1991-ben a Red Hot Chili Peppers brutál nagyot robbantott a ”Blood Sugar Sex Magic”-kel. Ez véleményem szerint első sorban Rick Rubin sztárproducernek is köszönhető, aki szabadkezet adott a zenekarnak és az ifjú John Frusciante-nak, aki gitártémák tekintetében nem vallott szégyent, azonban a sikereket nem tudta feldolgozni, és a turné közben kilépett a zenekarból. Helyére DaveNavarro érkezett, akivel egy lemezt dobott piacra a kaliforniai funk-rock csapat ’94-ben, mely mai napig megosztja a chili rajongóit.

1998-ban Frusci visszatért és a csapat elkezdett dolgozni egy újabb lemezen. Egy évvel korábban egy lakástűz miatt értékes gitárgyűjteménye is odalett, így Anthony Kiedis énekes vásárolt neki egy gitárt, hogy tudjanak dolgozni a lemezen, mely 1999. június 8-án jelent meg ”Californication” címmel.

Mit is lehet elmondani róla? Letisztult, kellemes, napsütéses, mint Kalifornia. Elszálltak azok a sötét felhők, amik az előző ”One Hot Minute” lemezt jellemezték.

Az ’Around The World’ –del kezd a csapat, mely egy mindmáig jellegzetes irgalmatlan basszusgitár témával indul, majd belép a gitár is elég keményen, de azután visszább vesz a Chili és a refrén és a dal vége egy lágyabb stílusban zárul. A ’Paralell Universe’ viszont, pont az ellentéte, ha már a címében is ez van. Ritmusos dobhoz egy egyszerű, azonban dallamos gitár társul és a refrén lett elég odabaszós, ha fogalmazhatok így. A ScarTissue az egyik kedvencem a lemezről, és mindmáig az egyik legjobb Peppers dalnak tartom. Tiszta csilingelő stratocaster hangzást hallhatunk az introban és az egész dal nyugodt stílusban indul. Majd jönnek a szólók. Ezek miatt szeretem igazán a dalt, nem mondhatni, hogy technikás darabok, de mégis olyan hangulatot adnak a számnak, amitől ráz a hideg.

Bár fent azt említettem, hogy a lemez szinte az arcunkba tolja a kaliforniai szánsájnt, azért az ’Otherside’ című slágernél ezt egy kicsit meg lehet vétózni. Nah jó… nagyon meglehet. Viszont sokak kedvence ez a dal, és ha jól emlékszem én is erre figyeltem fel legelőször. A ’GetOn Top’ a személyes kedvencem erről a korongról. Vannak sokkal ismertebb, közkedveltebb darabok is a lemezen, de nekem ez a dal jelenti a Chilit. Torzított gitár, wah effekt, dübörgő basszusgitár, ritmusos dob, szaggatott laza szöveg. Tükröz mindent, ami maga a Red Hot Chili Peppers.

A címadó, ’Californication’-ről nem sokat mondanék… Nem találkoztam még olyan emberrel az életben, akit nem láttam volna mosolyogni akkor, mikor felcsendül az a bontott A moll. Szerintem nem sokan vannak, akik ne szeretnék ezt a dalt.
 

Az igen energikus ’Easily’-vel folytatódik a lemez, amiben igazából az énekdallam tetszik a legjobban. A következő ’Porcelain’-nel a mai napig nem tudok mit kezdeni. A lemez, de talán a Red Hot Chili Peppers történelmének leglassabb dala. Véleményem szerint annyira nem is illik a képbe. Az ’Emmit Remus’ már egy kicsit alter-rock vonalat hoz a lemezbe, persze a röfögő basszusgitár odanyomja a chili-s védjegyet. Az ’I Like Dirt’ ismét a funk-rock világába kalauzolja el a hallgatót. A ’This Velvet Glove’szintén a kedvenceim egyike. Előkerül benne az akusztikus gitár, és hangzásvilágában nekem már a következő ”By The Way” album hangulatát idézi. Ettől függetlenül a refrén alatti sikító gitár és Anthony erőteljesebb éneke miatt nagyon szeretem a dalt.
 

A ’Savior’ nekem olyan, mintha a srácok két dalt fűztek volna eggyé. Az intro és a dalban többször, hirtelen hallható kiállás elég beteg, elszállós, de ezek mellett ott van a tipikus Chili Peppers a nótában és egy gyönyörű szólóval zárul a szám. A ’PurpleStain’ a laza funky-s vonalat erősíti. Sajnálom, hogy nem játsszák többet koncerteken, mert szerintem nagyon tombolnának rá. A következő ’Right On Time’-ot viszont ezzel ellentétben elég sokszor hallhatjuk, általában valamelyik a chili által kedvelt zenekar (általában The Clash) klasszikusának introját felhasználva.

A ’RoadTrippin’-nel zárul a lemez. Egy akusztikus, amolyan kaliforniai naplementébe illő darab, ami kiváló zárása a lemeznek.
 

Tízből tizenötöt adok a lemeznek (ha már szülinapos)… Imádom. Sugárzik belőle a pozitivitás, a letisztultság, a felszabadult Red Hot Chili Peppers, és szerintem nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel. 15 éves lett ez a korong, de engem még ennyi idő után is elkápráztat. Ajánlom mindenkinek.

Mocsok