Bejelentkezés

x
Search & Filters

VOLT Fesztivál 2013 - ott VOLTunk (2. nap)

A második nap, rockzenei szempontból első említésre méltó megmozdulása, a Till We Drop koncertje volt. Őket is először volt szerencsém látni. Sajnos ők is elég korai időpontot kaptak, mint a rock/metal zenekarok többsége. 14:30 kor álltak színpadra, ám ennek és a tűző nap dacára szép számban jelentek meg rajongók akik többnyire az árnyékosabb helyekről figyelték a koncertet, de a legbátrabbak a tűző napon pogóztak  Mivel korábban nem hallottam még őket, így csak sejtem, hogy a dalok java része, -talán egésze- saját szerzeményük volt. Metalcore zenéjük remek bemelegítés volt a későbbi Parkway Drive koncertjére érkezetteknek. Kiválóan összeszokott csapatról van szó, remek frontemberrel. A közönség nagyon élvezte a koncertet, és a banda nagy örömére, spontán alakultak ki circle pit-ek, wall of death-ek. Ennek hatására a zenekar is még nagyobb energiával játszott.

 

Till We Drop

 



Utánuk ugyanezen a színpadon a Junkies következett. Őket már nem nagyon kell bemutatni. A tőlük megszokott színvonalon tolták a rock ’n roll-t. Az öt tagúra bővült csapat felvonultatta az ismert számok repertoárját, mint az Ennyi kell, Miattad iszom, vagy az új lemezről a Nincs pardon. A fiatalok együtt énekelték a számokat a bandával, még a legbugyutább A drog az rossz-t is. Ment a pogó ezerrel, ha nem lett volna elég nagy a hőség, -hagy izzadjon a paraszt még jobban.

 

Junkies

 

 

 

Fél óra után otthagytuk a koncertet –nem mintha nem élveztük volna-, de kezdődött a nagyszínpadon a Subscribe. Különösebben őket sem kell már bemutatni senkinek. Szinte minden fesztiválon ott vannak. Talán lehet mondani, hogy Magyarország első számú koncert zenekara. Hatalmas tömeg várta őket a színpad előtt. Csakúgy, mint a Hegyalja Fesztiválon, itt is forgattak a készülő koncertfilmjükhöz. A közönséget rendesen megmozgatták, együtt élt a zenész a nézővel. Ahogy lenni szokott Bálint le is jött a közönség közé, majd body surf-özött egy jót. Egy időben, a nézőteret kettéosztó kordon két oldalán egy-egy circle pit-et is csináltattak, kvázi versenyeztetve a két csapatot. Végre már a hazai közönségnek sem kell elmagyarázni, hogy mi az a circle pit wall of death… Néhány éve még bambán néztek a zenekarokra, mikor azok ezt kérték a rajongóktól. Akik ott voltak, nem csalódtak, hiszen azt kapták, amit vártak. Egy mozgalmas, nagystílű koncertet.

 

Subscribe

 



Fél óra átszerelés és sörszünet (csajoknak pisiszünet) után csapott a húrokba az ausztrál Parkway Drive, a fültágítós nemzedék várva várt zenekara. Akik még nem fáradtak el a Till We Drop és Subscribe koncerteken, -márpedig nem fáradtak el- végigzúzhatták a csapat  showját. Őket is óriási tömeg fogadta a nagyszínpad előtt. A frontember Winston McCall úgy irányította a közönséget, mintha egy nyelvet beszélnének. A csapatnak meg sem kottyant a 30 fokos meleg, az énekes is inkább az állandó rohangálástól és ugrálástól izzadt és kapkodta a levegőt. Igaz, hogy félmeztelenül, mezítláb játszotta végig a koncertet. A közönség azért ennyire nem tűrte jól a forróságot, őket a rendezők locsolták slaggal.  A nézők fáradhatatlanok voltak: folyamatosan ment a pogó, a body surfing. Az egyik circle pit-be a basszer Jia O’ Connor is beszállt a résztvevők nem kis meglepetésére, de annál nagyobb örömére. Nem ismerem a számaikat, így csak gyanítom, hogy a legutóbbi lemezük az Atlas dalai voltak túlsúlyban. Ezt alátámasztóan a gitár hangfalak elé az album borítója volt molinón kifeszítve. Az egy órás koncert végig energikus volt. A rockerek pedig ki is adhattak magukból mindent, mert a Parkway Drive koncertje után, aznap estére már nem igazán volt számukra program.

 

Parkway Drive

 

 



Így én is a Quimby koncertjét néztem végig a Párommal. A Quimby jó néhány éve, hihetetlen népszerűségnek örvend. Ezt jelezte a hatalmas tömeg is, ami kitöltötte a nagyszínpad előtti teret, valamint, hogy idén a Sziget Fesztivál 0. napján idén övék lesz a főszerep, amire hatalmas showt ígérnek.

 

Quimby

 



Aki mégis vágyott még egy kis pogózásra, annak ott volt a Paddy And The Rats koncertje. Paddyék hamarabb kezdtek, mint hogy Kiss Tibiék végeztek a nagyszínpadon, ezért kicsit hamarabb eljöttünk a Quimbyről, hogy belőlük is elcsípjünk valamit. Tősgyökeres, lokálpatrióta borsodiakként szinte a kezdetektől figyeljük a hat „patkány” ténykedését. A helyszínre érve azonban szembesültünk azzal, hogy a szervezők kicsit alábecsülték Paddyéket és a Heti válasz bor negyedébe tették a koncertet. A helyszín egyébként nem volt kicsi, sőt nagyon impozáns, a régi kerthelyiségek hangulatát idéző, külön elkerített terület volt a fesztiválon belül. Mégis mire odaértünk szinte már egy tűt sem lehetett leejteni. A hatalmas tömeg is jelzi, hogy az idén hatodik éves Miskolcról induló zenekar hihetetlen népszerűségnek örvend. Az ír kocsmazenét punk-al vegyítő, a Dropkick Murphys és Flogging Molly nyomdokain járó csapat, 3 albummal rendelkezik, és megannyi külföldi fellépést is a háta mögött tudhat már. A közönség kívülről fújta az olyan dalokat, mint a Drunken Sailor, Pilgrim On The Road, Farewel To Jenny, Captain’s Dead, Pub ’n Roll, ami mind kihagyhatatlan eleme a Paddy koncerteknek. A legnagyobb őrület persze mindig a Freedom című slágerre van, ami méltán lett nagy közönség-kedvenc. Aki jót akar pogózni vagy csak egyszerűen táncikálni, az ne hagyja ki a csapat koncertjét, garantáltan meg fog mozdulni a lába, még ha először is hallja őket.

 

Paddy And The Rats

 

 

A VOLT Fesztivál 1. napjáról beszámolót itt olvashattok.



Bodzilla
 

Címkék: 
VOLT Fesztivál 2013