Bejelentkezés

x
Search & Filters

II.Thunder fesztivál - Diamond Club, Kazincbarcika 2013. május 11-12. (beszámoló)

Immár második alkalommal rendezte meg a Diamond Club a Thunder fesztivált. A fesztivál ötlete Mocsnik Feri (Frost) fejéből pattant ki. A tavalyi évben olyan zenekarok léptek fel, mint az Akela, Christian Epidemic, Frost, Vale Of Tears, Mors Silence. Idén a Frost és a Mors Silence mellett, a Neokhrome, a Scary Guys és a Jump Rock Band voltak jelen. Kíváncsian vártam a koncerteket ugyanis a Frost-on kívül, még nem volt szerencsém a fellépő zenekarokhoz. Kíváncsiságomat fokozta, hogy a Club legutóbbi látogatásom óta változáson esett át. A koncerttermet kiköltöztették a nagyobb terembe, mert a kicsiben sokszor élvezhetetlenek voltak a koncertek a hangerő és a gerjedések miatt.

Május 11. péntek

Kicsit késve érkeztem a helyszínre és tartottam attól, hogy lemaradok az Overload zenekar koncertjéről, de félelmem alaptalannak bizonyult, mivel ők nem tudtak eljönni. Ez egyébként végigkísérte a hétvégét, a Soundheight 69 és a Hellalive fellépése is elmaradt.

A három zenekarosra zsugorodott estét így a mezőberényi Mors Silens zenekar nyitotta. Death metal muzsikájukban egyaránt megtalálhatóak góth, melodic és black elemek is. A hangzás kiváló volt – jó húzás volt a terem csere - a hét éve működő csapat nagyon összeérett; szóval élvezetes műsor volt. Rövid Intro után a Kataklysm - Shadows And Dust-jával kezdték a koncertet. A programjuk többi részét saját számok alkották, Black Pharaoh, Gates Of Hell, Place Of Doom, Mors Silens, Garden of Death a régebbi albumaikról, és néhány új dal, a Soul Raver és a Four Horsemen. A koncert alatt snitteket is forgattak a készülő klipjeikhez. A nézők eleinte csak érdeklődve nézték a zenekart, de a koncert végére beindult a mozgolódás, jó hangulatot teremtve ezzel a zenekarnak.

 



A Mors Silens után a helyi Frost zenekar következett. A hazai black metal éllovasai, szintén nagyon jól szólaltak meg. Láttam már őket párszor élőben, de most először tisztán lehetett hallani a hangszereket. Ezúttal nem volt a szokásos smink, de azért a színpadképet igyekeztek feldobni füstgéppel, molinókkal, szegecselt csuklószorítókkal. A mikrofon állványon fordított kereszt és kecske koponya volt. Az Intro után a From The Dark-al indítottak, majd az Among The Ruins Of Worship következett. Főleg új számokat játszottak: Final War, Echoes Beyond The Depth, de előadták a Storm Above The Carpathians-t is, ami már a legelső demójukon is szerepelt. A közönség végig kitartóan pörgette a haját és headbangelt. A koncert végére előkerült a Tormentor – Elizabeth Bathory-ja is, majd még egy új dal a Hammer Over The Cross. A műsort a Black Shining-al zárták.

 



Az estét a debreceni Neokhrome zárta. Kicsit későn kezdtek 00.15 –kor. Sajátos black metal zenéjükkel, melyet néhol dallamos ének tesz színessé, kiválóan passzoltak az est többi zenekarához. Lehet, hogy a fáradtság miatt, de náluk úgy éreztem, hogy a hangerő az élvezhetőség felső határát súrolja. Szerencsére a határon belül maradtak, így élvezetes bulit nyomtak. Kizárólag a 2012-es Perihelion album dalait játszották. Az Aurea-val kezdtek, majd következett a videoklipes Stellar Outcast. Aztán sorban az album dalai: Starborn, Rise Above The Ridge, Closer To The Sun, Crystalized, Cosmic Grave, Trough The Surface. Pontosan, precízen adagolták nekünk a black metalt. A közönség jól fogadta őket is. A közel egy órás koncertet a Cold Ashes-el zárták.

 



Május 12. szombat

A koncert előtt 2 nappal tudtam meg, hogy a Soundheight 69 fellépése elmarad és helyette a Jump Rock Band  og fellépni. Csalódott voltam, nem is kicsit, mert a nevükből ítélve úgy gondoltam, hogy majd tolnak valami magyar, külföldi egyveleget…egye fene meghallgatjuk! Szóval így indultam neki a koncertjüknek. Aztán a srácok olyannyira élvezetes műsort adtak, hogy csak ámultam. Pedig azt kaptam, amit vártam, annyi különbséggel, hogy kizárólag magyar előadóktól játszottak. Tették mindezt olyan szórakoztatással, amit kevesen tudnak. Teljesen odaszögeztek a színpad elé. Pedig játszottak Kárpátiát is, akiket én nem annyira szeretek, de azt is úgy, hogy még azt is élveztem. Nem csak nekem tetszett ennyire a műsoruk, hanem akikkel beszéltem mindenkinek ez volt a véleménye. Ügyesen formálták saját stílusukra és tették magukévá az Edda, Takács Tamás, az Omega dalait. Saját számaik közül csak kettőt játszottak, pedig szerintem érdemes lenne többet is bele illeszteni a programjukba. Az egyik saját számukat frappánsan hozzá is kötötték a Bikini - Ki visz majd haza c. slágeréhez. A KFT – Afrikájába pedig, belecsempészték a Metallica – Enter Sandman riff-jét. A Tankcsapdától játszották a Menyország tourist-ot, és az Egyszerű dalt is kicsit felpörgetve, torzított gitárral. A végére pedig ismét egy saját számot játszottak, majd közkívánatra újra a Bikini – Ki visz majd haza c. slágere zárta a másfél órás műsort. Aki jól akar szórakozni, ne hagyja ki a zenekar produkcióját.

 



Sajnos a Hellalive (Machine Head tribute) zenekar sem tudott eljönni, így ezen az estén csak két zenekar lépett fel. A másodikként a Scary Guyz (Metallica tribute) lépett színpadra. Kis fenntartással viseltetek a tribute zenekarokkal kapcsolatban. Szerintem az egésznek a lelke az énekes. Ha nem passzol az énekes hangja a megszokottal, az nagyban le tudja rontani a produkció értékét. Így hát érdeklődve vártam, miként fognak megszólalni a Metallica dalok. Nos a Scary Guys-nál teljesen rendben volt az ének, Guoth Zalán hangja a korai Hetfield-ét idézi. A Creeping Death-el kezdtek, aztán jött a For Whom The Bell Tolls. A műsor programját a korai Metallica dalok alkották, a ReLoad albummal bezárólag. Itt is kiemelném a hangzást - ami egész hétvégén jó volt -, így kiváló minőségben szólaltak meg a nóták. A műsoridőt tekintve – kb. egy órás volt a program - rövidnek találtam a produkciót, különösen, hogy a Metallica esetében van miből válogatni. De panaszra semmi ok: így is elhangzottak a legnagyobb slágerek: Ride The Lightning, Fade To Black, Sad But True, Battery. Voltak a Metallica álltal is kevesebbet játszott dalok, mint az Of Wolf And Man és a Memory Remains. A Master of Puppets végéről hiányoltam a lassú részt ugyanis ott átkötöttek az Enter Sandman-be, de végül is így sem volt rossz. Természetesen nem maradhatott ki a programból a Blackened, a Damage Inc. és a Fuel sem. Ráadásként kaptunk még egy Seek And Destroyt.

 



Összességében nagyon jó kis hétvége volt, ahol minden műfaj kedvelője találhatott magának kedvére valót. A hangzás is kiváló volt a hétvégén, köszönhetően a nagyobb teremnek, és itt üzenném az ide látogató zenekaroknak, hogy nem kell feltétlenül csutkára tekerni az alapokat, mert az sokszor az élvezhetőség rovására megy.

Bodzilla
 

Címkék: 
Frost
Mors Silence
Neokhrome
Scary Guys
Jump Rock Band