountreux-i Jazz Fesztiválon kötöttek ki hihetetlen gyorsasággal. Az első kiadó és szerződés nélküli együttesként, aki ezt megtette…

1982-ben a mountreux-i Jazz Fesztiválon David Bowie és Jackson Browne figyelmét is felkeltették. Bár a koncertjük vegyes fogadtatásban részesült, mégis így történt, hogy Stevie az 1982-es "Let's Dance" című David Bowie albumon játszik. Stevie és együttese stúdióközelbe kerül, hiszen ingyen dolgozhattak Brown stúdiójában. Így rögzítették mint demót a későbbi Texas Flood albumot. Rövidesen lemezszerződést kötött velük az Epic kiadó, és az a bizonyos bemutatkozó album végre megérkezett.

A Texas Flood (1983)

Mr.Vaughan és zenekarának bemutatkozó albuma 1983 nyarán látott napvilágot Texas Flood címmel, pár hónappal a Bowie album megjelenése után. Angol körökben a Texas Flood-ot azóta is "a blockbuster blues success"-két emlegetik ("kirobbanó siker"). Bluestörténeti szempontból jelentősége vitathatatlan. A felvételek a los angeles-i Down Town Studio-ban készültek Kaliforniában és az austin-i Riverside Sound stúdióban Texasban. A címadó dal Larry Davis szerzeménye.
1999-ben újra kiadták 5 mindaddig kiadatlan élő felvétellel, melyeket 1983. szeptember 23-án rögzítettek élőben.

Az elismerés, Megindul a texas-i áradat…

Az album két Grammy jelölést is kapott („Best Traditional Blues Recording” és „Best Rock Instrumental Performance” a Rude Mood c. szerzeményért). Az album producere John Hammond (Billie Holiday, Bob Dylan és Bruce Springsteen felkarolója, felfedezője) a dalok pedig mind SRV örökzöldek: Love Struck Baby, Pride And Joy, Texas Flood, Tell Me, Testify, Rude Mood, Mary Had A Little Lamb, Dirty Pool, I'm Cryin', Lenny, Tin Pan Alley, Wham.

A Voodoo Chile (Slight Return) album megkapta a jelölést a „Best Rock Instrumental Performance”-ra. Ugyanebben az évben SRV megkapja a W.C. Handy National Blues díjat mint „Entertainer Of The Year” (Az év szórakoztató egyénisége) és „Blues Instrumentalist Of The Year” (A legjobb instrumentális blues előadó). Ez volt az első alkalom, mikor a két díjat egy és ugyanazon személy söpörte be…

A '85-ös „Soul To Soul” a Double Trouble harmadik lemeze, és ismét aranylemez, Stevie a 15-ik Grammy jelölésénél jár ekkor, de a „Live Alive” idején SRV az összeomlás szélén áll. Az 1986-os németországi turné során rosszulléteit és összeesését követően az egész turnét lemondták.

Stevie a rehabilitáción eltöltött idő után megmutatta, hogy nem adja fel. Ezután teljesen felhagyott az alkohollal és droggal, majd két album producereként is feltűnik (In Step és Family Style). Az In Step-ért 1990-ben Grammy díjat kapott.

„Sajnos nem volt gyermeke, mondjuk egy fia, aki tovább vihette volna az apja hagyatékát. Ezen többször is gondolkodtam és szerintem Stevie-nek rengeteg fia van: minden olyan gitáros, aki szeretetből, tiszteletből és kellő alázattal játssza a zenéjét, és nem hagyja a lángot kialudni!”

Az 1990. augusztusi tragédia…

Rajongói véleménye szerint minden idők legnagyobb fehér blues-gitárosa volt. Stevie Ray Vaughan élete egyik legjobb koncertjét adta élete utolsó éjszakáján. Alpine Valley-ben Eric Claptonnal, Buddy Guy-jal, Robert Cray-jel, és testvérével, Jimmie Vaughannal játszotta Robert Johnson klasszikus "Sweet Home Chicago"-jának 20 perces változatát.
Az Alpine Valley-ben rendezett koncert után, Mr. Vaughan és Clapton turné-csapatának számos tagja lelte halálát, mikor az őket szállító helikopter sűrű ködbe került és lezuhant egy sídomb mellett. Stevie Ray búcsúztatásán Dallasban Bonnie Raitt, Stevie Wonder és Jackson Browne énekelték az Amazing Grace-t. Több, mint 3000 rajongó fogta körül a búcsúzó barátokat a helyszínen.

Nyughelye 1990. augusztus 31-e óta a Laurel Land Memorial Park, 6000 South R.L. Thornton Freeway (IH 35E) Dallas, Texas

Eredeti idézetek kollégáktól, barátoktól

"Milyen volt az Eddie Floyd zenéje? Mint a mennydörgés, ő maga pedig mint a villámlás, amikor lesújtott, az vérfagyasztó volt. Buddy Guy

"Stevie-nek rengeteg módszere volt hogy megmutassa, nem csak tehetsége volt a blues-hoz, de érzéke is. Jó volt ahogy játszott, és az is, amit játszott. Hibátlannak tűnt, ahogy mozgott vele." "...és meghallod, megállsz, te jó ég, hallgasd hogy játszik ez az ember. És még fiatal is!" B.B. King

"Emlékszem mennyire elbűvölt, hogy soha, semmikor nem tűnt elveszettnek sehogy sem. Úgy értem, soha nem történt olyan, hogy vett egy nagy levegőt, vagy megállt egy kicsit átgondolni, hogy merre is menjen ezután. Egyszerűen csak kiáramlott belőle." Az ereje.. az ereje abban az energiában rejlett, amit a gitárral és az énekével és a zenéjével és a teljes egészével teremtett." Eric Clapton

"Az egyik legnagyobb blues zenész aki valaha is felemelt egy gitárt." John Lee Hooker

"Nem tartott sokáig, hogy Stevie Ray Vaughant, az embert a nyilvánosság szemében felváltsa Stevie Ray Vaughan, a legenda. A tragikus halála 35 éves korában azonnal imádat tárgyává tette a nagy rock and roll tradícióban. Ilyen tragikus körülmények közötti halála, azután, hogy úrrá lett az alkohol és drog által keltett démonain, szinte szentté emelte." Joe Nick Patoski és Bill Crawford: "Caught in the Crossfire"

"Egy blues riffet hallok a sűrű éjszakában. Te lennél az, kis bluesfiú? Egy messzi hegyen találták a kereszted, azt mondják ott, ahol vadvirágok nőnek. Ott fent játszod a bluest valahol? Ó Istenem, azt hiszem tudom..." Joe Boy Cook (Stevie Ray nagybátyja)

"Egyszerűen megvolt neki a... megvolt neki az érzés... egy.. egy különleges ajándék. Egy ajándék volt." Art Neville

"...és képes volt csak folytatni tovább és tovább és tovább és csak.. tudod.. beszélt hozzád. Nagyszerű volt. Robert Cray

"Azt hiszem... a leginkább.. a legmaradandóbb emlékem Stevie-ről a szenvedélye." Bonnie Raitt

"Nos, mikor rá gondolok, akkor úgy gondolok rá, mint a kistestvérem. Úgy értem, egy hihetetlen zenész volt, ezt mind tudjuk." "Én tanítottam. Mármint, én kezdtem el előbb játszani. Három évvel idősebb voltam... vagyok nála. Szóval szereztem egy gitárt, és elkezdtem bluest játszani, elkezdtem blues felvételeket hazavinni, és ahogy tanultam a dolgokat, ő ott ült. Én meg mondtam neki, hogy hozzá ne merészeljen nyúlni a gitáromhoz. Még eszébe se jusson." Jimmie Vaughan