Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy én lehetek „én”, amiért nagyon hálás vagyok…” - Madarász Gábor „Madi” interjú



Kishazánk egyik kiváló gitárosával, Madarász "Madi" Gáborral sikerült egy interjút készítenünk, amért külön köszönet, mivel igen elfoglalt mostanában. A legfontosabbak mellett a korai, a zenészi pályája kezdetéről is mesélt nekünk. Talán azoknak is adhatunk néhány új sztorit, gondolatot tőle, akik figyelemmel kísérték igen gazdag, és szerteágazó karrierjét.
 
Rockbook: Kezdjük a legaktuálisabbal, iLand! Új zenekar, ismerős stílus. A debütáló album megjelent, milyen a fogadtatása?
 
Madarász Gábor: Meglepően jó. Nem gondoltam volna, hogy manapság ennyi emberre hatással lesz.
 
Rockbook: Ha valaki nem hallott még rólatok, kik alkotják a zenekart? 
 
M.G.: Takáts Tamás énekel, Dorozsmai Péter dobol, ő keverte a lemezt is, Pálvölgyi Géza zongorázik, billentyűzik, Kontor Tamás basszusozik, vokálozik, de hangmérnökként is dolgozott a lemezen, valamint én.
 
 
Rockbook: A lemezbemutató koncert pár hete volt, zajos sikert arattatok. A színpadról milyennek éreztétek a buli?
 
M.G.: Nagyon jó érzés volt, az első szám utáni vastapsnál azt hittem, hogy ez valami beugratós tv-show. Mindjárt bejön a Bochkor, átad egy üveg pezsgőt és elnézést kér. De valódi volt, néztünk is egymásra meglepetten. (koncertbeszámoló itt)
 
Rockbook: Semmilyen extra látvánnyal nem készültetek. Ez tudatos döntés volt, hogy mindenki - beleértve a közönséget is - , jobban tudjon koncentrálni a nagybetűs Zenére?
 
M.G.: Tudatos volt. Nem volt rá pénzünk. Majd, ha lesz készülünk, ötleteink nyílván vannak. De jól érezted, ez egy zeneközpontú produkció.
 
Rockbook: Miben változtattatok az East hagyatékán? Mennyiben újabb, színesebb az iLand zenei világa, vagy egyenes folytatása, kicsit másképp a régi közös zenekarotoknak?
 
M.G.: Sosem voltam az East tagja, csak állandó vendégként szerepeltem, ezért viszonyítani nem szeretnék. Nyilván részben más-más emberek alkotják, de a régebbi East-tagokon keresztül óhatatlanul beszivárog a stílus.
 
Rockbook: Másik fontos zenei vonal az életedben a stúdiózás, a filmzene. Ott mi minden történik mostanában? 
 
M.G.: Nemrég fejeztem be a ’Szia életem!’ című film zenéjét, ami egy komoly kihívás volt mind stilisztikailag, mind zeneileg. Rohonyi Gábor rendezte, akivel nagyon szeretek dolgozni, nemcsak azért, mert kamaszkorunk óta barátok vagyunk, hanem mert nagyon jól tud kommunikálni a zene nyelvén.
 
Stúdiózás szinten inkább dalírás, producerkedés folyik. Besegítek itt ott, Wolf Katinál, Hobónál…
 
Rockbook: A saját stúdiót, vagy az élő zenekaros dolgokat szereted jobban csinálni? Az elmúlt covidos évek nálad is változtattak a prioritásokon?
 
M.G.: Az élőt jobban szeretem a spontaneitása miatt, ott lehetek ”csak” gitáros. A stúdió egy szélesebb spektrum, talán már túl sok lehetőséggel.
 
A covid ártott ennek a műfajnak is. Minden zenész megérezte, ahogyan én is. Remélem, nem futunk még köröket ez ügyben, de az ördög nem alszik.
 
 
Rockbook: Néhány éve Ákossal is újra együtt muzsikáltok. Nála milyen koncertek, közös programok várhatóak mostanában?
 
M.G.: Ákossal lassan véget ér a nyári turné. A hétvégén Szegeden, majd Győrben az Audi Arénában játszunk. Utána készülünk a decemberi Arénára (én még mindig BS-nek hívom, ami nem a bullshit rövidítése).
 
Rockbook: Terveztek új hanghordozót? 
 
M.G.: Ákos esetében erről még nem tudok, szerintem a BS után lesz ilyesmiről szó.
 
Rockbook: Závodi Gabival is sok közös zenélés és élmény köt össze. Vele jelenleg teljes az alkotói csend, vagy azért várhatunk tőletek valami újat a jövőben?
 
M.G.: Gabival most nem dolgozunk együtt, ugyan pont a múlt héten találkoztunk, de nem beszéltünk zenéről. Én mindig szívesen dolgoztam vele, lehet, hogy fogok is, nincs kizárva.
 
Rockbook: Gary Moore azt mondta, amikor a blues felé fordult, hogy nem akar bőrnadrágban megöregedő roksztár lenni, inkább más zenei irányba indult. Viszont az utolsó bulijain ismét be-becsempészett a jó karcos rockvonalból is dalokat. Nálad azokból a „Mex”-es időkből maradt valami kis őrült, izzó parázs, ott legbelül? Netán valamikor majd a jövőben egy jó Mex buli, vagy az már teljes fikció lenne? 
 
M.G.: Gary Moore-nak igaza volt. A rock nem öregszik jól, de azért a szíve fiatal marad.
 
Persze, legbelül megmaradtam ugyanannak a kölyöknek, de a Mex fikció.
 
Elárulok egy titkot. Egyszer, kábé tíz évvel ezelőtt játszottunk egy bulit, ami előtt megbeszéltük, ha a nézőszám elér egy bizonyos szintet, akkor folytatjuk. Nem érte el…
 
 
Rockbook: A saját, gitárcentrikus szólólemezt pedig nem hagyhatom ki a kérdések sorából. Elérünk egyszer oda, hogy elkészül a Madi önálló produktum, vagy az összes muzikalitásod, ötleted kiéled a zenekarokban, ahol aktívan szerepelsz?
 
M.G.: Szeretnék szólólemezt csinálni, de csak a magam kedvéért. Nem látok táblákkal felvonuló tömeget, hogy „Madilemezt akarunk!”
 
A zenekarok, amelyekben játszom, maximális szabadságot, kreativitást biztosítanak, sőt el is várják ezt.
 
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy én lehetek „én”, amiért nagyon hálás vagyok.
 
Rockbook: Kicsit az ifjú Madarász Gabi is érdekel bennünket! Mi volt a zene, ami annyira megérintett, hogy gitárt ragadtál? 
 
M.G.: Egyrészt a Beatles, kb 3 évesen. Kb ugyanekkor egy olasz cirkuszi zenekar, oda voltam a gitárért, egy kék Fender Strat volt. Mágia.
 
Rockbook: Nagyon ízes, kimunkált gitármunkákat kaptunk tőled pályafutásod során. Az egyik gitárodból a hangszerekben jártasabb rajongók könnyen levehetik, hogy Vai nagy hatást gyakorolt rád. Jól sejtjük? Egyébként mely gitárosok gyakoroltak rád nagy hatást, és miért (éppen ők)?
 
M.G.: Naná! Amikor meghallottam a Passion and Warfare-t, elájultam. Semmihez sem volt hasonlítható. Vai-nak nagy rajongója vagyok máig. Tőbbször találkoztam vele, hatalmas muzsikus.
 
Rengetegen voltak rám hatással. Van Halen, Vai, Satriani, Brian May, David Gilmour, Mark Knopfler, The Edge (U2), Steve Lukather, Michael Landau, Tátrai Tibusz, Karácsony James, Menyus (Menyhárt János) , Dimebag Darrell, Tom Bukovac, stb…
 
Rockbook: Koncertjeiden mostanában az erősítő-láda, vagy a vonalgitározás a befutó?
 
M.G.: Most a vonal. Praktikai okokból. Stúdióban főként analóg vagyok.
 
 
Rockbook: Sopronból indultál a zenei életbe. Mi történt az országos ismeretségig? 
 
M.G.: A legfontosabb talán a bécsi American Institute of Music. Örököltem és iskolára költöttem, pedig egy lakást is tudtam volna venni. Drága volt, de úgy érzem jó döntés volt. Onnan kerültem be a hazai körforgásba.
 
Rockbook: Az Azok a Fiúk dalai már jelentős népszerűséget biztosítottak neked is. Más zenekarok nem akarták elhalászni azt a baromi tehetséges ifjú gitárost, a „Madit”?
 
M.G.: Akkoriban játszottam pár helyen, pl. Somló Tamással, a Mex-ben, Ákossal az első bulim az akkori Népstadionban volt, a U2 előtt, kapkodtuk a fejünket rendesen. Emellett nagyon sok lemezen játszottam. Úgy emlékszem az Edda is szóba került.
 
Rockbook: Van két gyermeked is. Őket is átjárta már a muzsika íze? 
 
M.G.: A lányom, Kata most végzett a Képzőművészetin, ő nem lett zenész. A fiam, Péter - ki majdnem egy kilométer - nagyon jól gitározik és elég jó komponista. Pécsett nyomja, kortárs elektronikus zenét tanul.
 
Rockbook: Oktatás? Az ifjú gitáros nemzedék tanítása porondon van nálad? 
 
M.G.: Még nem időszerű, de később szeretnék tanítani.
 
Rockbook: A feltörekvő ifjú, leendő zenész generációnak valami magvas gondolatod? Azért az látható, hogy jelentősen megváltoztak a mai lehetőségek, azokhoz képest, amikor te nekiindultál a pályádnak.
 
M.G.: Nagyon más világot élünk. A legfontosabb, hogy szeressék, élvezzék, amit csinálnak. Az évek gyorsan elrepülnek.
 
 
Rici
 
Fotók: Madarász Gábor Facebook oldala, Kiss Kriszta