Bejelentkezés

x
Search & Filters

Taurus

Megalakulás dátuma/Aktív évek: 
1972 - 1973

További képek

Biográfia: 

Radics a Tűzkerék elvetélt próbálkozásai után 1972-ben elfogadta a hanglemezgyári bábáskodással megalakuló új szupergroup, a Taurus ajánlatát, és 1973-ig ebben a zenekarban játszott, de inkább vergődött a nem neki való szerepben, miközben mindössze egyetlen dalát, a Zöld csillagot rögzítették kislemezre.

A Taurust - Balázs Fecó billentyűsök, Som Lajos basszusgitár, Brunner Győző dob, Radics Béla gitár felállásban - 1972 március 18-án alakították meg Taurus Ex. T 25-75-82 néven / a név azt jelképezte, hogy a zenekart a Bika csillagkép jegyében alapították, a név mögötti szám pedig Brunner telefonszáma volt/, és a sajtó a jól csengő név alapján - az LGT-t követően - "Magyarország második szupergroupja" címet adományozta az együttesnek.

A zenekar szakmai bemutatkozó koncertjére április 20-án került sor a Citadella bárban, és a műsor nagy sikert aratott. Az MHV szakemberei azonnal szerződtették a Taurust, amelynek két dalát /Zöld csillag, Szólíts meg vándor/ rövidesen kislemezen is megjelentették. Néhányan azonban már ekkor szóvá tették, hogy a hangzatos nyilatkozatok mögött nincs megfelelő valóságfedezet. A Taurus, bár kétségtelenül magyarul fakadt dalra, zenéjében és a szövegekben túlságosan is alkalmazkodott a nemzetközi trendekhez illetve a hazai közönségigényekhez, s az MHV "szakmai" elvárásaihoz. Ennek megfelelően a Taurus-dalokban - Anyám vigasztalj, A kőfalak leomlanak, Hosszú nap, hosszú éjjel, Lány, akire szerelemmel nézhetek, A királyi madár, Éjszakai vonat, Lángszívű lány - túlságosan sok a slágerbanalitás,a lírát helyettesítő szentimentalizmus, a nagy elődöktől átvett hangszeres megoldás, a hardrockra időközben jellemzővé vált zenei panel.

A Taurust ennek ellenére a nagyközönség óriási érdeklődéssel fogadta. Május elsején az Ifjúsági Parkban, a bemutatkozó koncertre hatalmas tömeg gyűlt össze. Radics visszaemlékezése szerint: "Azt hiszem, ez a koncert életem legnagyobb sikere volt. Tízezer belépőjegy fogyott el, de tízezernél is többen voltak a Parkban, mert a srácok hátul betörték a kaput, és rengetegen belógtak. A koncert előtt rettenetesen izgultam, ahogy néztem a gyülekező tömeget, és láttam, hogy a színpad melletti asztaloknál ott ül a magyar zenészvilág színe-java: a Locomotívtól a Metróig mindenki..."

Talán ennyi is érzékelteti, hogy a Taurus, ha a zenészeknek lett volna türelmük egymáshoz, a hetvenes évek elején ugyanolyan mitikus zenekarrá válhatott volna, mint néhány évvel később a Piramis. A Taurus négy népszerű zenészegyéniségből állt, de mégis Radics neve jelentette elsősorban a fő vonzerőt, ő hozta a közönséget, s ezt a többiekkel a koncerteken felhangzó Bé-la!, Bé-la! kiáltások is állandóan tudatosították. Július 29-30-án a zenekar a Kisstadionban a világhírű Free-vel egy programban lépett fel, s minden jel arra mutatott, hogy az LGT mellett egy másik nemzetközi rangú zenekarunk is lesz. Négy dudás azonban nem fért meg egy csárdában, s a zenekar egy év alatt felmorzsolta magát. A Taurus feloszlásának hírét 1973 májusában jelentették be, majd a zenészek - Radics kivételével - a nyugati vendéglátóiparba szerződtek, hogy ne haljanak éhen.

Radicsról ezt követően hosszú ideig nem lehetett hallani. Vendégzenészként fellépett a Nevada koncertjein, megpróbálkozott külföldi vendéglátózással is, de próbálkozásai sorra kudarcba fulladtak... Egy későbbi interjúban ezekről az évekről ezt mondta:"Nem akarok és nem is fogok részt venni ebben a véres kenyérharcban. Az, amiért én ezt az egészet igazi lelkesedéssel elkezdtem, az ma már halott, elmúlt. Sok minden hamissá vált, a zenéről egyre kevesebb szó esik, a pénz, az anyagiasság teljes mértékben megrontotta a hazai rockzenét, s én ebbe a harcba már képtelen vagyok beszállni." A keserű szavak mögött szomorú valóság húzódott meg. Radics a hetvenes évek közepén nemcsak nem akart, de nem is tudott volna részt venni a "fegyverkezési versenyben", az önerős zenekarfejlesztésekben, ráadásul zenéje 1972-73 után "kiment a divatból", ellépett mellette a műfajban is gyorsuló idő. Ekkor már lágyabb hullámok ostromolták a közönség fülét, a middle of the road zene, a rágógumi-pop, a tennybopper hullám üstökösei /Sweet, Mud, Smokie, Suzi Quatro, Osmonds, Jackson Five/ harsogták tele dalaikkal az étert, " a beat ősbölényei" pedig lassan kivesztek a műfajból, - a gitáros szavaival - "elvéreztek" azon a"zenei mészárszéken", ahová Radics nem akarta követni társainak többségét. Inkább visszahúzódott a nyilvánosságtól, s legendás Gibsonját a falra akasztotta.

Videók

Klasszikus felállás: 

NévHangszer
Balázs Fecó
ének
billentyűsök
Radics Béla
gitár
Som Lajos
basszusgitár
Brunner Győző
dob
ütőhangszerek